A Jobbik Magyarországért Mozgalom "ázsiójának" növekedése az izraeli héber nyelvű írt és elektronikus sajtóban valójában a Csurka István nevével fémjelzett MIÉP hanyatlása után, illetve a jelenlegi nemzeti ellenzéki párt mintegy hat évvel ezelőtti fölemelkedésével kezdődött. Manapság, de leginkább a 2014-es magyarországi országgyűlési, majd az európai parlamenti választások újabb jobbikos sikere után alig telik el nap, óra úgy, hogy valamelyik izraeli tekintélyes, vagy kevésbé tekintélyes médiája nem ijesztgetné a zsidókat a Jobbikkal, a "Nyilaskeresztes Párt és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt méltó örökösével". Az izraeli sajtó már évek óta a jobbikosok által majdan kivitelezendő újabb Duna-parti tömegmészárlásról vizionál, a magyarországi zsidók rettegéséről tudósít, miközben az izraeli kommentelők, Facebook-csoportok megoldásként - vajmi kevés eredménnyel - azonnali hazatérésre, Izraelbe alijázásra buzdítják itteni testvéreiket.

Jehuda Lahav, a MUOSZ Aranytoll-díjasa

A kommunista korszak egyoldalú arab barátsága múltán, az 1989-es változások után egyre több izraeli héber újságíró látogatott hosszabb-rövidebb időre az átalakulóban levő Magyarországra. Így érkezett meg hozzánk, telepedett itt le évekre, s adta hírét a Szentföldre a már akkoriban is "egyre fokozódó magyar antiszemitizmusnak" Jehuda Lahav, született Weiszlovits István. Lahav Kassán született, ám szüleivel együtt a Felvidék egy részének 1938-as visszatérése után is megszállás alatt maradt Eperjesre költözött. Szülei 1942-ben Jozef Tiso bábállamából, Szlovákiájából átszöktették Budapestre, s ezzel az általa utált magyarok tulajdonképpen megmentették előbb a tótok, majd egy budakeszi keresztény ifjúsági intézetben elhelyezve, a Magyarországot megszálló németek karmai közül. Láháv a magyaroknak úgy hálálta meg élete megmentését, hogy a biztos védelmet nyújtó budakeszi intézményből 1945 elején átszökött a Budapest felé közeledő Vörös Hadsereghez. A Magyarországot megszálló szovjet katonaságnak és fedezékükben érkező, bosszúra szomjas moszkvai emigráció kommunista zsidó tagjainak fölajánlotta a szolgálatait. A szovjetek és az "emigránsok" természetesen elfogadták az ajánlatot és hálaképpen még a Vörös Hadsereg egyenruhájába is beöltöztették a magyarokkal szemben háládatlan eperjesi zsidó ifjút. Lahav Magyarországról a Vörös Hadsereg egyenruhájában, szovjet katonaként érkezett meg Prágába. Később így emlékezett: "Szívem a bal oldalon, míg lelkem Prágában van".

Jehuda Lahav 1989-től kezdve budapesti székhellyel öt esztendőn keresztül két jelentős izraeli napilap, a Háárec és a Jediot Áháronot, valamint az Izraeli Rádió Külpolitikai Óra című műsorának "közép-európai" tudósítójaként szörnyűködött a magyar antiszemitizmus fokozódásán. Lahav 1994-ben hazament Izraelbe, ahonnan a Népszabadságot, a Klubrádiót és a Népszavát tudósította. A gyakori magyarországi tartózkodásai idején az izraeli héber sajtó számára küldött tudósításaiban nagyjából a hazai szélsőséges szoclibek magyargyűlölő stílusában mocskolta a radikális nemzeti oldalt - persze nem felejtette ki már a kezdetekben is elég langyos MDF-t sem -, miközben nagy tisztelője és csodálója volt az "újjászületett" szlovák államiságnak. (Az egyik tót tévének adott interjúban Lahav a "Szlovákián kívül a világon sehol nem létező csodálatos szlovák, hegyekről, folyókról" beszél.)

Weiszlovits Pisti (Jehuda Lahav)

A Vörös Hadsereg önkéntes kiszolgálóját, a magyarságot úton-útfélen mocskoló Jehuda Lahavot méltán tüntette ki 2008-ban Hiller István - Breuer Péter minisztériumi tanácsadó ajánlására - a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettel. (Ezt az állami kitüntetést ugyanis azok kapják, akik a külországokban sokat tesznek a magyar kultúra és a magyar nép értékeinek, jó hírnevének terjesztése, öregbítése terén - H. J.) Rá egy évre, 2009-ben a MUOSZ Aranytoll-díjjal jutalmazta a "határon túli" Jehuda Lahavot. Lahav 2010-ben elhunyt, ezért nem lehetett tanúja a Jobbik jelenleg is tartó magyarországi menetelésének. A 2010-es jobbikos áttörésről, az akkori választások két fordulója közötti időszakban papírra vetett egyik hírmagyarázatában Lahav ezt írta: "A magyarországi parlamenti választások második fordulója előtt egyre fokozódik a cigányellenes, illetve a durva antiszemita propaganda (...) A Jobbik cigányellenes és antiszemita párt, amely ellenzi a nemzetközi tőkét (pontosabban: annak túlzott térhódítását Magyarországon - H. J.), feszültséget kelt a szomszédos országokkal és a történelmi Nagy-Magyarország újjáélesztésére törekszik. (...) A gond valójában nem a Jobbik létezése, hanem az, hogy egyre inkább elfogadottá válik a politikai környezetben. Az ilyen jellegű pártokat ugyanis általában méla undorral kiközösítik, ám a Fidesz csak tessék-lássék módon határolódik el a Jobbiktól." (Háárec, 2010. április 21.)

Lahav tudósításainak vissza-visszatérő motívumai a Jobbik cigányellenessége, antiszemitizmusa és a "békés utódállamok" elleni gyűlöletkeltés, valamint a Trianonban elrabolt területek visszaszerzésének vágya: "Cigánygyűlöletében a Jobbik már-már helyesli az ellenük véghezvitt pogromokat (Lahav a máig nem egészen tisztázott 2009-es cigánygyilkosságokra utal - H. J.); Aliza Bin Nunt, Izrael magyarországi nagykövetét a Jobbik politikusai azzal vádolják, hogy Magyarország 'kis Izraellé' változtatását készíti elő; A Jobbik vehemensen ellenzi a zsidó tőke jelenlétét Magyarországon. A párt ezenkívül helyteleníti Magyarország 'megcsonkítását', miközben szorgalmazza az 'elrabolt' területek visszatérését és Nagy-Magyarország újbóli létrehozását." (Háárec, 2010. április 12.)

A múlt század '80-as, '90-es évei izraeli sajtójának tárgyalásakor - amikor természetesen a Jobbik még nem létezett - mindenképpen meg kell említeni a talán még Lahavnál is nagyobb magyargyűlölőt, a néhai Joszéf (Tomi) Lapidot (született 1931-ben, Újvidéken, Lampel Tomiszláv néven) újságírót, az Izraeli Rádió és Televízió elnökét, parlamenti képviselőt, több izraeli kormány miniszterét, a Sinnuj politikai párt elnökét és a Jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpont elnökét. Lapid, aki előbb a magyar nyelvű Új Kelet című napilapban, majd a héber Má'árívban, illetve az Izraeli Rádióban és az Izraeli Televízióban sugárzott írásaiban, megszólalásaiban állandóan napirenden tartotta a magyarok felelősségét a zsidó holokausztban. (A közéleti szereplését szintén újságíróként kezdő fia, Jair Lapid, jelenlegi izraeli pénzügyminiszter, az Orbán-kormány "jóvoltából" egy évvel ezelőtt az apja nyomdokain haladva a budapesti Országház szószékéről ostorozta a magyarságot: "Ne áltassuk magunkat: Ilyen méretű népirtásra nem kerülhetett volna sor magyarok tízezreinek tevékeny segítsége nélkül, illetve több millió magyar hallgatása nélkül", mondta Jair Lapid 2013. október 1-én a Fidesz- és a szoclib képviselők néma hallgatása, majd tapsa közepette (a Jobbik politikusai eleve nem mentek be az ülésterembe - H. J.)

Alma és fája: Jair Lapid és Joszi (Tomi) Lapid

Jair Lapid izraeli miniszter fentebb említett apja, Joszéf (Tomi) Lapid, a második világháború idején édesanyjával együtt a Délvidékről a biztonságosabbnak vélt Budapestre menekült, és maradt életben végül is a magyarok jóvoltából. A 2008-ban elhunyt Joszéf (Tomi) Lapid valószínűleg csak azért nem kapott Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet, vagy valamilyen más magyar kormánykitüntetést, mert bűnös módon elfeledkeztek róla. Az Újvidék szót, születése helyét, még magyar nyelvű beszédeiben is következetesen Novi Sad-nak mondó Joszéf (Tomi) Lapidnak halála előtt még nem sok információja volt a Jobbikról, ám a párthoz kötődő Magyar Gárdáról volt tudomása, s az egyik utolsó magyarországi interjújában a szervezet feloszlatására szólította föl a magyar kormányt, amely parancsot később érdekes módon nem a Gyurcsány-kormány, hanem Orbánék hajtották végre.

Naftali Kraus (született 1932-ben, Budapesten) aktív újságíró korában szintén a Má'árív című héber napilap munkatársa, hírszerkesztője volt, s az 1989-es magyarországi változások után évekig a Magyar Hírlapot tudósította Tel-Avivból. Kraus civilben önkéntes vallási hittérítő, a Köves Slomó-féle Chabad haszid zsidó szekta propagátora. A magyar nyelven megírt Az áldozat visszatér... című önéletrajzi könyvében (megjelent: Budapest, PolgArt Könyvkiadó, 2002) a magyarokat és a szerinte nem elég jó zsidókat egyaránt sértegető megjegyzéseinek gyűjteményében többi között a következő, a népek és különböző vallások híveinek megbékülését elősegítő humanista üzenet olvasható: "Mi lehet még a soá-nál (soá = holokauszt - H. J.) is rosszabb, veszélyesebb a zsidó népre nézve. Ez nem más, mint az asszimiláció, a vegyes házasságok, népünk kiveszésének megannyi állomása", írja Naftali Kraus könyvének 715. oldalán. De az életrajzi mű legelején a szerző még világosabban fogalmazza meg azt, amit ha más tenne, a zsidók rögtön rásütnék az antiszemitizmus bélyegét, s a független magyar bíróság ítélete nyomán pedig máris járhatná a Canossát Auschwitzban: "A nürnbergi törvények tiltották azt, amit a Tóra tilt - a vegyes házasságot." (20. oldal)

Kraus átveszi Hiller Istvántól a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet

Kraus könyvének felelős szerkesztője a zsidó-keresztény párbeszéd egyik felkent lovagja, Haraszti György, történész, egyetemi tanár, aki nevének adásával békésen tűrte a kötetben több tucat ismert személy elleni nemtelen támadásokat, sértegetéseket. Nos, a fentebb idézett két mondat is elegendő ahhoz, hogy Naftali Kraus, akárcsak a másik magyargyűlölő, a Vörös Hadsereg obsitosa, Jehuda Lahav, érdemessé váljon a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettre. Szintén Breuer Péter jóvoltából meg is kapta. Olyannyira, hogy Hiller István házhoz, azaz Izraelbe vitte ki Krausnak a kitüntetést és adta át neki személyesen a magyarság jó hírnevének terjesztéséért és öregbítéséért kijáró elismerést. A jelenleg 82 éves Krausnak már nem áll rendelkezésére héber nyelvű újság, ám botrányos hangvételű, trágár kifejezéseket sem nélkülöző magyar nyelvű blogjában eddig több ízben is foglalkozott a Jobbikkal és a Kuruc.info hírportállal. Utóbbival kapcsolatosan időben Deutsch Tamást jóval megelőzve, Kraus már 2010-ben arra ösztökélte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy kapcsoltassa le az amerikai szerverről működő hírportált. Később, 2013 februárjában, az EMIH közleményét leközölve követeli a többi között a Kuruc.info "betiltását és szerzőinek perbefogását". Aktív újságíróként évtizedeken keresztül írt a magyarok antiszemitizmusáról, "bűneiről" a Tel-Avivban megjelenő héber nyelvű Má'árívban. Amint fentebb írtuk, a jelenleg 82 éves újságíró az elmúlt években leginkább a Jobbikra dobálja a sarat a magyar nyelvű botrányblogján, s részint a Magyarországon kiadott könyveiben, illetve közöl vallási témákban írásokat Breuer Péter hírportálján, míg korábban az Új Élet című budapesti zsidó felekezeti lap hasábjain hirdette az igét.

Naftali Kraus eddig közel harminc könyvet írt magyar nyelven azzal a nemes szándékkal, hogy a "az asszimiláció mocsarába" süllyedt magyarországi zsidóságot visszaterelje a helyes zsidó útra. (Az áldozat visszatér, 666. oldal.) A már említett életrajzi könyvében Kraus több, az arab-izraeli viszállyal nem éppen a cionisták szája ízének megfelelően foglalkozó újságírót, mint például Chrudinák Alajost, Lovas Istvánt és e sorok íróját a legdurvább jelzőkkel, sértegetésekkel illet. Én vettem a fáradságot és följelentettem (Lovas István is) a Kraus Nobel-díj-gyanús kötetét megjelentető magyarországi PolgArt Kiadót. A bírósági pert másodfokon is megnyertem, ám a holokönyvek terjesztésére is szakosodott kiadó inkább fölszámolta önmagát, minthogy a gojnak ki kelljen fizetnie a bíróság által megítélt kártérítési összeget.

A magyar keresztény nőket írásaiban gyakran a héber-jiddis siksze (szó szerinti jelentése = tisztátalan állat, utálatos, undorító lény - H. J.) jelzővel megtisztelő Pro Cultura Hungarica-emlékplakettes Naftali Kraus köteteit a PolgArt Könyvkiadó után sorjában jelentette meg az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által működtetett Wesley Kiadó. Kraus hálás is a könyveit kiadó metodistáknak, habár nagyon nem mer odamondogatni az Orbán-kormánynak Iványiék "degradálása" miatt, mert a Köves Slomó nevével fémjelzett, Magyarországon törpeszektának számító, ám a Fidesz mellett lándzsát törő Chabad haszid zsidó felekezetet viszont elfogadott vallásközösségnek tekinti a kormány, s ennek megfelelően bőkezű juttatásokban részesíti. Kraus tehát a könyveit kiadó Iványi-féle vallásközösség és az Orbán-kormány támogatta Chabad szekta küzdelmében két tűz közé került.

A Lelkiismeret 88 tiltakozik Naftali Kraus zsidó rasszista írásai ellen Budapesten

Naftali Kraus ezért a metodisták védelmében óvatos duhajként a másodközlést választja. Szinte nincs olyan blogbejegyzése, amelyben ne kárhoztatná a Jobbikot, a Kuruc.infót, s ezzel párhuzamosan ne jelentetne meg a Népszavából, Népszabadságból és a Szombatból átvett írásokat, amelyek szerzői méltatlankodnak amiatt, hogy az Orbán-kormány nem hajlandó a történelmi egyházak sorába emelni, ezzel jelentős pénzösszeggel megtámogatni Iványi Gábor zsidó- és Izrael-imádó MET-jét. Iványi Gábor 2006-ban izraeli gyermekeket nyaraltatott Balatonfüreden, s erről Naftali Krausnak a következő jutott eszébe: "A gyermekek közül, akik Iványi Gábor vendégei voltak, többen azt hitték - nagy szakállát látva -, hogy egy nagy rabbiról van szó. Csak amikor a háta mögé mentek, látták, hogy nincs rajta kipá", írja Kraus.

Szegedi Csanád Saul-fordulását Naftali Kraus örömujjongással üdvözli: "Szegedi Csanádnak szerencséje van, hogy a dolog időben derült ki. Ki tudja, milyen Sturmbahnführer (helyesen: Sturmbannführer - H. J.) lett volna belőle a magyar nácizmus hierarchiájában. (...) Csoda történt velünk is, hiszen ami történt, felbomlaszthatja a náci pártot (a tájékozatlanabbaknak: a Jobbikról van szó - H. J.) és elejét veheti egy gyilkos vérvádas kilengésnek. Hiszen, hogy ha a Parlamentben mindez lehetséges, akkor az utcán pláne" - írja a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettes Naftali Kraus.

(A fenti írás megjelent a Kapu című folyóirat legutóbbi, 2014. 11-12. számában)