Ebben az esetben túlfeszítette a húrt az EU azzal, hogy próbára tette a „medve” türelmét. Mivel Brüsszel bátortalan hivatalnokai félnek szembefordulni washingtoni gazdáikkal, azt hitték majd, hogy az oroszok meghátrálnak végre, és ők egy ülőkével két lovat is megülhetnek: megsimogatja buksijukat a gazdi, az USA külügyminisztériuma, és az oroszok által épített és finanszírozott gázvezetéknek is tulajdonosaivá válnak, hisz idegen nem lehet tulajdonos az EU energetikai projektjeiben, még ha teljesen felvállalja is a projekt finanszírozását.
Ezúttal nem jött be a „fogjuk meg, és vigyétek” parazita elve. Brüsszelben a mai napig nem akarják tudomásul venni, hogy ez a vonat már elment, és hamarabb kellett volna a sarkukra állni.
Federica Mogherini vezetésével EU-delegáció sietett Törökországba, és kérte a törököket, hogy ne zavarják kisded szankciós játékaikat Oroszország ellenében, valamint nemzeti érdekeiket feladva álljanak el a Déli Áramlatban való részvételtől.
 |
A gázvezeték tervezett és megvalósuló térképe: jobb felső sarokban KC RUSSKAYA: a vezeték itt ér véget ma orosz területen. Sötétbarna szaggatott vonal: a tervezett orosz-bolgár tengeralatti vezeték útvonala. Világosbarna leágazás a sötétbarnából: egyik lehetséges lefektetési útvonal Bulgária helyett Törökország felé. Sötétkék vonal Ankaráig: a meglévő Kék Áramlat vezeték. Világoskék vonal: a Kék áramlat nyomvonala mellett egy új török vezeték, majd tovább Görögország felé
A törökök a diplomáciai protokollt ugyan betartva, de ajtót mutattak az EU-nak. Hülyék is lettek volna nem így tenni, hiszen gázvezetéken kívül még óriási gyümölcs- és zöldségpiachoz is jutottak, sőt, az európai országok helyett szállítanak az oroszoknak mindent, ami csak a mediterrán török éghajlaton megterem. Azonnal komoly befektetéseket és fejlesztéseket eszközölt a török kormány, hogy az élelmiszertermelést tovább bővítse.
Mogherini ezen zöldség- és gyümölcsszállítások kapcsán kifejezte reményét, hogy a „törökök nem fognak visszaélni az EU nehéz helyzetével, és nem törekednek átvenni az egykori európai szállítók jól bevezettet pozícióit”, mi több, még azonnali EU-tagságot is ígért Ankarának.
Ezidőtájt ellenkező irányba is elindult egy bolgár delegáció, amely Brüsszelben próbálta rávenni európai „barátait”, hogy mentsék, ami még menthető. A pontot az i-re Zigmar Gabriel német energetikai és gazdasági miniszter tette fel, aki beismerte: „nagyon jó lett volna Európának, ha ez a projekt nem múlt volna ki ilyen méltatlanul.”
Derek Muir
London
London
(Forrás itt.)
