1984. április 17-én Líbia londoni nagykövetsége előtt Kadhafi-ellenes tüntetésre került sor. Hirtelen lövések dördültek, és több tüntető, valamint a nagykövetséget védő rendőrök közül Yvonne Fletcher rendőrnő lőtt sebtől összerogyott. Fletcher a kórházba szállítás után belehalt sérülésébe.

A hivatalos magyarázat szerint a lövések a nagykövetségről jöttek. A brit kormány Líbiát tette felelőssé, és megszakította a diplomáciai kapcsolatot. A Fletcher-gyilkosság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1986-ban a brit kormány - a nyugat-berlini La Belle diszkóban történt robbantás után – beleegyezett, hogy Líbiát brit repülőtereket használó amerikai gépek bombázhassák.

A nem hivatalos magyarázat szerint, különösen a ballisztikai elemzés alapján a rendőrnőt eltaláló lövedék nem jöhetett a nagykövetségről, hanem csak a környező házak egyikének felső emeletéről. Valójában tehát hamis zászló alatti művelet történt azért, hogy a világközvéleményt Kadhafi ellen fordítsák, majd külföldről támogatott ellenzéki mozgalmakkal puccsot hajtsanak végre.

I. Idrisz líbiai király 1969 közepén Törökországba és Görögországba utazott. Ezalatt, Kadhafival az élen, katonatisztek átvették a hatalmat, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaságot. Létrejött a tizenkét tagú Forradalmi Parancsnokság Tanácsa, melynek elnöke Kadhafi lett.

Kadhafi intézkedései révén számos belső és külső ellenséget szerzett magának.

Belpolitikájában tisztogatásokba kezdett, melyhez a frissen létrehozott népbíróságokat használta a monarchisták és az újságírók elleni eljáráshoz; Idriszt távollétében halálra ítélték. 1973-77-ben sor került a népi bizottságok felállítására, melyek feladata – többek között – azok megfigyelése volt, akik a rendszert kritizálták. Ez számos ba’athista (világi, szocialista, pánarab nacionalista), marxista és iszlamista letartóztatásához vezetett. Az 1978-80-as években létrejöttek a forradalmi bizottságok, melyek a „forradalom törvényei” szerint jártak el, azaz sokszor önkényesen vettek őrizetbe embereket és koboztak el magántulajdont.

Külpolitikájában szembekerült a nagyhatalmakkal, mert államosította a külföldi olajérdekeltségeket, melyek bevételeit népjóléti intézkedésekre is fordította. Ezenkívül bezáratta a brit és az amerikai támaszpontokat. Részben kiképzést, de főleg pénzügyi támogatást nyújtott nem csak a Közel-Keleten, hanem az Európában, Afrikában és Amerikában működő terrorszervezeteknek és gerillamozgalmaknak is. Többször megtámadta Csádot, hogy bekebelezze az uránban gazdag Aouzou-övezetet.

Kadhafinak több puccskísérlettel kellett szembenéznie. Ilyen először 1975-ben történt, amikor a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának két tagja próbálta meg sikertelenül átvenni a hatalmat. A Forradalmi Parancsnokság Tanácsát 1977. márciusban feloszlatták.

1976-ban diáktüntetések törtek ki, melyekre rendőrök és Kadhafit pártoló diákok támadtak. 1977-ben két más véleményen lévő diákot és számos katonatisztet nyilvánosan felakasztottak.

A létrejövő ellenzéki mozgalmak közül a legátfogóbb a Nemzeti Front Líbia Megmentéséért (National Front for the Salvation of Libya – NFSL) volt, ami 1981 és 1985 között Szudánban működhetett. A mozgalom rövidhullámú rádióállomást üzemeltetett, gerillakiképzést tartott, és újságot adott ki. A szervezetet Szaúd-Arábia, valamint a CIA támogatta. A szervezet rajtaütéseket hajtott végre, és több sikertelen puccskísérlete volt.

Egy másik ellenzéki mozgalom, az Al Burkan külföldön líbiai diplomatákat ölt meg. Erre Kadhafi parancsot adott, hogy öljék meg a külföldön élő, ellenállásban részt vevő személyeket. Ennek céljából a Forradalmi Bizottságok tengerentúli részlegeket hoztak létre a disszidensek megölésére.

1984. április 17-én mintegy hetvenöt tüntető érkezett buszon Anglia északi részéről Londonba, hogy a St. James Square (Szent Jakab tér) 5. alatti Líbiai Népi Iroda, azaz a líbiai nagykövetség előtt tiltakozzon két Kadhafit kritizáló diák kivégzése miatt. A tüntetést a Líbiai Nemzeti Megmentési Front szervezte. Eredetileg a tüntetés békés volt, mert a rendőrök – köztük Yvonne Fletcher rendőrnő – részben kordonnal, részben jelenlétükkel sikeresen választották el a Kadhafi ellen tüntetőket, illetve a később megjelent, Kadhafi mellett demonstrálókat.

10:18-kor a nagykövetségről egy sorozatot lőttek ki a térre, bele a Kadhafi-ellenes tüntetőkbe. Tizenegy embert találat ért, beleérve Fletchert, aki egy órával később, a kórházban belehalt sérülésébe.

Fletcher kalapja, valamint másik négy rendőr sisakja a téren maradt. A következő napokban a fejfedőkről készült felvételt a brit média újra és újra lejátszotta.

A hivatalos vizsgálat szerint a lövéseket a líbiai nagykövetség első emeletéről adták le, ezért a következő tizenegy napban a nagykövetséget fegyveres brit rendőrök zárták körbe. Eközben a Tripoliban lévő brit nagykövetséget líbiai katonák vették körül. A brit kormány végül megengedte, hogy a líbiai nagykövetség személyzete távozzon, és kiutasították őket az országból. Mindezek alatt hat brit állampolgárt Líbiában a Forradalmi Bizottság túszként visszatartott, és őket csak 1985. február 5-én engedték haza.

Május 3-án rendőrségi emlékalapot hoztak létre, valamint 1985. február 1-jén Margaret Thatcher brit miniszterelnök az összes brit politikai vezető, valamint több száz fős tömeg jelenlétében leplezte le azt az emlékművet, amit Yvonne Fletcher emlékének állítottak a St. James’s Square-en.

Először nézzük meg, hogy kinek lehetett érdekében Kadhafi lejáratása, és ki volt olyan pozícióban, hogy ezt meg is tegye! Azután vizsgáljuk meg, hogy milyen bizonyítékok támasztják alá, hogy hamis zászló alatti művelet történt!

Az Egyesült Államok sérelmezte, hogy Kadhafi nyomására 1970. júniusban ki kellett vonni az amerikai csapatokat Líbiából. Ezenkívül Kadhafi anyagi segítséget nyújtott például az USA-ban tevékenykedő Fekete Párducok Pártjának (Black Panther Party) és a nicaraguai sandinistáknak. Amerikai és líbiai katonák között több összeütközésre is sor került, például 1981-ben, a Szidra-öbölbeli incidensben. 1982-től az USA olajembargót vezetett be Líbia ellen.

Az Egyesült Királyság sérelmezte, hogy Kadhafi nyomására 1970. márciusban ki kellett vonni a brit csapatokat Líbiából. 1971-ben Kadhafi a British Petroleum létesítményeit, 1973-ban minden külföldi olajtermelőt államosított. Ezenkívül anyagi segítséget nyújtott az IRA-nak.

Izrael sérelmezte, hogy Kadhafi erős hangot ütött meg Izraellel szemben, sőt akár a palesztin Arafattal vagy az egyiptomi Szadattal is szembement, ha azok Izraellel egyezkedtek. Pénzzel támogatta a Fekete Szeptember terrorcsoportot, ami 1972-ben Münchenben izraeli sportolókat ölt meg. Menedéket adott azoknak a gépeltérítőknek, akik a Lufthansa 615-ös járatát eltérítették, hogy a müncheni akció során elfogott tagjaikat Nyugat-Németországban szabadon engedjék.

A Dél-afrikai Köztársaság sérelmezte, hogy Kadhafi pénzzel támogatta az apartheid rendszer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszust.

Joe Vialls újságíró nyomozása során az alábbiakat találta, melyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy hamis zászló alatti művelet történt.

A tüntetés napjának reggelén tömegterelő akadályokat helyeztek el a St. James Square központi parkjának járdájánál, valamint a nagykövetségtől nyugatra, a 7. és 8. számú épület előtt.

10:15-kor a megérkező Kadhafi-ellenes tüntetőket az akadályok mögé irányították, a tér belseje felé, és ezután egy főrendőr személyesen helyezett el ívben húsz közrendőrt, közöttük Yvonne Fletchert is úgy, hogy a park belseje felé néztek. Különös, hogy a legalacsonyabb és legkönnyebb rendőrt, Yvonne Fletchert helyezték a védőgyűrű közepébe, pontosan a líbiai nagykövetség elé, egyenesen a televíziós kamerák elé.

10:19-kor hármas sorozatot adtak le. Yvonne Fletchert az első lövedék a hátán, jobb oldalt felül találta el. A becsapódás szöge 60 fok volt a földhöz képest, és a kimeneti sebhely a bal bordarekesz alatt volt. Ha a bemeneti és a kimeneti sebhelyet visszafejtjük, akkor a vonal pont a St. James Square 8-ra mutat, nem pedig a nagykövetségre, mert egyetlen más épület sem elég magas ahhoz, hogy a 60 fokos szögnek megfeleljen. A hivatalos vizsgálat mégis a rendőrnőtől balra, 15 fokos szögben, a nagykövetségről leadott lövéseket állapított meg.

Két hivatásos televíziós kamera forgatott a helyszínen: az egyik a St. James 5. alatti nagykövetségen kívül, a másik a St. James 8. előtt. A televíziós felvétel hangsávja felvette a tüntetők skandálását, amit egy testbe csapódó lövedék hangja követett, amit három egyenletesen eloszló idejű gyors lövés követett.

Ha a lövéseket a líbiai nagykövetségről adták volna le, akkor keresztezniük kellett volna a kamera mikrofonját még azelőtt, hogy az első lövedék Yvonne Fletchert eltalálta volna, azaz a mikrofon más hangszekvenciát vett volna fel: először az egyes számú lövést, azután a lövedék becsapódását, azután a kettes és a hármas számú lövést. Ennek azonban a hangfelvétel későbbi szekvenciájában nincs nyoma, ami semmissé teszi azt a hivatalos állítást, hogy a líbiai nagykövetségről egy időben két 9 mm-es Sterling géppisztolyból lőttek.

A nagykövetségen kívül lévő televíziós kamera balra és jobbra pásztázott, és mutatta, ahogyan a tér belsején a tüntetők gyülekeznek. Amikor a lövéseket leadták, a kamera rájuk közelített és felvette, hogy a tüntetők a kamerától nézve balra estek a földre. A testi reakciójuk a lövedékekre és a hangra az volt, hogy a lövés iránya a St. James 8. volt, nem pedig a nagykövetség. Yvonne Fletcher is abban az irányban esett a földre, mint a többi tüntető. A második, a St. James 8 előtt lévő kamera ráközelített a rendőrnőre, amint az úttesten egyik oldaláról a másikra gurul.

Amikor az elsődleges jelentés kimondta, hogy a rendőrnőt megsebesítő lövést a nagykövetségről adták le, a brit rendőrség meg akarta rohamozni az épületet, azonban az engedélyt a válságkezeléssel foglalkozó, több testületet magába foglaló kormányszerv, a Kabinetirodai Eligazítási Helyiség (Cabinet Office Briefing Rooms / COBR; a köznyelvben COBRA) elnöke megtagadta. A nagykövetség tagjai április 27-én távozhattak anélkül, hogy bárkit is letartóztattak vagy megvádoltak volna. Közvetlenül ezután a nagykövetséget egy brit speciális mentesítő csapat nézte át rejtett csapdák, fegyverek és lőszer után kutatva. Semmit sem találtak.

Az átfogó katonai átvizsgálás után öt nappal, azaz 1984. május 2-án a fővárosi rendőrség hirtelen „rátalált” kb. 4500 darab 9 mm-es és .22-es töltényre, hét pisztolyra, két Sterling-pisztolymarkolatra és két Sterling-tárra. Ez furcsa, hiszen ha a fegyverek és a lőszer líbiai tulajdon lettek volna, akkor felbonthatatlan diplomáciai csomag keretében kivihették volna az Egyesült Királyságból. Ha pedig teljes Sterling-géppisztolyt találtak volna, azt ballisztikai vizsgálat alá lehetett volna vetni, amiből viszont az derült volna ki, hogy a halálos lövés nem onnan jött.

A helyzet még zavarosabbá vált, amikor 1985 áprilisában, Yvonne Fletcher meggyilkolásának egyéves évfordulóján a BBC2 televízió egy dokumentumfilmet adott le, melyben először mutattak be egy, a tüntetésről készült amatőr felvételt. Az amatőr kamera állítólag felvette a Sterling géppisztoly tizenkettes sorozatát, ami szépen egybevágott az 1984. májusi hivatalos vizsgálattal, és úgy tűnt, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant: a St. James Square-t tíz nappal később átkutató rendőrség tizenegy 9 mm-es lövedéket talált, mely időszak alatt a bűntett helyszíne nem volt biztosítva. Ehhez jött hozzá az a 9 mm-es lövedék, ami állítólag megölte Yvone Fletchert, de amit nem találtak meg a testében.

Az amatőr felvétel hamisítványnak tűnik. A tizenkettes sorozatot leadó Sterling valósnak hangzik, azonban azt nem a St. James Square-en vették fel 1984. április 17-én, Yvonne Fletcher meggyilkolása napján. Közvetlenül a gyilkosság előtt, az egyik hivatásos operatőr a líbiai épület homlokzatát filmezte, amire átlósan keresztbe a nap egy tisztán látható árnyékvonalat vetett. Az időt pontosan kiszámolták a greenwichi obszervatórium megfigyelési technikája és csillagászati adatai alapján. A hamisított amatőr felvétel azt is mutatja, hogy a nap vonala átlósan keresztezi a líbiai épület homlokrészét, azonban rossz helyen és rossz szögben van 1984. április 17-e 10:19-hez képest. Az átlagolvasó számára még meggyőzőbb a nagykövetség előtt parkoló autó. A hivatásos felvételen az autó egy ember nélküli kék Peugeot szedán, melynek motorházteteje a nagykövetség bejáratától balra lévő két ablak között van. A nyilvánvalóan hamisított amatőr videón az ember nélküli Peugeot szedán mágikusan átalakul fehér kombivá, és öt lábnyival közelebb kerül a nagykövetség bejárati ajtajához.

A napárnyék és a járművek mellett más hamisítási nyomok is felfedezhetők, mint például a zöld líbiai zászló eltűnése a nagykövetség bejárati ajtaja feletti rúdról, vagy a nagykövetségtől jobbra lévő magas fekete utcai kandeláber teljes eltűnése. Nem kétséges, hogy a hamisítványt a közvélemény egyszer és mindenkorra való meggyőzésére alkották.

Még 1984. elején egy amerikai multinacionális cég költözött a St. James Square 8. alá. Ennek a multinacionális cégnek három kisebb olajérdekeltségű szolgáltató cége volt. Az első, az Intairdrill Líbiában dolgozott, míg a másodiknak kizárólagos hozzáférése volt a St. James Square 8. felső két szintjéhez. Yvonne Fletcher meggyilkolása után a multinacionális nagyvállalat – melynek külföldi hírszerzési ügynökségekhez, beleértve az amerikai CIA-t és az izraeli Moszadot is, volt kapcsolódása - mindhárom kis cégtől diszkréten megszabadult.

David Guyatt író és kutató nyomozása során arra a következtetésre jutott, hogy a brit és az amerikai hírszerzés volt benne Yvonne Fletcher rendőrnő meggyilkolásában.

Reagan amerikai elnök 1984. augusztus 16-án írta alá azt a szigorúan titkos nemzetbiztonsági döntési direktívát, ami a „Lélektani hadviselés Líbia ellen” (Psychological Warfare against Libya) címet viselte, és a „Veil” („Fátyol”) kódnevet kapta. A központi témája szerint dezinformációval és lélektani hadviseléssel kell a líbiai kormányzatot megbuktatni. Más, Reagan által aláírt döntési direktívák között olyanokat találunk, mint „Jogi védelem földalatti likvidálási csoportok számára” (Legal Protection for Clandestine Killing Teams).

Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni a CIA korábbi igazgatója, William Casey személyét, mint a Fletcher-merénylet lehetséges szerzőjét, aki Reagan 1980-as választási kampányának menedzsere volt. Casey volt a leginkább megszállott, hogy Kadhafit megdöntsék, akit „fattyúnak” nevezett. Kadhafi eltávolítása, akármilyen módszerrel is, de facto célkitűzéssé vált. Hogy a Fletcher-gyilkosság is része volt ennek, azt talán sohasem tudjuk meg, ugyanis Casey 1987-ben meghalt.

Habár a Foreign Office (brit külügyminisztérium) hivatalosan sohasem ismerte be, némileg szimpatizáltak Kadhafival. Nem volt fundamentalista, rezsimje üzletei nagy részét a Nyugattal kötötte, és több ezer brit állampolgár élt és dolgozott Líbiában. Éppen ezért a brit kormányzat közbenjárására egy brit parlamenti képviselőt, Sir Teddy Taylort kértek fel, hogy vegyen részt a Líbiával való diplomáciai kapcsolatok helyreállításában.

Amikor Sir Teddy-nek sikerült az ezzel kapcsolatos egyezmény tervezetét megkötnie és hazatért, azt kellett látnia, hogy a brit kormányzat visszakozott, ráadásul a terv egyes részleteit valaki kiszivárogtatta a médiának, amiben az egész tárgyalásért őt tették felelőssé. Végül sikerült tisztáznia magát, és hivatalos bocsánatkérő levelet is kapott, azonban a károkozás már megtörtént. Sir Teddy ekkor kezdett érdeklődni a Fletcher-ügy iránt.

1992-ben a fent említett Joe Vialls újságíró, aki a Fletcher-gyilkosság idején a Hughes Tool Company alkalmazottja volt, régi aktáit nézte át, mert könyvet akart írni. Rábukkant valamire, amiről úgy hitte, hogy a Hughes Tool Company egy „ultra alacsony feltűnésű” irodája a St. James Square 8. alatt, a líbiai nagykövetség közvetlen szomszédságában.

Vialls tisztában volt azzal, hogy a Hughes néha a CIA fedőcégeként szolgált. Átnézte a BBC filmjét, amit a gyilkosság idején a St. James Square-en vettek fel, és arra jutott, hogy a halálos lövés a kevéssé ismert Hughes-épületből jött, ezért biztos volt abban, hogy brit-amerikai titkosszolgálati akció történt a rendőrnő meggyilkolására.

1984-re a Reagan-kormányzat belső emberei úgy hitték, hogy a Kadhafi-kártya lehet Reagan novemberi újraválasztásának a záloga. A Kadhafi-ellenes kardcsörgetés a Reagan-csapat stratégiája lett, és jól működött a középosztálybeli amerikai szavazók körében, ellenben az európai NATO-szövetségesek között nem talált támogatóra.

A fent említett Joe Vialls újságíró levelet írt a brit Channel Four Television-nek. A televíziós csatorna elegendőnek találta a bizonyítékokat, hogy felvegye a kapcsolatot a Fulcrum Productions-zel, egy nagyrabecsült dokumentumfilmes céggel. Végül Vialls-szal közös munka nem jött létre, azonban a Fulcrum mégis nyomozásba kezdett, és 1997-ben a Channel 4 egyik adásában, a Dispatches-ben lehozták az erről készült dokumentumfilmet „Gyilkosság a Szent Jakabon” (Murder in St. James’s) címmel.

A tüntetés napján a nagykövetség előtti utat a járdánál elhelyezett akadályok, valamint rendőrök foglalták el; Yvonne Fletcher, Nagy-Británnia legalacsonyabb rendőre középen állt. Nem sokkal azután, hogy a Kadhafi-ellenes tüntetők megérkeztek, a Kadhafi-párti ellentüntetők kijöttek a nagykövetségről skandálni. Eközben a nagykövetség első emeletén kinyitottak egy ablakot. Néhány perccel később több lövést adtak le. Némelyik lövedék elszállt a tüntetők feje felett, és a tér túloldalán lévő irodatömbbe csapódott. Elsőnek úgy tűnt, hogy az automata fegyvertűz utolsó lövése találta el Fletcher rendőrnőt. A kollégái egy mellékutcába vitték tizenegy Kadhafi-ellenes tüntetővel, akik a lövedékzáporban megsebesültek. Fletcher a kórházba szállítás után meghalt.

Tíznapi szembenállás után a líbiaiak eltávozhattak; mások a hátsó ajtón már korábban elmenekültek. Bár a közvélemény arra várt, hogy a Special Air Service (SAS) meg fogja rohamozni a nagykövetséget, mint 1980-ban a londoni iráni nagykövetséget, amikor azt terroristák foglalták el, ez nem történt meg. Három héttel később kijött a vizsgálat hivatalos állásfoglalása: a líbiai nagykövetség első emeletéről leadott lövés okozta Fletcher halálát.

A Dispatches a Halottkémi Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékot tartalmazó jegyzőkönyvről kért másolatot, mert össze akarták vetni az eredeti post mortem jelentést a későbbi vizsgálat jegyzőkönyvével. Dr. Paul Knapman halottkém, a Fletcher-ügyben akkor eljáró illetékes azonban az Yvonne Fletcher anyja által benyújtott kérelmet elutasította, és végül csak akkor adta ki a jelentést, amikor emlékeztették a törvény által előírt ilyen irányú kötelezettségére.

Az eredeti jelentésben Dr. Ian West patológus azt írta, hogy „… a sebcsatorna szöge jelzi, hogy a nőt (Fletchert) egy olyan személy lőtte hátba, aki jelentősen magasabb szinten helyezkedett el. A nyomvonal azt jelezi, hogy egy szomszédos épület felső emeletéről lőtték meg.” A vizsgálat során viszont Dr. West már azt állította, hogy a rendőrnő sebesülése „teljesen egybeesett egy olyan lövéssel, amit a nagykövetség első emeletének ablakából, 15 fokos szögben adtak le.” Az egyik tüntető haslövése valóban 15 fokos szöget mutatott, ez azonban nem összeegyeztethető Yvonne Fletcher sebével. Dr. West azt is hozzátette, hogy a rendőrnő bizonyára elfordult, amikor meglőtték, és ez a hátának természetes ívével „teljesen összhangban lévővé teszi az első emeletről leadott lövést.”

Nagy-Britannia egyik vezető patológusa, a több mint negyven évnyi tapasztalattal bíró Bernard Knight professzor elmondta, hogy ezt nem tudja értelmezni, mert a test elfordulásakor nem történik szögváltozás: a test vízszintes részei ugyanazon a szinten maradnak. Szögváltozásról csak előre- vagy hátrahajlásnál lehetne szó.

Dr. Hugh Thomas, aki a brit hadsereg korábbi fő konzulens sebésze volt Észak-Írországban, elmondta, hogy a rendőrnőt eltaláló lövedék 60-70 fokos szögben, hátulról hatolt be a mellkasba. Ez hat-hét emelet magasságából leadott lövést jelent, azonban a nagykövetségnek nincs is annyi emelete. Később azonban visszafelé való toldozás-foldozás történt, azaz a post mortem jelentést a hivatalos nyilatkozathoz akarták igazítani. Márpedig 15 fokos lövés esetén Fletchernek csak akkor lett volna ilyen sebe, ha éppen limbózott volna, ami nonszensz. A fordulásra való hivatkozás pedig ökörség, ugyanis ha az ember fordul, a gerincoszlop és a mellkas körülbelül ugyanazon a szinten marad, ami nem magyarázza a lejjebb lévő szervek sérülését.

A Dispatches megpróbált kapcsolatot felvenni dr. Westtel, de ő elutasította azt.

Dr. Thomas másik megállapítása a lövedékkel volt kapcsolatos. Amikor a lövedék becsapódott, már olyan lassú volt, hogy bukdácsolt. A rendőrnő hátán ment be, lefelé szétzúzta a májat, eltalálta a gerinc melletti eret, visszapattant a gerinccsigolyáról, oldalba találta a hasnyálmirigyet, és a bal könyök felé jött ki a testből.

A rendőrség szerint a nagykövetségről Sterling géppisztolyokkal lőttek. Ennek a hatásos lőtávolsága azonban 175 yard (kb. 160 méter), ami több, mint az egész St. James Square, Fletcher viszont csak 30 yardnyira (kb. 27 méter) állt a nagykövetségtől. George Styles alezredes, a brit hadsereg vezető ballisztikai tisztje elmondta, hogy nagy valószínűséggel nem géppisztoly ölte meg a rendőrnőt. A sebesülés alapján a lövedék túl lassú volt, és ha géppisztoly okozta volna, nagyobb lett volna az áthatolás, és a lövedék nem bukdácsolt volna.

A líbiaiak mindig azt állították, hogy nem is lőttek, pedig ez nem így van, de ettől még a rendőrségi jelentésnek is vannak elrugaszkodott részei. A rendőrségi jelentés szerint két Sterling géppisztolyból lőttek az első emeletről: az egyik ablak függönyén és párkányán lőpornyomokat találtak, azonban a többi emeleten nem. A tanúk ugyan nem tudták, hogy pontosan melyik ablakból lőttek, de két lövészt senki sem látott.

Az egyik szomszédos épületnek, a 8. szám alattinak a felső két emeletét 1984-ben egy amerikai olajvállalat birtokolta. A másik szomszéd, a 3. szám felső két emeletét egy brit cég irodái töltötték ki, az ötödik emeleten azonban furcsa bérlők voltak: ott a brit hírszerzés megfigyelőállás rendezett be. Tom Peile korábbi biztonsági őr, aki a St. James 3. alatt dolgozott, elmondta, hogy ez négy-öt héttel a Fletcher-gyilkosság előtt történt. Akkor azt a magyarázatot adták neki, hogy sok lopás volt a téren, és azt akarták megfigyelni. Azt is elmondta, hogy a tüntetés napján az eljárás hirtelen megváltozott: aznap senki nem ment be dolgozni, és az ötödik emelet üres volt.

Colin Wallace volt brit katonai hírszerző elmondta, hogy a brit és részben az amerikai hírszerzés a líbiai nagykövetséget a szomszédos épületből vagy autóból tartotta szemmel: a telefon-, telex- és rádióüzeneteket elfogták, a beszéd által kiváltott ablakrezgést mikrofonokkal lehallgatták, poloskákat telepítettek, és minden látogatót lefényképeztek. Ezenkívül a nagykövetségen informátoruk is volt.

1984 áprilisára a nagykövetség kezdett frakciókra bomlani: keményvonalas forradalmárokra, karrierdiplomatákra, és kétes hűségű egyénekre. Két karrierdiplomata figyelmeztette a brit hatóságokat, hogy forró a helyzet. Ezenkívül a Dispatches-nek Ibrahim Sahad, az NFSL tagja elmondta, hogy volt alkalom, amikor a fő nagykövetségek mindegyikében volt legalább egy emberük, sőt, Kadhafi belső köreiben is.

Hírszerzői körökből az szivárgott ki, hogy a Katonai Hírszerzés Ötös Részlege (Military Intelligence, Section 5) egy nappal a tüntetés előtt elfogott egy elektronikus üzenetet, ami a nagykövetség és Líbia között ment, és amelyben három lehetőséget fontolgattak: semmit sem tesznek, néhány disszidenst elfognak, vagy lövik őket. Ez a fontos hír azonban a brit hírszerzéstől nem került tovább a rendőrséghez, ugyanis az akkor még nem tartozott bele a hírszerzési információkat taglaló bizottságba. Még a Fletcher-gyilkosság után is, csak a harmadik napon vonták be a COBRA tanácskozásába. Bizonyos kiválogatott újságíróknak akkor azt mondták, hogy az információ elkavarodott a bürokrácia útvesztőjében, azonban Wallace szerint ez, ismerve a hírszerzés belső felépítését és működését, gyenge magyarázat.

Egy tüntető diák kamerája felvette a lövéseket, és a felvételt a BBC egy évvel a gyilkosság után be is mutatta. A Dispatches ezt elvitte Simon Heyworth bírósági akusztikai szakértőhöz. A szakértő szerint a hangok egy fegyverből jöttek. A felvételen 11 lövés hallatszik, azonban a rendőrség 12 lövedéket talált. A 12. lövedéket csak órákkal később találták meg abban a mentőautóban, ami a meglőtt Fletchert és a meglőtt tüntetőket vitte kórházba.

A másik felvétel egy hivatásos forgatócsoporttól való, akik éppen hogy elkapták az esemény egy részét, benne a 12. lövést. A szóban forgó 12. lövésnek azonban más a hangja, és két és fél másodpercre van a 11 lövéstől, tehát nem lehet egy géppisztolysorozat része. Az elkövető a nagykövetségről leadott géppisztoly-sorozatot használta álcának arra, hogy egy közeli épület tetejéről Fletchert lelője.

A Kadhafi-ellenes Al Burkan terrorcsoport, valamint a líbiai kormányzat ügynökei között Európában adok-kapok leszámolások folytak. Ebben nyugat-berlini alvilági alakok fegyvereket adtak el gazdag, külföldre menekült ellenzékieknek. A banda segédkezet nyújtott a nyugat-német fővárosban, Bonnban lévő líbiai nagykövetség elleni gyújtóbombás támadáshoz, illetve az általa eladott fegyverekkel öltek meg líbiai diplomatákat Bécsben és Rómában.

A bandafőnök, Hilmar Hein hivatalosan egy nyugat-berlini építési cég vezetője volt, mellékesen viszont pénzért ezt-azt beszerzett az Al Burkan részére. Először üzleti ügyek révén került kapcsolatba Kadhafi-ellenes gazdag ellenzékiekkel, így Ragab Zatouttal is. Ez utóbbira egy német rendőrségi feljegyzés úgy utal, mint az Al Burkan vezető tagja.

1984-ban Oliver North amerikai ezredes a CIA segítségével olyan csoportokkal keresett kapcsolatot, melyek Reagan nem hivatalos külpolitikája jegyében Amerika-ellenes szereplőket semlegesítettek. Az Al Burkan ilyen volt. Hein állítása szerint 1983-ban Bangkokban találkozott North ezredessel, illetve a CIA több tízmillió dollárt tett félre, hogy Kadhafit megölesse.

Az egyik terv szerint Hein állványozási cégét álcának használva, zsoldosok egy csoportját mint munkásokat juttatták volna be Líbiába, bár ezt a tervet később elvetették. Eközben az Al Burkan részére egy nyugat-berlini ipartelep pincéjében, valamint az USA-ban kiképzést tartottak.

Hein egyik szerelőműhelyében egy autó alvázába rejtették azt a három pisztolyt, valamint a hangtompítókat, amit az Al Burkan részére Londoba akartak csempészni. 1984. február 28-án az autót Nyugat-Berlinből Londonba vezették. A sofőr egy londoni szállodában találkozott Zatouttal.

Az április 17-i londoni tüntetés idejére a líbiai ellenzékiek elérkezettnek látták az időt, hogy puccsot hajtsanak végre. Úgy vélték, hogy ehhez szükségük lenne egy felháborító incidensre, ami a világközvéleményt az oldalukra állítaná. Felmerült, hogy esetleg kézigránátot kellene robbantani. Végül amellett döntöttek, hogy egy brit rendőrt kell megölni olyan módon, hogy azt Kadhafira lehessen fogni.

Nyugat-Berlinben Hein a puccsra várt, ugyanis az Al Burkan vezetői zsíros újjáépítési szerződéseket és értékes importkoncessziókat ígértek neki, ha hatalomra kerülnek. A Fletcher-gyilkosságot hallva, Hein azt mondta egyik emberének: „Pakolhatunk, és mehetünk Líbiába.” Azt is hozzátette, hogy ne aggódjanak, mert magas amerikai körök védelmét élvezik.

A Fletcher-gyilkossághoz használt fegyvert négy hónap múltán ismét használták, amikor egy líbiai üzletembert egy, a londoni Baker Street-en lévő lakásba csaltak, és ott fejbe lőttek. Ali El Ghiaour testét egy Walther PPK-val együtt a fürdőszobában hagyták. A rendőrség gyanúja szerint a lakást Ragab Zatout bérelte, és kinyomozták, hogy a fegyver a Hein-bandától származott.

Az El Ghiaour-gyilkosságot ugyanazok vizsgálták, akik a Fletcher-gyilkosságot: dr. Paul Knapman halottkém és dr. Ian West patológus. A részleteket zártkörű meghallgatáson ismertették. Ennek az lehetett az oka, hogy El Ghiaour állítása szerint a brit hírszerzésnek dolgozott. Halála idején éppen azzal vádolták meg, hogy részt vett Kadhafi-ellenes disszidensek elleni bombatámadásokban, melynek fényében úgy tűnt, hogy Kadhafi támogatója. A Dispatches nyomozása azonban azt derítette ki, hogy El Ghiaour valójában az Al Burkan tagja volt. A bombatámadásokért hivatalosan a Kadhafi-kormányzatot okolták.

A vád súlyossága ellenére El Ghiaour óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett, azonban ügyvédjének azt mondta, hogy neki vége van, mert már nem válhat hasznára azoknak, akiknek addig dolgozott. Ugyanígy járt a berlini alvilági banda, akiket szintén ejtettek. Végül a brit hatóságok nem vitték végig a berlini szálat, ellenben a nyugat-német rendőrség igen, és a Hein-banda tagjait az Al Burkan támogatásáért el is ítélték. A nyugat-német hatóságok ki akarták hallgatni Ragab Zatoutot is, azonban ő az USA-ba távozott, és a nyugat-berlini főügyész jogsegélykérelmére nem érkezett válasz.

Tíz nappal a líbiai diplomaták hazaérkezése után, Líbiában puccsot kíséreltek meg Kadhafi ellen. Az amerikai és a francia hírszerzés műholdas felvételeket és elfogott üzeneteket adott át a puccsistáknak, azonban az államcsínykísérlet végül elbukott. A Dispatches azt is kiderítette, hogy a londoni líbiai nagykövetség egyes diplomatái titokban az Al Burkan tagjai voltak. A puccs után magas tisztséget töltöttek volna be, valamint nyugatbarát külpolitikát és olajpolitikát folytattak volna.

Két évvel később amerikai bombázók brit repülőtereket használtak, hogy Líbiát bombázzák, mert az európaiak elutasították az abban való részvételt. Margaret Thatcher brit miniszterelnök először vonakodott, azonban az amerikaiak két szót mondtak: Yvonne Fletcher. Kadhafi azonban nem ott aludt, ahol számítottak rá, így megúszta, ellenben fogadott kislánya meghalt, két fia pedig súlyosan megsebesült, akárcsak más líbiaiak.

Hogy melyik változat a legvalószínűbb, hogy ki rendelte meg és hajtotta végre Yvonne Fletcher meggyilkolását, azt lehet találgatni, azonban az összes változatnak van egy közös pontja: a természettudományi alapon nyugvó ballisztikai vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy a rendőrnő halálát okozó lövedék nem jöhetett a londoni líbiai nagykövetségnek sem az első, sem bármelyik másik emeletéről.

Mivel az ezzel kapcsolatos információt sem a fősodratú média, sem a kormányzati indoktrinációs központok (megtévesztő néven: állami iskolák) nem fogják napirenden tartani és tanítani, ezért, mint mindig, Önre hárul az a feladat, hogy rokonait és ismerőseit, különösen gyerekeit tájékoztassa, hogy legalább a jövő nemzedékét ne lehessen hamis zászló alatti művelettel háborúba rángatni.

(Hidra - Kuruc.info)

The Murder of Yvonne Fletcher
https://en.wikipedia.org/wiki/Murder_of_Yvonne_Fletcher

Yvonne Fletcher - Death in Saint James, I. és II. rész
by Joe Vialls
https://wikispooks.com/wiki/Document:Yvonne_Fletcher_-_Death_in_St_James
https://wikispooks.com/wiki/Document:Yvonne_Fletcher_-_Death_in_St_James-2

Terminal Velocity
by David Guyatt
https://wikispooks.com/wiki/Document:Terminal_Velocity

Murder in St. James' Square - The Death of Yvonne Fletcher
http://www.sott.net/article/236576-Murder-in-St-James-Square-The-Death-of-Yvonne-Fletcher

Pc Yvonne Fletcher & the US bombing raid on Libya 1986 (I. rész)
https://www.youtube.com/watch?v=CFKTrsNV0DY

Pc Yvonne Fletcher & the US bombing raid on Libya 1986 (II. rész)
https://www.youtube.com/watch?v=nKTYB-h0mow