Nanna Woodsmant és barátját Madsot Koppenhága muszlimveszélyéről hírhedt környékén, az Enghaveplads közelében érte a brutális támadás. Egy 16-17 éves arra bicikliző "fiatal" kötött beléjük minden ok nélkül, és mért csapást egy üveggel a dán férfi fejére. Egy alagsorból további vérengző krampuszok rontottak elő vasláncokkal, és támadtak rá a bennszülött párra.

A földre került dán férfit kérése ellenére sem merte elmenekülve otthagyni a nő, inkább bátran közbeavatkozott, hogy az indokolatlanul gyűlölködő vadállatok nehogy végezzenek a megtámadottal. A jutalma természetesen alapos verés lett, az afrikai kultúra elborzasztó teljesítményét híven mutatják a mellékelt képek.

A kegyetlen támadók vélhetően szomáli származású suhancok voltak.

„Rendkívül hálásak vagyunk és egyben meglepődöttek, hogy milyen sok ember küldte el gondoskodó és meleg szavaival telített üzenetét Madsnak és nekem. Nagyon megérintett bennünket, hogy ilyen nagy támogatást kaptunk. Szeretnénk válaszolni az összes üzenetre, melyeket az emberek küldtek nekünk, de most több időt kell magunkkal és a családunk együtt eltöltenünk.

Nagyon sajnálatos lenne, hogyha a mi esetünk a rasszizmusról szólna, amit ez esetben nem szabad középpontba állítani. Ez egy bűneset, melyet a támadók elkövettek!

(...) Ez inkább arról szól, hogy mekkora a baj akkor, amikor önmagad érzed jeleit annak, hogy ilyen intenzív düh érződik mások felé. Mert ők maguk is be vannak zárva egy beteg és zavart gondolkodásba - „valaki másnak a hibája, hogy én helytelenül cselekszem”.

Ezek az emberek unatkoznak, dühösek, nincs fontos szerepük a társadalomban, nem érzik magukat a társadalom tagjainak, s csak haraggal és erőszakkal tudnak reagálni! Ez nem egy hitvallás vagy bőrszín kérdése, ez nem egy olyan érzés, hogy része vagyok a közösségnek, hanem mit KELL tennem azért, hogy a közösség tagja lehessek!

Azt kívánom, hogy azok, akik ezt velünk tették, természetesen megkapják jogos büntetésüket.

Amiért megemlítem Facebook-oldalamon a bevándorló hátteret, azért van, mert ez egyszerűen tényszerű. Amennyiben ezt dán fiúk követték volna el, én azt is megírtam volna.

Ez nem a rasszizmusról szól, hanem arról, hogy mi okozza azt, hogy ezek a fiúk így tegyenek. A jövőben arra kell figyelni, hogyan kerüljük el az erőszakot az utcákon. Ne az legyen a fontos, ki az elkövető, és ki az áldozat.”