A The Washington Times című „fősodratú” lapban meglepően őszinte hangvételű cikk jelent meg az európai bevándorlás nyomán előállt súlyos gondokkal kapcsolatban. Az írás címe: Amint a kereszténység elhagyja Európát, vad, „bűnöző muzulmánok” töltik be az üres helyet.

A cikket jegyző Bethany Blankley szerint a kiüresedő templomok nagymértékben közrejátszanak abban, hogy a közösségi érzés lassan eltűnik Európából, a hagyományos közösségek pedig széthullanak. „A szekularizmus, a multikulturalizmus, a kudarcot vallott bevándorlási politika a bűnözés hatalmas hullámát váltotta ki Európában” – olvasható a polkorrektnek aligha nevezhető cikkben.
A szerző Norvégia, Svédország és Dánia példáját említve arról ír, hogy a felsorolt országokban „az imámok arra szólítanak föl, hogy fejezzék le vagy börtönözzék be az iszlám ellenségeit”. A bevándorlók „elutasítják az európai törvényeket és értékeket” – mutat rá Blankley, nem felejtve el megemlíteni, hogy „Svédországban a muzulmán bevándorlók a lakosság 5%-át alkotják, de a bűncselekmények 77%-át követik el”.
A cikkben arról is olvashatunk, hogy az Amnesty International adatai szerint Svédországban történik a legtöbb nemi erőszak Európában, ennek ellenére a legkisebb arányban akadnak horogra az elkövetők. A svéd rádió információira hivatkozva a Washington Times cikke rámutat: egyedül Stockholmban ezernél is több svéd nőt erőszakoltak meg a bevándorlók. Az áldozatok közül 300-an még a 15. évüket sem töltötték be. Ugyanakkor a szerző arra is figyelmeztet, hogy becslések szerint a nők sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeknek csak mintegy egynegyedét jelentik be. És az ismertetett szörnyű tények ellenére sem a Bűnmegelőzés Svéd Nemzeti Tanácsa, sem az Európai Bizottság belügyi biztosa „nem hajlandó elismerni, hogy az elkövetők muzulmánok” – írja Bethany Blankley.
Nem jobb a helyzet Norvégiában sem – mutat rá cikkében a szerző, hozzátéve, hogy „a bűnözés olyan példátlan szintre emelkedett, hogy Norvégia börtönei nem képesek működni a túlzsúfoltság miatt”. Majd a következő kijelentés következik: „Norvégia válasza: deportálni a bűnöző muszlimokat abba az országba, ahonnan jöttek: Nigériába, Afganisztánba, Romániába és Marokkóba”. (Nocsak: a Romániából érkező bevándorlók is muzulmánok lennének?)
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtized folyamán átlagosan hetente több mint két keresztény templomot kellett bezárni Hollandiában. Ezért jelenleg a 13. század óta épült 19 ezer templom közül immár 4 ezernél is kevesebb működik – osztja meg a mellbevágó adatot a lap olvasóival Bethany Blankley. Mint írja, „Amszterdamban fiatal másodgenerációs bevándorló marokkóiak a nyílt utcán őslakosokat ölnek AK-47-es fegyvereikkel”. És szó sincs „elszigetelt bűnesetekről”. „Mindez annak ellenére történik, hogy a kormányok évtizedek óta próbálják a fiatal muzulmánokat eltéríteni a bűnözéstől” – olvasható a cikkben.
Vajon ha bárki ugyanilyen hangnemben írná meg a tényeket idehaza a cigányokról, mint ahogyan Blankley a muzulmánokról nyilatkozik, mit művelnének vele a „jogvédők” és a „liberálisok”?...
A cikk írója felhívja a figyelmet a Sharia4Holland’s elnevezésű honlapra, melynek létezése véleménye szerint világosan megmagyarázza a filmrendezők, politikusok és egyszerű emberek ellen intézett támadásokat. Az egyik muzulmánellenes holland politikus, Macheil de Graaf jó ideje hangoztatja a muzulmánok deportálásának szükségességét. Ami annál is inkább fontos lenne, mert évente 7,2 milliárd dollárba kerül a holland adófizetők számára a „muzulmán bevándorlók” élősködése és bűnözése – hangoztatja cikkében Blankley. A szerző idézi is Micheil de Graaf véleményét is: „Hollandiát meg kell szabadítani az iszlámtól, az összes mecsetet be kell zárni, a dzsihádistákat ki kell toloncolni, és sohasem szabad visszaengedni, továbbá le kell zárni a határokat az iszlám államokból érkezők elől. A holland kormánynak el kell köteleznie magát amellett, hogy visszaküldi a muszlimok iszlám országokba az onnan érkezőket, melynek eredményeképpen nem leszünk kitéve az úgynevezett becsületbéli gyilkosságoknak, az unokatestvérek közötti házasságoknak, az antiszemitizmusnak, a homofóbiának, az állatok bántalmazásának, a bűncselekmények sokaságának és a rengeteg nemi erőszaknak”.
Az írás végén Blankley az Európát elárasztó muzulmánokat a „nácikhoz” hasonlítja, ami súlyos tévedés: végtére is a nemzetiszocialisták uralma alatt Németországban éppenséggel jelentős mértékben csökkent a bűnözés, ráadásul Hitler és követői nem Európa elpusztításán, hanem annak megmentésén munkálkodtak. (És vereségük egyik következménye mindaz, amiről a Washington Post cikkében szó esik.)
Amiről a Washington Times cikkében pedig szintén nem esik szó: vajon kik is voltak azok, akik az elmúlt évtizedek folyamán oly lelkesen erőltették rá Európára a tömeges bevándorlás gondolatát, valamint a multikulturalizmus és a másság végzetes eszméit?...
Perge Ottó