A világhírű magyar írónő és politikai szereplő dédszülei, Álgyay (Kardetter) Tamás és Lord Borbála arcképeivel bővült a Nemzeti Portrétár egyedülálló, a történelmi Magyarország meghatározó szereplőinek portréit nyilvántartó és bemutató digitális gyűjteménye.
A Nemzeti Portrétár Közhasznú Alapítvány az alapítása óta eltelt négy évben módszeresen és tematikusan kutatja fel és azonosítja a magyar nemzet történelmében szerepet játszó személyek fennmaradt arcképeit, amelyeket digitális adatbázisában minden érdeklődő számára ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tesz. „Sajnos kevés a nyilvánosan ismert történelmi arckép, ezért úgy gondolom, hogy a történelmi Magyarország területén fellelhető portrék felkutatásával és azonosításával mind közművelődési, mind oktatási-kutatási célokat is elő tudunk segíteni” – mondta Reicher Péter, a Nemzeti Portrétár főtitkára.
Tormay Cécile leszármazottai a Nemzeti Portrétár rendelkezésére bocsátották a család két meghatározó ősének portréját. Algyesti Álgyay (Kardetter) Tamás (1762-1834) Arad vármegye arany érdemrenddel kitüntetett tábla bírája élete során jelentős mértékben hozzájárult a korabeli Pest és Magyarország fejlődéséhez. Ácsmesterként a kapucinus rend hatvani kolostorának hivatalos becslője. 1795-ben ingyen szabályozta a polgári kórház (Rokus-Kórház) terveit, és részt vett az építésében is. Tagja a Kórházbizottságnak. 1800-ban választópolgár, 1807-től a Pesti Szépítő Bizottság tagja. 1831-ben kapja meg az álgyesti, Arad megyei birtokot és nevezi magát ettől kezdve Algyaynak.
Álgyay Kardetter Tamás ajándékozta Pest városnak a Kálvária téren felállított – ma az Epres kertben lévő – kálváriát. Tormay Cécile dédapjáról mintázta Régi ház regényének főhősét, a nagy ácsot. Felesége, Lord Borbála (1762-1844) nagy vagyonú pesti polgárcsalád sarja. Álgyay Tamás és Lord Borbála házasságából 1791 és 1801 között nyolc gyermek született, Clara, Ferenc, Leopold, Borbála, János, Antal, József és Ferenc. Borbála volt Tormay Cécile nagyanyja.
„Ezeken az arcképeken keresztül bepillantást kaphatunk a korabeli Magyarország életébe és fejlődésébe. Ezek a portrék is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egész magyar nemzet meghatározó személyiségeinek minél szélesebb köre közismert legyen” – mondta Reicher Péter. A Nemzeti Portrétár adatbázisában már több mint háromezer portré szerepel.
A Nemzeti Portrétár kutatói 2014. július 14-17. között a kolozsvári Magyar Unitárius Egyház környezetében fellelhető portrékat dolgozták fel, hogy az érdekes és egyedülálló történelmi közeg személyei is széles körben ismertté váljanak. A kutatómunka során több mint 50 értékes arcképet sikerült azonosítaniuk, köztük nagysolymosi Koncz János, Augustinovich Pál, Kendeffy Krisztina, és Bethlen Zsuzsanna máshol nem található képeit.
A kutatómunka jelentős társadalmi visszhangot váltott ki, a Nemzeti Portrétár munkatársai számos kolozsvári magánszemélytől kaptak megkeresést családi és egyéb történelmi képek katalogizálására. Az erdélyi református egyház meghívta a Nemzeti Portrétár kutatóit saját gyűjteményének feldolgozására.
A Nemzeti Portrétár jövőbeni tervei, hogy a képek feldolgozásuk után ne csak digitális formában, hanem fizikai megjelenésükben is megtekinthetők legyenek időszaki kiállítások formájában az alapítvány budapesti kiállítótermében (Budapest, Bartók Béla út 21.).
A képek itt tekinthetők meg: www.npg.hu.
