Azért ragadtam billentyüzetet, hogy elmondjam a történetet, ami velem és a párommal esett meg, erre tényleg azt lehet mondani, hogy Abszurdisztánban élünk.

A párom fogyatékosokat gondozó intézetben dolgozik, növérként. Van ott egy srác, aki szintén gondozott, de nem fogyatékos, csak szerencsétlen élethelyzetbe került, szülei meghaltak. Ô szokott a növéreknek segíteni pelenkázni, fürdetni, mozgatni a magatehetetlen betegeket, és ezt gyönyörüen, becsülettel teszi mellette még a gazdasági udvarban is segít mindenben, egyszóval nagyon rendes, dolgos gyerek. Nos, karácsony elött úgy döntött az intézet, hogy a srác töltse családi körben az ünnepet. Elutazás elött a párom a lelkére kötötte, ha bármi gond van, telefonáljon.

Na, a srác elutazott Kisújszállásra, ott laktak a vendéglátók. Aztán egyszer csak kiderült számunkra, hogy a „vendéglátók" rabszogatartó cigánybünözök! Onnan jöttünk rá hogy valami nem stimmel, mikor a srác felhívta a páromat, összevissza beszélt, nem úgy viselkedett, mint máskor szokott. Furcsálltuk, de még nem volt világos, mi ez. Aztán a srác telefonjáról felhívta a páromat a cigány luvnya, és útszéli hangnemben közölte, hogy felejtse el a srácot, többet ne hívja stb., stb. Innentöl kezdve a srác elérhetetlen volt, elvágták a külvilág elől, ruháit, iratait, pénzét, SIM kártyáját elvették.

Na, mondtuk ennek a fele se tréfa, beindította párom az intézeti riadóláncot, és egy órán belül ment az intézeti kocsi a srácért. Sikeresen elhoztták onnan, semmi más nem volt rajta, csak egy cipö, egy nadrág, egy póló. Azért, mert úgy szöktették meg! Történt ez karácsony elsö napján, a szeretet ünnepén! Nem hiába mondják, hogy az élet a legjobb történetíró!