„Az ügyfelem Szlovákiában szeretné letölteni a büntetését, mert a két kiskorú gyermeke könnyebben tudná a kapcsolatot tartani az édesanyjukkal. Ez alapvető emberi joga, melyet nemzetközi egyezmény lehetővé tesz” – erősítette meg a hvg.hu-nak Novák Péter, Eva Rezesova ügyvédje a közlekedési büntetőügy következő lépését, amit előre sejteni lehetett. Vagyis a csütörtökön másodfokon kilenc év börtönbüntetésre ítélt nő hamarosan kezdeményezni fogja, hogy nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében az ún. Szlovákiába kerüljön át a szabadságvesztés végrehajtása.

Az ittasan okozott, négy halálos áldozattal járó balesetért most már jogerősen elítélt Rezesova tavaly ősszel elsőfokon még hat év fogházbüntetést kapott, ezt súlyosbította a Budapest Környéki Törvényszék 9 év börtönbüntetésre és 8 év közúti járművezetéstől eltiltásra. A büntetés kétharmadának letöltése után lehet feltételesen szabadlábra bocsátani, vagyis az előzetes letartóztatásban töltött több mint két év és a hamar visszacsinált házi őrizet idejének levonásával alig több mint négy évet kell csupán rács mögött töltenie.

A balesetben meghalt két idősebb házaspár családtagjai nem örülnének annak, hogy Rezesova szlovák börtönbe kerüljön. ,,Úgy gondoljuk, hogy az áthelyezés nem áll összhangban a másodfokú bíróság ítéletének szellemével, szándékával, céljával' – kommentálta röviden egyikük ezt a lehetőséget. A másodfokú eljárást katonás szigorúsággal levezénylő Stubeczky Sarolta tanácsa ugyanis az ítélet indoklásában – a magánszakértői rendszerre, az ügyészség bénázására tett sarkalatos megállapítások mellett - egyértelműen kifejezte: Rezesovának magába kell szállnia. "Nem tudni, hogyan jutott el idáig. (…) Azt mondta, hogy már soha nem lesz úgy, mint volt. Lehet, hogy ez nem baj, hátha a büntetés alatt átértékeli korábbi életét, mi az, amit elrontott” – jelentette ki.

„Nem látjuk indokoltnak sem, hogy esetleg szlovák börtönben hajtsák végre a büntetést” – mondta Somogyi Orsolya ügyvéd is, aki a balesetben elhunytak családtagjait képviselte a perben. „Hiszen nincs akadálya a kapcsolattartásnak a családjával, nem élnek messze, ezt mutatja az is, hogy minden alkalommal itt voltak a tárgyalásokon is. Az sem igaz, hogy külföldi állampolgárként nehezebb helyzetben lenne a magyar börtönben, hiszen hallhattuk, hogy folyékonyan beszél magyarul” – magyarázta. Az ügyvéd szerint Magyarországnak azért sem lenne szabad hozzájárulni a végrehajtás átengedéséhez, mert – bár az időtartam, végrehajtási fokozat nem térhet el – elképzelhető, hogy Rezesova ott kedvezőbb körülmények közé kerülne.

„A büntetés végrehajtásának átvételéhez ilyen esetekben mindenkinek a beleegyezése kell: az érintett elítéltnek, a fogadó országnak és az ítélkező országnak is rá kell bólintania. Vagyis ez nem alanyi jog, csak kezdeményezheti, de ha a mindkét ország beleegyezik, akkor átszállítják” – magyarázta a nemzetközi büntetőjoggal is foglalkozó ügyvéd, Bátki Pál. Az ezzel kapcsolatos szabályok nem uniós tagállamként köteleznek minket, az Európa Tanács vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni, ami Magyarországon 1993 óta irányadó.

Alapesetben a büntetés végrehajtásának átvétele mindkét országnak jó intézmény, mert a cél egyrészt az elítélt reszocializációja, illetve hogy újra törvénytisztelő legyen – ezekre pedig a saját közegében nagyobb az esély – tette hozzá az ügyvéd.

A szabadságvesztésre ítélt Rezesova mostantól bármikor beadhatja kérelmét, hogy inkább hazájában raboskodna, de az eljárás az ügyvéd szerint fél-egy évig is eltarthat. Persze azért sok minden múlik azon, mennyire pörgeti az ügyet a tót igazságügyi minisztérium, hiszen az ír gázoló kiadatásánál a magyar tárca is elintézte, hogy rendkívül gyors határidőkkel lemenjen maga az átadási eljárás, miután a közvéleményt felháborító módon elhúzódott az ír férfi felelősségre vonása.

Ehhez viszont a szlovák bíróságnak is közre kell működnie. „Ilyenkor az ítéletet le kell fordítani, és megküldeni a szlovák bíróságnak, amely utána honosítja, vagyis átülteti a szlovák jogba. Ez azt jelenti, hogy újra minősítik az ottani jogrendszer alapján, ami akár azt is eredményezheti, hogy változik a büntetési tétel is. Csakhogy ebben az esetben Magyarország nem egyezne bele az végrehajtás átadásába, mert akkor meg a magyar jognak nem felelne meg” – mondta Bátki Pál. Kedvezőtlenebb helyzetbe mindenesetre ott sem kerülhet, a végrehajtási fokozat – vagyis hogy mennyire szigorú körülmények közé kerül – szintén az ítélet szlovák honosításakor derül ki.

Arra viszont, hogy feltételesen mikor bocsátható szabadon, a szlovák törvény vonatkozna, vagyis ebből a szempontból Rezesova számára jobb és rosszabb helyzet is elképzelhető. A csütörtökön született ítélet alapján a büntetés letöltésének 2/3-a után bocsátható feltételes szabadságra, sok országban viszont egyes bűncselekményeknél van úgynevezett feles kedvezmény, amikor már az időtartam felénél elbírálható, hogy a büntetés céljának teljesülése, a magatartása és más körülmények alapján kijöhet-e előbb.

Magyarországnak ugyanakkor lehetősége lenne arra, hogy indoklás nélkül megtagadja az átadását. „Például azért, mert itt az elítélt magas társadalmi státusza miatt egyszerűen attól tart, hogy nem teljesül az ítélet célja azzal, hogy valami luxusbörtönben köt ki végül” – mondta. Az ügyvéd ismer olyan esetet, amikor azért nem járult hozzá a magyar állam egy orosz-ukrán bűnszervezet tagjainak átszállításához, mert valószínűsíthető volt, hogy saját országukban elintézik a szabadulásukat.

Az ítélet végrehajtásának átadására akkor kerülhet sor, ha a kibocsátó állam illetékes hatósága - Magyarországon az igazságügyi miniszter - meggyőződött arról, hogy ez „az elítélt társadalomba való beilleszkedésének elősegítését szolgálja” – válaszolta Kaleta Gábor, az ügyben illetékes Igazságügyi Minisztérium sajtófőnöke (lásd pl. az azeri baltás félnótás ügyét - a szerk.). Mivel náluk hivatalosan ilyen eljárás még nincs, általánosságban számolt be arról, milyen jogszabályok vonatkoznak a procedúrára. Hozzátette: „az elítélt vagy a végrehajtó állam kérelme nem kötelezi az ítélkező államot az ítélet továbbítására”.

Mivel Rezesova így már biztosan kezdeményezi átkerülését egy felvidéki börtönbe, a fő kérdés az, a szlovák állam vajon mennyire vállalja fel a mindkét országban elhíresült ügy egyengetését. Rezesova apja, Alexander Rezes, az 1990-es években Vladimír Meciar kormányának közlekedési minisztere, a kassai vasmű privatizációjának kulcsszereplője, az ország második leggazdagabb embere volt, így valószínűleg a család komoly politikai kapcsolati tőkével rendelkezik.

Az is feltűnő volt, hogy a tót konzul, Adrina Galbavá személyesen vett részt a bírósági tárgyalásokon, szinte elmaradhatatlanul Rezesova édesanyja és sógornője mellett végigülte szinte az egész pert. A lap megkereste a konzult, és megkérdezte: a szlovák-magyar kapcsolatok szempontjából miért érzi fontosnak, hogy végig jelen legyen, illetve támogatja-e majd a börtönbüntetés áttételét Szlovákiába. „Ezúton tájékoztatom arról, hogy a konzul hatásköre a médiával való kommunikációra nem terjed ki. A feltett kérdésekkel megkeresheti a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumát” – ennyi reagálás érkezett Adrina Galbavától. Azt is kérték a tót konzultól, hogy soroljon fel más olyan eljárásokat is, amelyeken a Rezesova-perhez hasonlóan személyesen vett részt, mivel szlovák állampolgárt érintett, de így erre a kérdésre sem érkezett válasz.

(HVG nyomán)

Kapcsolódó: Kilenc évet kapott Rezesova, de 2018-ban már szabadulhat