Rendkívüli hírek: Nem eléggé terjed Jézus híre!

Nézőpont – 2015. január 31., szombat | 19:15

Évközi 4. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 1,21–28)

Galilea egész vidékén egyszerre elterjedt Jézus híre, miután páran látták, hogy a tisztátalan lelkeknek parancsol, miután hallották az „új” tanítást, mindezt hatalommal alátámasztva. Miután hallhatták a tisztátalan lelkekkel való párbeszédét.

De mi Magyarhonban élünk. Magyarhonban, ahol annak terjed el azonnal a híre, ha valahol valaki valamilyen különadót akar bevezetni, ahol annak terjed el azonnal a híre, ha valahol messze tőlünk lelőnek, megkéselnek, felrobbantanak valamit, valakiket. S annak terjed el azonnal a híre, ha hosszú izgalmas hetek után valaki megnyeri egy televíziós szuperprodukció tehetségkutatóját.

Rossz hírek, jó hírek terjednek, terjengenek, csak mintha Jézus híre kullogna valahol a mindennapok hírdömpingje sorának végén. Jól van ez így? Vagy amúgy magyarosan erre is illik a régi mondás: Jó bornak nem kell cégér!

Másképp ismerem Jézust. Másképp ismerem az Urat. Világosan megmondta: „Menjetek és hirdessétek…!” Párbeszédet folytatok Vele, mert hiszen imádkozó ember vagyok, s párbeszédünkben replikázok: Menni? Hova, Jézus? Hirdetni? Mit, Jézus?

Nem láttalak, Jézus, téged imaházban felolvasni, tanítani. Nem éreztem még, hogy hatalommal tanítanál, s nem úgy, mint az írástudók. Nem hallottalak még téged, Jézus, párbeszédet folytatni démonokkal, hogy megrendülve felfigyeltem volna rá. S nem tapasztaltam még, Jézus, hogy parancsolnál a tisztátalan lelkeknek és azok nagy kiáltással távoznának a fogva tartottakból. Ha megyek is, Jézus, mert menni kell (látod mindig úton vagyok), de hírem sajnos nincs Rólad.

S ekkor feleszmélek üveges tekintetemből, megfáradt, hírektől túltáplált európai-magyar létemből, s megrázom magam. S döbbenek. Férfi vagyok, nő vagyok, férjjel, férj nélkül, feleséggel, feleség nélkül, de ami közös: a világra van gondom, s talán már még arra sem, hogy férjemnek-feleségemnek tetsszem… A világra van gondom… s valójában az Úrra… nos hát... Rá kevés. Hát hogy van ez, Európa? Hogy van ez, Magyarország? Alig lenne valaki?

„Kit küldjek?” Kit küldhetek? Mély csönd. Lehorgasztott fejek… szemérmesen lesütött szemek… ujjaink zavart babrálása. S egyszer csak… Hátulról… Valaki fejét felemeli… Tekintete egyenesen előre szegeződik, feláll… „Engem küldj!” Valaki megérzi szíve mélyén a prófétaság karizmáját, amit az Úr az ő szent népe (magyar népe) körében is bőkezűen osztogat. S a nép körében támadt új prófétának két kérdése van csupán Pásztora és pásztora felé: Mi az üzenet? Hova menjek?

S ezzel élni kezd a Jó Hír: A Mennyek Országa elközelgett. Köztetek van.

Koós Ede/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria