- A hazai értelmiség egyik hibája, hogy segédkezet nyújt a kádári gondoskodó állam iránti nosztalgia fölkeltéséhez. Az autoriter hatalmat gyakorló kormányok ugyanis azt igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy az állam mindent megold, szinte ingyen kapják majd a különféle juttatásokat. A magyar értelmiség felelőtlenségére jellemző, hogy eddig nem fordult elő az, hogy például a Professzorok Batthyány Köre, vagy a Széll Kálmán Társaság valamelyik tagja a budapesti Millenárison tartott nagyívű beszédeit követően odalépett volna Orbán Viktor miniszterelnökhöz, mondván: kedves Viktor, szeretünk téged, támogatunk, tekintélyünkkel mögéd állunk, de ha nem fogjátok le bizonyos fideszes oligarchák kezét, végigviszitek ezt a dohánytender néven elhíresült mutyisorozatot, a trafikokat a régi trafikosok helyett átjátsszátok a haveroknak, nem véditek meg a magyar termőföldet, akkor kihátrálunk mögületek, megvonjuk tőletek az erkölcsi támogatásunkat. A magyar értelmiség egyik legsúlyosabb árulása az, hogy sosem eléggé kritikus a sajátjaival szemben, soha nem mondják például a Fideszhez közelálló értelmiségi csoportok a hatalmat gyakorló kormánynak, hogy álljunk meg, ezt ne tegyétek, mert ezzel meglopjátok a nemzetet, tönkreteszitek a magyarság jövőjét.

- Igen, a szociálliberális értelmiség valóban rosszabb. Ha mondjuk a repülőgép pályájához hasonlítjuk a két értelmiség által megtett ívet az ország életében, akkor úgy mondanánk, hogy a szociálliberális értelmiség egy meredeken zuhanó pályára állította a gazdaságot, aminek előbb-utóbb földbecsapódás a vége. Míg a fideszes értelmiség némileg mérsékelte a meredekséget, ám ugyanúgy a földbe fúródunk, csak később. A Magyarországon most, tehát a Fidesz kormányzása idején zajló gazdasági és társadalmi folyamatok ugyanúgy a fenntarthatatlanság irányába mutatnak, mint a korábbi szoclib országlás korszakában. Nemcsak azért, mert kevés gyermek születik, mert az elmúlt negyed század folyamán folyamatosan tönkrement, eltűnt a hazai gazdaság alapja, a magyar ipar, válságos helyzetbe került a kulturális élet, hanem minden más arra vall, hogy a jelenlegi állapot fenntarthatatlan.

- Vona Gábor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a 2006-os nemzedék most van felnövőben, kialakulóban, amely egyre inkább markánsabb véleményt formál. A magyarok előbb-utóbb rájönnek arra, hogy a rendszerváltásnak nevezett folyamat utáni negyed évszázadon keresztül illúziókban ringatták őket. Az illúziókeltés egyik eszközeként a baloldali kormányok, vagy jelenleg a Fidesz, azt igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy az állam majd megoldja a gondokat, bajokat. Az igazi megoldás az lenne, hogy ha a magyarság igazi érdekét fölismerve, akár az Európai Unióval szemben is, a nemzeti érdekeink mentén politizálnánk.

- Igen, a Fidesz-kormány eddig valóban csak a megnyilatkozások szintjén védte meg a nemzeti érdekeinket. A Központi Statisztikai Hivatal adatai a keleti nyitásnak nevezett folyamat egyértelmű kudarcára utalnak. A keleti nyitás eredményei azt mutatják, hogy az ázsiai országokba irányuló magyar kivitel egyetlen év alatt 15 százalékkal csökkent, miközben a kormányzati kommunikáció azt állítja, hogy elindultunk kelet felé. A kormány úgy vélekedik, hogy legyen igaza a Jobbiknak, építsük ki az egyre inkább utált Nyugat-Európával szemben a keleti kapcsolatainkat, ám közben a statisztikai adatok a kivitel 15 százalékos csökkenéséről árulkodnak. Nem voltunk képesek új piacokat szerezni keleten, hanem a meglévőket is egymás után veszítjük el. A keleti nyitás folyamata egyébként jobbikos kezdeményezés, amelyet sok éves késéssel és rendkívül rossz megvalósítással a kormányon levő Fidesz tőlünk vett át.

- A német gazdaság globális versenyképességét elsősorban nem az innovatív, hanem az olcsó magyar munkaerő képes javítani. Arról sem szól a kormánypropaganda, hogy Magyarországon a munkások a németországi minimálbérek töredékéért is hajlandók dolgozni a futószalag s a Németországban elképzelhetetlen munkaföltételek mellett. A budapesti kormány nem egyenrangú partnerként működik együtt a német gazdaság szereplőivel, hanem teljesen alárendeli magát és a magyar munkaerőt a gyarmatosító törekvéseknek. A gazdaságfejlesztési támogatás megoszlását vizsgálva azt látjuk, hogy annak jelentős szelete az idegen nagyvállalatokhoz kerül, miután magyar nagyvállalatok gyakorlatilag már nincsenek. A pályázati pénzek és egyéb fejlesztési források szintén a külföldi nagyvállalatokhoz kerülnek, miközben az igénybe vehető adókedvezmények is elsősorban az idegen nagyvállalkozói szektor szereplőit kedvezményezi, mert egy magyar kis- és középvállalkozásnak nincs három milliárd forintja az adókedvezmény föltételének számító befektetésre.

- Ha ténylegesen nézzük a befizetett és a kapott pénzösszeget, egyenleget vonunk, akkor valóban többet kapunk vissza, mint amennyit befizetünk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk viszont azt, hogy Magyarország mennyi mindent vállalt magára az európai uniós csatlakozással. Vállaltuk a többi között azt, hogy a magyar gazdaságot átállítjuk az Európai Unió szabvány- és előírásrendszerére. Új előírások, szabályok bevezetésével egy rendkívül költséges technológiai váltásra köteleztük az összes magyar vállalatot. Magyarán, nem ők alkalmazkodtak hozzánk, hanem a változtatások terhét az egyébként eleve tőkehiányos magyar gazdaságnak kellett viselnie. Törvényszerű következményként megrendült a magyar gazdaság szerepe.

- Megvizsgálták a különböző jövedelmi tizedekbe tartozó polgárok adóterheinek változását, s kiderült, hogy a társadalom 80 százaléka kifejezetten rosszul járt az egykulcsos adó bevezetésével, húsz százalék profitált belőle bőségesen, a tíz százaléknyi legjobban kereső munkavállaló mintegy 500 millió forint adókedvezményben részesült, miközben az alacsonyabb jövedelmű emberek adóterhelése nőtt. A Jobbik már csak a társadalmi igazságosság és a célszerűség alapján sem érthet egyet ezzel az adórendszerrel. A Jobbik erkölcsileg sem támogathat olyan adórendszert, amely elvon a legszegényebb emberektől annak érdekében, hogy többet adhasson a leggazdagabbaknak.

- Nem történt meg az elszámoltatás. Ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt időszakban hol tűnt el az országban a legtöbb pénz, akkor nemcsak a magánosításnak nevezett folyamatot kell vizsgálni, hanem az európai uniós támogatások felhasználását is. Az európai uniós pénzek ugyanis a nagy infrastrukturális beruházásokba mentek, amelyeket az úgynevezett baloldalhoz kötődő vállalkozói csoportok szépen megosztottak a Fideszhez közeli vállalkozói csoportokkal. Amikor a szocialisták kormányoztak, a baloldali vállalkozások kapták a nagyobb pénzt, a Strabag és a Swietelsky volt a legnagyobb haszonélvezője a közbeszerzési rendszernek, s most, hogy a Fidesz van hatalmon, a Közgép Zrt. és a Fideszhez kötődő egyéb vállalkozások részesednek jobban. Más szóval, mostanában a Strabagnak és a Swietelskynek a korábbinál kevesebb pénz jut, de azért ők is benne maradtak a kalapban.

- Természetesen. Egy csónakban eveznek, s ha valaki ezt a a csónakot fölborítja, ő maga is vízbe pottyan. Magyarországon a háttérben megtörtént a kiegyezés a baloldalhoz és a Fideszhez kötődő gazdasági érdekcsoportok között. Ha megnézzük az ország bármelyik nagy infrastrukturális beruházását, azt látjuk, hogy ezeket a legnagyobb egyetértésben, közösen kivitelezik a baloldalhoz és Fideszhez kötődő vállalkozások. Az eddigi kormányváltások után ezért nem volt elszámoltatás. Pedig beígérték az elszámoltatást, mint például annak idején Keller László MSZP-és államtitkár, most pedig a fideszes Papcsák Ferenc és Budai Gyula, de nem hajtották végre.

- Az úgynevezett nemzeti dohányboltok kialakításának is az a lényege az, hogy az Orbán-kormány mindig valamilyen hangzatos és a társadalom által támogatott jelszóba csomagolja a fideszes érdekszféra kiterjesztését. A trafikok esetében ezt azzal indokolták: a fiatalkorúak védelmében kell bevezetni azt a gyakorlatot, hogy ne mindenütt, hanem csak egyes, arra kijelölt, megfelelően ellenőrzött helyeken lehessen hozzájutni a dohánytermékekhez. Valójában az történt , hogy az eddigi kereskedelmi helyekről átcsoportosították az újonnan nyitott üzletekbe a forgalmazás jogát. Az újonnan nyílt helyeken pedig - amint azt a szekszárdi eset is bizonyítja - a legjobb helyeket elsősorban a Fideszhez kötődő vállalkozói csoportok kapták. A középkor korai szakaszában is egy-egy uralkodó igyekezett kiépíteni a hűbéri rendszerét, s adott esetben valamilyen juttatással jutalmazta a hozzá hű urakat, akik a későbbiek folyamán például kölcsönökkel és szükség esetén haderő mozgósításával támogatták az uralkodót. A Fidesz is hasonló rendszer kiépítésébe fogott, de a legrosszabb hír az, hogy mindezt mindannyiunk pénzéből teszi.

(A Volner Jánossal készült interjú a Kapu című folyóirat 2014. szeptemberi számában látott napvilágot.)