Mi okozta e radikális fordulatot a Nyugat retorikájában? Hiszen még jószerivel Oroszország bele sem tudott mélyedni a Nyugat által eddig elfogadott szankciós döntések “átélésébe”, és egyelőre csak a spekulációs pénzromlás okoz mozgást az orosz kiskereskedelmi piacon, ez azonban még kevés ahhoz, hogy “Eurázsia óriása" megrezdüljön.

Hallgassunk bele Mogherini és Kerry nyilatkozataiba: “Oroszország komoly és konstruktív lépéseket tett az ukrán kérdés megoldása érdekében. Az utóbbi napokban látható jelei mutatkoznak, hogy Oroszország és a Nyugat között komoly tárgyalások indultak, és a helyzet helyenként normalizálódik. Siker, hogy megindult egy konstruktív álláspontegyeztetés. Ez az egyedüli helyes és elfogadható irány” - jelentette ki Kerry a napokban Londonban.

Ezt a “nesze semmi, fogd meg jól” álláspontot ragadta meg Mogherini is szerdán Kijevben: “Az a benyomásunk, vannak bizonyos elemek, amelyek nyilvánvalóvá teszik számunkra, hogy erősebb az ukrán konfliktus megoldásának szándéka Oroszország, Putyin irányából. Ez a benyomás teljességgel hiányzott a megelőző hónapok során. Valódi jelentősége azonban nem a szándéknak van, hanem a valódi készségnek, amely biztosíthatja a minszki tárgyalások sikerét. Remélem, hogy e készség konkrét lépésekben és tényekben csúcsosodik ki, mint ahogy ezt egyeztettük Lavrov külügyminiszterrel. Számomra nyilvánvaló, hogy konkrét jelek vannak, a szándék megvalósulhat.”

E kijelentések azt a dicséretes szándékot hordozzák magukban, hogy megfelelő atmoszférát teremtsenek a minszki találkozóra. A Nyugat azt igyekszik megerősíteni, hogy Oroszország megváltoztatta álláspontját, és ha korábban ellenezte az ukrán kérdés rendezését, most kifejezetten készséget árul el annak megoldásában. Miről is lehet szó tulajdonképpen? Oroszország és a Nyugat reális közeledéséről az ukrán kérdésben, vagy pedig egyszerű diplomáciai propaganda ez?

Mindenekelőtt tisztán kell látnunk, ki tett lépéseket, sőt engedményeket e kérdésben, Oroszország vagy a Nyugat? Moszkva konstruktív álláspontját és a nyugati szankciók sikerét hangsúlyozva, Kerry és Mogherini a saját pozíciójának gyökeres megváltoztatását szeretné “letakarni” és a nyílt politikai térben népszerűsíteni.

Valójában hogy is áll jelenleg a helyzet? Ha egy pillantást vetünk a dél-kelet-ukrajnai katonai helyzetre, ott már több mint egy hete hallgatnak a fegyverek, és ez mindenképpen eredmény, nem halnak meg emberek. Hollande francia elnök villámtalálkozója Putyinnal, Lavrov tárgyalásai Kerryvel és Mogherinivel - éppen ezek a találkozók „eredményei” azok, amelyet nem győz elégszer dicsérni a Nyugat.

Lavrov újra megerősítette, hogy Moszkva nem erőlteti Ukrajna föderalizációját, ez eddig is ismert álláspont volt, Ukrajna sorsát polgárainak akarata kell hogy eldöntse, ez azonban lehetetlen a jelenlegi kijevi hatalom szándékai miatt, amely szerint Ukrajna EU-integrációja nem lehet tárgyalás témája, csakúgy mint az egész ország föderalizációja. Oroszország az elmúlt hónapok során következetesen képviseli azt, hogy e kérdésben Novorosszia és Kijev kezében van a döntés joga és lehetősége, és több ízben kérte Kijev „nyugati barátait”, hogy ebbe az irányba befolyásolják az ukrán kormányt. Azonban az USA és az EU ezt az álláspontot teljesen elutasítva, olyan módon irányítja Kijevet, mintha e kérdésben Oroszország és Kijev kellene döntsön, mivel Ukrajna külső, orosz terrorista agresszió áldozata. Moszkva ezen felül garanciákat kér, hogy Ukrajna ne lépjen be a NATO kötelékébe.

A Nyugat és Kijev nemhogy visszautasítja Moszkva ezen kérését, hanem minden lehetséges fórumon megerősíti, hogy ez Oroszország véleménye nélkül kerül megoldásra. Brüsszel ezen felül azt követeli Moszkvától, hogy Novorosszija Oroszországgal közös határát teljesen és tökéletesen „adja ukrán kézre”. Ez semmi mást nem jelent, mint hogy Moszkva feladná a túlnyomó többségben oroszok lakta területek segítését, és Kijev azonnal pacifikálná ezeket a területeket. Ez valójában mit is jelent, azt az elmúlt hónapokban kristálytisztán bemutatták. Nyilvánvalóan Moszkva ebbe nem megy bele, hiszen ez zsákutca.

Brüsszel és Washington követeli továbbá, hogy Moszkva folytassa Kijev pénzügyi támogatását, még a puccs előtt Janukovics elnökkel egyeztetett hitelfeltételek szerint. Moszkva azonban látja, hogy Ukrajna teljes sebességgel rohan a szakadékba, ezért felajánlotta a Nyugatnak, hogy helyesebb lenne, ha ők folytatnák a kijevi kormány finanszírozását. Tehát ez is zsákutca.

A Nyugat követeli, hogy Moszkva kényszerítse a „szeparatistákat” Kijev hatalmi struktúrájába történő beilleszkedésre, azaz Ukrajna jelenlegi határain belül maradásra. Moszkva újfent rámutat, hogy ez belső ukrán kérdés, Novorosszija és Kijev folytasson tárgyalásokat a probléma rendezése érdekében. A kérdés valamennyi szakértője egyetért abban, hogy Novorosszija már sohasem lehet Ukrajna része, bármely egységes ukrán állam terve álom csupán, a lényeg: Kijev és Novorosszija üljön asztalhoz, és határozza meg a további tennivalókat, és így Moszkva sem vádolható többé „agresszióval”.

Ezt természetesen jól értik nyugaton is, ezért semmilyen módon nem támogatnak egy Ukrajnán belüli közvetlen béketárgyalást, annak ellenére, hogy sem a probléma, sem maga Novorosszija ezáltal nem szűnik meg, és nem törölhető le a térképről, sőt a közvetlen tárgyalások hiánya növeli egy a polgárháború folytatásának veszélyét, ez nyilván „benne van a pakliban”, ám e pillanatban a háború Kijevnek sem érdeke.

Európa két dologtól fél: egyrészt a súlyos gazdasági helyzet és a szociális problémák halmozódása új, sokkal szélsőségesebb csoport hatalomra jutását könnyítené meg Kijevben, és ezáltal biztos a háború újraindítása. Másrészt nemcsak Kijev erősítette meg hadseregét a fegyverszünet alatt, Novoroszija katonai potenciálja is jelentősen megerősödött, és ez lehetőséget teremt arra, hogy a felkelők ellentámadásba menjenek át. Ez az forgatókönyv természetesen az USA nem is nagyon titkolt álma, mely egy átfogó és erőteljes ukrán-orosz konfliktusban érdekelt, ám Európa érdekei jelen esetben szöges ellentétben állnak „tengerentúli barátai” szándékaival.

Nem látszik valószínűnek, hogy Európa rá tudja venni Porosenkót egy Novorosszijával történő egyeztetésre, ám lehetséges, hogy az eddigi tárgyalások során van ilyen irányú elmozdulás a tárgyaló felek között. Lehetséges, hogy Oroszország rábólintott egy ilyen tervezetre, és ezt nevezi Mogherini és Kerry „konstruktív álláspontnak”. Nem kizárt, hogy a közelgő minszki megbeszéléseken egy Novorosszija-Kijev egyezmény születik, amely formáját tekintve „szükségesnek tartja Ukrajna egységének megóvását”. A felkelőknek is elfogadhatónak tűnik egy ilyen egyezmény, ez megnyitná a lehetőséget egy közvetlen Kijev-Novorosszija találkozó előtt, és fizikailag nem fenyegeti a frissen kikiáltott köztársaságok létét.

Egyelőre az egységes Ukrajnáról a leendő tárgyalófeleknek az álláspontja nagyon erősen eltérő. Nem kizárt, hogy Ukrajna jövőjét a háború folytatása jelenti, amely nyilvánvalóan a kijevi kormány bukását hozná el, valamint Ukrajna szétesését több kisebb államalakulatra, melyek tömbjeikben oroszbarát és nyugatbarát zónákat tételeznek fel. A minszki tárgyalások sikere a jövőbe tolhatja e forgatókönyv megvalósulását, de nem helyettesítheti azt. Mindenesetre minden lehetőséget becsületesen meg kell ragadni, az újabb vérözönt megakadályozandó.