Kövér László házelnök - nagyon helyesen - kivitette az ülésteremből a kék zászlót, mondván, szintén helyesen: "Ez a magyar nemzeti parlament, tetszik tudni. Itt a magyar nemzeti lobogónak van helye."
Azt viszont nem tette hozzá, hogy az EU zászlaja két példányban  a csatlakozás után folyamatosan ott rontotta a levegőt egészen 2014. február 13-ig, az előző parlamenti ciklus utolsó ülésnapjáig, amikor is jómagam Lenhardt Balázs képviselőtársammal együtt eltávolítottam és kidobtam azokat az Országház ablakán az alábbi felszólalási mondatot követően: "Most viszont itt van a Házon belül ez az uniós zászló, és kérem, hogy távolítsák el velem együtt a gyarmatosítás jelképét!"

Majd miután aznap visszatették a kék rongyokat a magyar zászlók mellé, ismét eltávolítottam azokat és a Parlament egyik mellékhelyiségében helyeztem el.

Óriási felháborodás volt (persze rengeteg elismerést is kaptunk, azóta is működik a Remove all EU flags európai mozgalom), amelynek során kemény szavakkal bírált minket a Ház vezetése és bírságot, sőt eljárásokat helyeztek kilátásba. Ezt követően március 15-én Tápióbicskén a polgármesteri hivatal homlokzatáról hajítottam le az EU-zászlót, helyébe Árpád-házi sávos lobogót tűzve, majd a felvidéki Gútán a kultúrházban székely zászlót tettem a helyébe.

De mi történt végül? Nem lett bírság, nem lett eljárás, sőt 2014. május 6-án a jelenlegi összetételű Országgyűlés első ülésnapján az EU-zászlók helyén már magyar lobogók díszelegtek az ülésteremben, és ez így van azóta is. (Erről akkor így adtam hírt.) Sőt most azokat fegyelmezik, akik EU-zászlót helyeznek el az ülésteremben. Győztünk. Ezért kellenek a határozott és kemény lépések, mert ezek hozzák meg az áttörést. A nemzeti érdekű áttörésnek még van bőven tere, de az ilyen eredmények igazolják a bátor fellépés és kitartó munka értelmét. Négy évig a Házban ezért is tettem a dolgomat.