Időkapszula került elő a Szent István-bazilikából

Az aranyozott sárgaréz szerkezet szétszerelésekor – melynek megújításán Magyar Éva ötvös-restaurátor dolgozik – az egyik üreges angyalfigurából csúszott ki egy összetekert 1900-as Magyar Hírlap, abból pedig egy pecsétes kartonhenger. Ebbe rejtették a fényképen látható cédulát.

A papíron olvasható Páder Nándor (1846–1911) korának egyik legtöbbet foglalkoztatott műlakatosmestere volt. Az utókor értékelése szerint ő volt a legismertebb „a német vasművesek hazai követői közül”. Művészetét – és virtuóz kovácsolási technikáját – dús növényi ornamentika, állatfigurák változatos sora jellemzi.

Pádert az eklektikus vasművesség úttörői között szokták felsorolni, Árkay Sándor és Jungfer Gyula mellett. Noha Jungfer műhelyéből került ki a legtöbb, Budapest arculatát máig meghatározó munka, Páder életműve is jelentős, neve mégis csaknem feledésbe merült. A róla szóló tanulmányok megemlítik, hogy a vasművesség mellett ötvösséggel is foglalkozott. Ő készítette például az 1896. évi Millenniumi Kiállításon bemutatott Krisztus- és Mária-reliefeket.

Nem véletlen tehát, hogy – kovácsként – az ő műhelyére bízták az 1851 és 1905 között épült Szent István-bazilika egyik csillárjának elkészítését is. A Páder-műhely fontosabb remekei Budapesten a Szalay utca 7.-ben (nemesveretű rácsos kapu), az Erzsébet körút 77.-ben (rácsok) és a terézvárosi templomban (kovácsoltvas falikarok) láthatók.

Fotó: Fülöp Ildikó/Válasz.hu

Magyar Kurír