Farkhunda Malikzada 27 éves diák volt, iszlám teológiát tanult. Márciusban Korán-égetéssel vádolták meg, amit nem követett el. Amikor a feldühödött tömeg meg akarta ölni, két afgán rendőr felhúzta őt egy alacsony épület tetejére, de addig dobálták, amíg lezuhant onnan. Akkor addig rugdosták és ütötték botokkal, amíg meghalt.

Az eseményekbe az ott álló rendőrök sem avatkoztak be, a bámészkodó férfiak közül többen pedig telefonjaikkal filmezték a lincselést, majd a felvételeket megosztották a közösségi oldalakon.

Az eset után Afganisztán-szerte tiltakozás kezdődött, eljárás is indult, és az elsőfokú ítéletek után úgy tűnt, hogy az afgán nők hosszú idő után jogot szereznek a tisztességes jogi eljáráshoz.

De végül a jövendőmondót, aki sokak szerint mozgásba hozta az eseményeket, felmentették. A vallási elöljáró, aki kitalálta a vádat, és felbujtotta a lincselőket, enyhébb büntetést kapott az eredeti halálbüntetés helyett. A rendőrök és a bámészkodók megúszták néhány ejnye-bejnyével. És néhány támadót, hiába lehetett őket azonosítani a felvételek alapján, nem is állítottak bíróság elé.

Afgán jogászok és emberi jogi ügyvédek egyetértenek abban, hogy a vádlottak többsége nem kapott méltó büntetést, és ez megkérdőjelezi a több mint egy évtizede tartó nyugati erőfeszítéseket, amelyek arra irányultak, hogy biztosítsák a jog elsőbbségét, és javítsanak a nők helyzetén. (Ez is hasonlóan sikeres, mint a demokráciaimport - a szerk.) Az Egyesült Államok ez idő alatt több mint egymilliárd dollárt fordított jogászok és bírák képzésére és a nők törvény előtti képviseletének biztosítására. Az európai országok is tízmilliókat költöttek erre.

Farkhunda családja a bosszútól és a gyilkosok szabadulásától tartva elmenekült az országból. A legfelsőbb bírósághoz fordultak, abban a reményben, hogy talán új eljárás kezdődik. Ez az eljárás még folyamatban van.

(VS)