Vlagyimir Putyin elment az orosz (szovjet) elesett katonák sírjához, koszorúzott, mert ezt a cselekedetet a tisztesség és a tisztsége megkövetelte tőle. Még akkor is, ha ez nekünk, magyaroknak érthető okok miatt nem tetszett. A tisztázatlan családi és zavaros politikai múltú Merkel ugyanezt nem tette meg, hanem elment másokhoz. Egyik olvasónk kommentjében olvastam, hogy nem kell ezért haragudni sem Putyinra, sem Merkelre, hiszen mindketten csak az övéikhez mentek. Merkel nem kereste föl a több százezres, Magyarországot a magyarokkal együtt fölépítő, fölvirágoztató hivatalos hazai németséget, s egyes téves sajtóhírekkel ellentétben a legutóbbi budapesti látogatásán nem folytatott megbeszélést a németek vezetőivel. Erre nem maradt ideje. A Budapest védelmében elesett, vagy a kitörés meghiúsulása után magatehetetlen sebesültként lángszóróval fölpörzsölt német katonák hősi emlékműve előtt a németországi kancellárnak kutya kötelessége lett volna elhelyezni az emlékezés koszorúit. Mondjuk, a főváros közelében levő Budaörsön. Ez (is) a különbség Vlagyimir Putyin és Angela Merkel között.

A Fiumei úti temető főkapuján belépve néhány lépés megtétele után bal kéz felől föltűnik a vörös csillagos, a szovjet megszállást jelképező gúla alakú sírkövek és emlékművek erdeje, a szovjet katonai parcella a Nemzeti Sírkert egyik legelőkelőbb helyén. Putyin szerda késő délutáni koszorúzásáról az MTI kivételével kitiltották a magyar sajtó képviselőit, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy végül is melyik síremléket koszorúzta meg az orosz elnök. Az a hír járta ugyanis, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtásában elesett szovjet katonák sírján is elhelyezett egy koszorút. Ezért voltunk kíváncsiak arra, hogy pontosan melyik emlékműre tette le koszorúját Putyin.

A szovjet katonák nagy kiterjedésű parcelláját középen út választja két részre: bal kéz, nyugat felől vannak eltemetve az 1945 elején elesett megszállók, míg a jobb kézre eső, nagyjából azonos nagyságú parcellában az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot vérbefojtó megszálló szovjet katonák emlékgúlái, sírjai, áruló magyarok, települések hálálkodó dicshimnuszokat tartalmazó sírkövei láthatók. Az oroszok parcelláját az összes síremlékkel, a díszes kovácsoltfém kerítéssel, emlékművel, kápolnával együtt láthatóan nemrégiben újították föl. A szóbeszéd szerint egy gazdag orosz milliomos állta a teljes fölújítás számláját, ám nekünk az a gyanúnk, hogy a magyar kormány volt ennyire nagylelkű.

A két szovjet parcellát középütt elválasztó úttól balra, az 1945-ös megszállók parcellájának központi helyén áll a budapesti Szabadság térről is ismert ízléstelen gúla főemlékmű, amelynek tövében is katonák nyugszanak hatalmas betonlapok alatt. Ma reggeli látogatásunk idején mindkét szovjet parcellát járőröző rendőrök és néhány polgári ruhás titkos rendőr vigyázta, figyelte, a közelben rendőrautó várakozott, ám az újságírót nem zavarták a munkája végzésében. Vlagyimir Putyin tehát az 1945-ös, a második világháborús szovjet katonák parcellájának központi síremlékművét koszorúzta meg egyetlen koszorúval.

A világháborús orosz parcellában is rengeteg az ízléstelen, vörös csillagos, a magyarok szabadságát elhozó és hasonló jelzőkkel ékesített sírkő, ám hosszabb bóklászás után ráakadtunk Steimetz kapitány, alias Steimetz Miklós pécsi születésű zsidó sírjára, akinek kommunista szülei a Tanácsköztársaság bukása után vele együtt elmenekültek a Szovjetunióba, majd a Komszomol-vezér Miklóska a II. ukrán hadseregcsoport kapitányaként - Osztapenko kapitány társaságában - 1944. december végén parlamenterként feltétel nélküli megadásra fölszólító ultimátumot kívánt eljuttatni a budai Várnegyedben körbezárt magyar és német katonáknak.

Csakhogy a két kapitány autója aknára futott, de ez a tény nem akadályozta meg az 1945 utáni kommunista propagandistákat abban, hogy halálukat a magyar és német fasisztákra kenjék. Az tanították nekünk, hogy a gaz fasiszták agyonlőtték a fehér zászlóval közeledő parlamentereket.

Valószínűleg Steimetz kapitányra is gondoltak, amikor a két parcellát elválasztó út északi bejáratának egyik sarokoszlopán a Dávid-csillag alatt héberül ez olvasható: "Nyugodjanak békében nyughelyükön. Lelkük legyen begöngyölve az élet kötelékébe."

De, hogy teljes legyen a kép, a középút túlsó bejáratánál a Vörös Hadsereg muszlim katonáinak emlékére egyenesen a Koránból, pontosabban az úgynevezett A tehén szúra 156-ik versét másolták ki eredeti arab nyelven: "Azt mondták: mindnyájan Allahé vagyunk, s őhozzá térünk majd meg." A zsidó és a muszlim, valamint a pravoszláv katonák emlékét megtisztelő vallási fölírások természetesen a Szovjetunió fölbomlása után kerülhettek ide.

Mindenesetre ezek a vallási jelképek tragikomikus diszharmóniában vannak a számtalan vörös csillaggal és a kommunista pártot dicsőítő dicshimnuszokkal.

A világháborús parcellában találjuk a síremlékét a valószínűleg igen jó szocialista összeköttetéssel bírt Jevgenyij Kuzmics Ljutyikov magas rangú elvtársnak, a Szovjetunió hősének, aki 1944. október 8-án tért meg a teremtőjéhez magyar földön.

Az ő sírkövén mellszobor is díszeleg, mellén az összes kitüntetéssel. A korosabbak még emlékeznek rá, hogy a régi szép időkben úttörőcsapatok és szocialista brigádok is viselték Jevgenyij Ljutyikov felszabadító elvtárs nevét. Amint fentebb már említettük, a Vörös Hadsereg magyar földön elesett katonáinak nyugalma fölött ma reggeltől kezdve nem csak Elohim és Allah, hanem a Magyar Rendőrség is éberen őrködik.

A történelmi korokat is elválasztó út jobb oldalán, az 1956-os magyar forradalmat leverő, vérbefojtó, ám fogukat itt hagyó szovjet katonák parcellájában a "magyarok" által állított síremlékek megtekintését csak a jó idegzetű olvasóinknak ajánljuk. Intézmények, gyárak, üzemek, minisztériumok, budapesti kerületek állítottak itt emlékművet a forradalom vérbefojtásáért.

Itt, a szovjetek '56-os parcellájának szélső sorában érdekes magyar sorsokat is sejtetnek a beszédes sírkövek. Elemér Elemérovics Fábián 1957 januárjában halt bele (valószínűleg a korábban szerzett sebesülésébe) Budapesten. A kárpátaljai Tiszaújlakon született, onnan küldték szovjet katonaként a magyar forradalom elfojtására. Halálakor 25 éves volt. Nem messze tőle nyugszik egy 1961-ben elhunyt magyarosított nevű ember, dr. Kassai (Oldner) Géza.

A felvidéki Batizfalván született, 1932-ben kivándorolt a Szovjetunióba, ahol a Nemzetközi Lenin Iskola tanára volt, majd a hadifogolytáborokban magyar honvédeket agitált a "fasiszta" magyar állam ellen. Kassai is együtt érkezett a szovjet tankokkal, 1953-ban az ELTE Lenin Intézetének igazgatója, később igazságügyminiszter-helyettes volt. Végrendeletében meghagyta, hogy szovjet katonák közelében kíván nyugodni.

Az '56-os parcella központi építménye egy pravoszláv építészeti stílusban emelt, keletelt, apszissal ellátott kápolna, kupolás tetején nagy méretű kereszttel.

A belülről sűrű dróthálóval védett ablakon bekukucskálva az apszisban elhelyezett szentélyben pravoszláv stílusú, orosz föliratozású feszület, fölötte mozaikikonok láthatók. Nyilván ezt a kápolnát is mostanában emelték az oroszok, vagy a magyar kormány.

A Fiumei úti temető szovjet parcellájától eltávolodva, a sokkoló élményektől fejbe kólintva visszanézünk az '56-os parcellára, s azt látjuk, hogy a kápolna apszisa mögött jókora, kelet felé teljesen üres parcella tátong. Véleményünk szerint itt lenne a helye a közeljövőben elbontandó Szabadság téri szovjet emlékműnek. Csak a két parcella közötti elválasztókerítést kellene lebontani.

Hering József - Kuruc.info