Lassan halad a "vészkorszakban" "kifosztott" zsidók műkincseinek, más kulturális javainak visszaszolgáltatása, az érintett országok többsége semmit, vagy nagyon keveset tett az ügyért az utóbbi 15 évben - állapította meg csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentésében az ún. holokauszt zsidó áldozatainak "kártalanításáért" küzdő nemzetközi civil szervezet (Jewish Claims Conference - JCC).
A JCC a zsidó jóvátételi világbizottsággal (WJRO) együttműködésben azt vizsgálta, hogy miként halad a visszaszolgáltatásról és kárpótlásról 1998-ban Washingtonban tartott nemzetközi konferencián kidolgozott úgynevezett washingtoni alapelvek érvényesítése, és a 2009-ben a Prága melletti Terezínben tartott utókonferencián elfogadott Terezíni Nyilatkozat teljesítése abban a 46 államban, amely csatlakozott a megállapodásokhoz.
A felmérés szerint "jelentős előrehaladást" mindössze négy ország - Ausztria, Csehország, Hollandia és Németország - ért el a megállapodások teljesítésében azon vizsgált államok között, amelyeket közvetlenül érintett a holokauszt™. Öt országban - Belgium, Franciaország, Luxemburg, Norvégia, Szlovákia - "előrelépés" tapasztalható, öt további ország - Dánia, Görögország, Horvátország, Litvánia, Oroszország - pedig "néhány lépést tett" a megállapodások végrehajtásáért.
A közvetlenül érintett országok között további 13 állam - Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Észtország, Fehéroroszország, Lengyelország, Lettország, Macedónia, Magyarország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna - szégyen szemre nem tett értékelhető lépéseket a JCC és a WJRO helyzetértékelése szerint.
A magyar állam szerepe a zsidóság gazdasági és fizikai megsemmisítésében
Az elemzés Magyarországgal foglalkozó részében kiemelték, hogy nem jött létre tudományos bizottság annak feltárására, hogy milyen szerepe volt az államnak a magyarországi zsidóság "gazdasági és fizikai megsemmisítésében", és nem indult kutatás a kulturális intézmények javai eredetének megállapítására. A dorgálók hozzátették, hogy "szakértők szerint" a magyar múzeumok több száz "kétes körülmények között szerzett" műtárgyat őriznek.
A washingtoni alapelvek és a Terezíni Nyilatkozat szerint valamennyi részes államnak törekednie kell a "nácik által elrabolt" műkincsek azonosítására, egyebek között a közgyűjtemények átvilágításával. Az elrabolt (értsd: visszaszerzett, illetve az ún. elfajzott alkotások elkobzása - a szerk.) műkincsek visszaszolgáltatására, illetve a kárpótlásra igazságos és méltányos megoldást kell találni, és mindezt a lehető legátláthatóbb módon kell végezni - áll a megállapodásokban, amelyek azonban nem nemzetközi jogi dokumentumok, és ezért nem kötelezik az aláíró államokat.
(MTI nyomán)
