A héten a Néprajzi Múzeumba akartam elvinni néhány diákomat, hogy megismerkedhessenek magyar népünk páratlan tárgyi hagyatékával és örökségével, erősítve bennük a nemzeti identitást és az ősök tiszteletét.

Megdöbbenve láttam az időszaki kiállítás témáját: "Kő kövön - Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából".

Mindez persze a Miniszterelnökség Civil Alap 2014. és az Országgyűlés Hivatala  támogatásával valósult meg.

Néhány beszédes név a kiállítás rendezőit illetően: Gebauer Hanga, Sedlmayr Krisztina...

Részlet a kiállítás ismertetőjéből:

"A Soa történelmi traumájára való emlékezés módja lehet az események valamely részletének felelevenítése, az áldozatok emlékének, a túlélők gondolatainak felidézése, a történeti részletek és összefüggések tisztázása, a társadalom reakciójának elemzése. A Néprajzi Múzeum az emlékezés sajátos formáját választotta."

Akinek van gyomra tovább olvasni, az itt megteheti.

Ezek után egyetlen diákomat sem kívánom elvinni a Néprajzi Múzeumba! Eleget mossák az agyukat így is, az összes létező módszerrel és eszközzel. Felelős pedagógusként nem kívánok asszisztálni a jövő magyar generációjának lelki nyomorékká züllesztéséhez.

További sikeres harcot és eredményes küzdelmet kívánva: