Puzsér Róbert a könyv megjelenése alkalmából adott interjújában - a lelküket egy tál lencséért áruba bocsátó közéleti szereplőkkel és hivatalos megmondóemberekkel ellentétben - nem állít semmiféle égbekiáltó ostobaságot az úgynevezett "holokauszttagadókkal" kapcsolatban. Nem mondja róluk, hogy őrültek, tudatlanok, fasiszták, nácik, és újabb népirtásra készülnek. Ehelyett a dráma tanulságait a következőképpen összegzi: "A zsidók szégyenében a korruptság és a törzsi dogmák szövetséget kötnek az igazság ellen. Erről szól a történetünk. A társadalom valamennyi tagjának a maga megalkuvó és konformista korruptságáról. A hős nem alkuszik." Amit pedig a Geyer nevű "holokauszttagadóról" mond, az már-már a büntetőjog hatálya alá esik: "Abban nem kívánok igazságot tenni, hogy a holokauszttagadó Geyer vajon hős-e vagy antihős. Fel lehet sorolni érveket és ellenérveket egyaránt."

Igaz, Puzsér hozzáteszi azt is, hogy álláspontja szerint "megtörtént a holokauszt", azonban a hatmilliós áldozati számról már óvatosabban nyilatkozik: "Ha az a kérdés, hogy hatmillió áldozat halt-e meg, akkor azt mondom, hogy én úgy tudom, hogy annyi, bár nem hiszem, hogy a milliók számítanak. Az mindenesetre tény, hogy ez történelmi, nem pedig vallási kérdés. Ha a hatmilliós szám történelmi adat, nem pedig vallási dogma, akkor nem büntethető a kétségbe vonása."

A holocáfoló törvény megalkotásának okáról is meglehetősen tisztességes véleményt formál: "Az egész tilalom ugyanis abból indul ki, hogy akik tagadják, azok azért tagadják a holokausztot, hogy majd egyszer megcsinálhassák. Ez a jelen világpolitikai körülményeit elnézve enyhén szólva nem reális. Őszintén megmondjam, hogy szerintem miről szól a holokauszttagadás büntetése? A varsói gettólázadást akarják befejezni. Szeretnének még visszaütni. Nem tudják lezárni." (Természetesen nem a "visszaütésről" van szó, hanem az uralom fenntartásának a szándékáról, de ne legyünk telhetetlenek.)

Puzsér közli továbbá: "Egy olyan helyen akarom azt mondani, hogy megtörtént a holokauszt, ahol amúgy szabad lenne akár azt is mondanom, hogy nem történt meg. Mert az egy jobb, szabadabb, humánusabb hely lenne."

Mindez nagyon szép, de persze a Puzsér lelkében honoló civil kurázsinak azért megvannak a maga korlátai. Végtére is meg kell élnie valamiből. Annyira nem tökös, hogy le merje vonni a végső következtetéseket a holokauszt cáfolásának teljesen abszurd tiltásával kapcsolatban. A lényeg ugyanis nem a "liberális értelmiség árulása", mint azt Puzsér interjújában hangoztatja. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy vajon miért következett be a "liberális értelmiség árulása".

A választ nem nehéz megadni: azért, mert a "liberális értelmiség" derékhadát alkotó zsidóság immár a törvény erejével és diktatórikus eszközökkel kívánja megvédeni a nyugati világban élvezett óriási hatalmát. A nonkonformizmusával gyakran kérkedő, de egyúttal a karrierje miatt is aggodalmaskodó Puzsér nem merte kimondani a lényeget: a legfontosabb zsidó történelmi "narratíva" manapság érvényes változatának törvénybe foglalása a "választott nép" nyugati világban élvezett óriási befolyásának a kétségbevonhatatlan bizonyítéka, a fejünkbe sulykolt holokauszt-dogmatika célja pedig a zsidók támadhatatlanságának biztosítása, Izrael állam legitimitásának erősítése és háborúinak igazolása, továbbá jelentős kárpótlási pénzek lenyúlása.

A "provokatív dráma" társszerzője, Farkas Attila Márton szintén nyilatkozott a Puzsér Róberttel közösen írt drámáról. A riporter többek között feltette neki az alábbi kérdést is: "Volt egyébként nyilvános vita a holokausztról és a holokauszttagadásról, éppen a Kurucinfón. Azt követted?" Ilyesfajta kérdés hallatán napjaink közéleti szereplői egyből betöltött pozíciójukra, pénzükre, előmenetelükre gondolnak, és legott átkozódni, fasisztázni és nácizni kezdenek. Ehelyett Farkas Attila Márton az alábbi választ adta: "Végigolvastam. Amikor írtuk ezt az egészet, akkor én nagyon sok ilyen irományt olvastam, bár korábban is ismertem a "szakirodalmat". Nincs is a drámában olyan gondolat, ami ne valahonnan lenne átvéve. Olvastam a kurucinfós vitát, persze. De a mi könyvünk nem magát a holokauszttagadást dolgozza fel, hanem a holokauszttagadást mint társadalmi jelenséget, a hozzá való viszonyt. Hogy áll ehhez a dologhoz a társadalom Európában? Hogy állnak hozzá, ahol büntetőjogi szankcionálása van?"

Ha lassan is, de kezdődik a megvilágosodás?

Kapcsolódó: Egy kis lecke Puzsértól a többi liberálisnak: nem szeret minket, mégis közösséget vállalt velünk