Az első nap munkareggelijének idején előételnek új szankciócsomagot tárgyaltak, amelynek céltáblája most a Krím félsziget lenne, ennek megfelelően semmiféle invesztíciós projekt nem indulhat EU-tagállam részvételével az Oroszországhoz frissen visszacsatolt területen, nem vásárolható ingatlan, turisztikai üzletben nem vásárolható részesedés, energiahordozók kitermelésében történő részvétel sem megengedett, illetve ezen területekre a berendezések eladása is tiltott. Ezen felül mintegy 200 különféle ipari termék eladása kapott piros lámpát. Gyakorlatilag a félsziget fejlődését igyekszik az EU megakadályozni.

Mivel a Krímben az ukrán hatalom az elmúlt 25 évben gyakorlatilag rablógazdálkodást űzött, ezen új tiltások kevés eredményt hoznak az európai „szankciós konyhára”. Ma a Kreml mintegy Ukrajna felé irányuló bemutatóteremnek, kirakatnak tekinti a félszigetet, és páratlan mértékű beruházásokat tervez. Amennyiben ezek a beruházások sikeresek lesznek, hiszen a Krím fésziget minden geológiai és turisztikai adottsága ezt sugallja, úgy a szubtrópusi klímájú gyönyörű föld valóban nagy jövő előtt áll. Arról nem is beszélve, hogy a jóval gazdagabb Oroszország által eszközölt beruházások a többi Dél-kelet-ukrajnai megye lakosai számára is vonzóbbnak tűnnek, mint a csőd szélén tántorgó Kijev által kínált túlfűtött, ám szegényes sovinizmus. A fejlődés esetleges hiánya esetén pedig nyilván a csalódás lesz ezen ukrán megyék osztályrésze.

A jó hír az, hogy semmiféle oroszellenes szankció nem szerepelt az „étlapon”, sőt jelentősen enyhült a retorika Moszkva tevékenységét illetően. „Az EU együtt kell, hogy működjön Moszkvával, ennek stratégiai jelentősége van. Segítenünk kell az oroszoknak, hogy kilábaljanak az ukrán krízisből, és továbbra is együtt kell megoldást keresnünk a nemzetközi politika kulcsproblémáira” - jelentette ki Matteo Renzi olasz miniszterelnök. Angela Merkel, aki az orosz szankciók híveinek táborában magára vállalta a parancsnoki tisztet, kijelentette, hogy az EU megvizsgálja a szankciók eltörlésének lehetőségét, Ukrajna területi egységének tiszteletben tartása esetén. Merkel ugyan nem pontosította, hogy ebbe az egységbe a Krím félsziget is beleértendő-e, ám helyesnek és fontosnak nevezte egy „nagy gazdasági egység” talpra állítását, amely alatt az EU és az Eurázsiai Unió közös integrációs terét nevezte meg. Végezetül, olyan embernek nevezte Vlagyimir Putyint, akiben meg lehet bízni. „Ha Putyin elnök azt mondja, hogy ő tiszteletben tartja Ukrajna területi egységét, akkor ez így is van” - mondta a német kancellár - „és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ez a politika valóra is váljon. Mindenképpen a párbeszéd az amit követnünk kell mint stratégiát Oroszországgal.”

Vizsgáljuk meg, mik lehetnek az okai ennek a hirtelen pálfordulásnak!

Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy Európa elfáradt az ukrajnai krízist követő problémáktól, illetve azok megoldatlanságától, és Ukrajna teljesen irracionális magatartásától. Nem lehet véletlen, hogy távol tartották Porosenko elnököt e találkozótól, holott az többször is kifejezetten kérte, hogy részt vehessen rajta. „Segíteni akarunk Ukrajnának, de előfeltétele a reformok elkerülhetetlen keresztülvitele, és energikus, következetes, átfogó harc a korrupció ellen” - jelentette ki Merkel kancellár. Kijev számára a helyzet ma megoldhatatlan, 10-15 milliárd euróra lenne szüksége, mégpedig sürgősen. Amennyiben rövid időn belül nem történik meg a „pénzinjekció”, Ukrajna csődöt kell mondjon.

Ugyanakkor az EU kebelén belül is egyre többen látják át, hogy értelmetlen, sőt kontraproduktív minden Oroszország elleni lépés. „Nem sikerült sem a gazdasági, sem a politikai szankciókkal térdre kényszeríteni az oroszokat. Véleményem szerint a hosszútávú lépések sem adnak megfelelő eredményt” - jelentette ki a német kapcsolatok keleti irányáért felelős gazdasági tömörülés elnöke, Anthony Cordes. „Ezek a szankciók csak egy barikád érzését keltik az orosz emberekben, és ezáltal még jobban összekovácsolják őket Putyin elnök személye köré. Most van kialakulóban az orosz középosztály, és az emberek nem fognak politikai követeléseket megfogalmazni az orosz kormánynak, hanem erőteljesen a Nyugatot fogják hibáztatni a sorsuk esetleges rosszabbra fordulásáért.”

Végezetül Európa végre belátta, hogy a függőségi viszony kölcsönös, és ezer szállal kötődik egymáshoz Európa nyugati és keleti fele, az orosz krízis óhatatlanul európai krízist szül. Egyszerű ez a matematikai feladvány, minél gyengébb a rubel, annál kevesebb európai árut vásárolnak az oroszok. Arról nem is beszélve, hogy ma a világ jóformán minden termékét Kína gyártja, és könnyen belátható, hogy az oroszok onnan sokkal kedvezőbb feltételekkel rendelhetnék meg az eddig EU-jelű termékeket. „Egészen pontosan akarom kifejezni magam, Oroszország nehéz gazdasági helyzete nem jó hír, sem az oroszoknak, sem Ukrajnának, sem az EU-nak, vagy akár a világ más részeinek”- jelentette ki Federica Mogherini.

Talán axiómaként kijelenthető, hogy semmiképpen ne áltassuk magunkat azzal, hogy véget ért a krízis, egyszerűen az EU farkasai ma báránynak álcázva szeretnék „visszarendezni” a viszonyokat követhető és szabályozható mederbe, Moszkvára pedig továbbra is mint potenciális ellenfélre tekintenek, hiszen az EU igyekszik egy „Energetikai Szövetséget” létrehozni, mint mondják, hogy csökkentsék az Oroszországtól való függésüket. De vajon miért kellene e függést csökkenteni, mikor Oroszország évtizedek óta megbízható szállítója volt Európának? E szövetség legfőbb ellenfeleként ma a gázóriás, a Gazprom deklaráltatik. Ha ez a szövetség talpra áll, nyilván első dolga az áralku lesz, és „nem engedni, hogy Oroszország baráti államoknak kedvezőbb áron szállítson energiát, mint a vele hűvösebb viszonyt ápolóknak”. Mindenesetre e szövetség a közeljövőben nem valószínű, hogy létre jön. Több európai országnak szerződése van a Gazprommal, amely szerződések 2025-ig érvényesek, és ezen határidő a szerződések szerint kitöltendő.

Gevorg Mirzajan - Expert.ru nyomán