Tisztelt 444.hu Szerkesztősége!
Portáljukon a mai napon jelent meg a Ha nem lett volna a gyerek megverve, akkor nem lennénk itt című film első része amelynek témája Érpatak helyzetének bemutatása. Az anyag egészéhez nem, azonban a gyermekvédelmi hatósági tevékenységről szóló részhez ezúton szeretnék hozzászólni.

A film végén látható jelenet - s a címből következően a folytatásban is ez várható - azt az álláspontot sugallja, hogy a gyermekeknek a családi környezetből történő kiemelése (általában) önkényeskedést, joggal való visszaélést valósít meg a hatóságok részéről. Engedjék meg, hogy gyermekvédelemmel évtizedek óta foglalkozó büntetőjogászként felhívjam a szerkesztőség figyelmét arra, hogy ez a megközelítés szakmai meggyőződésem szerint igen sok gyermek életét, testi épségét, egészséges fejlődését veszélyezteti azáltal, hogy a média elbizonytalanítja azokat a gyermekvédelmi szakembereket, akiknek a súlyosan veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekekkel kapcsolatban ezt a drámai, de sok esetben feltétlenül szükséges lépést a jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén igenis meg kell tenniük.
Az emberi jogok védelme körében sajnálatos módon gyakran találkozom egy alapvető félreértéssel. Ennek lényege, hogy a gyermekkel szembeni kirívóan rossz bánásmód, így a súlyos elhanyagolás, a fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazás a „magánszférába” tartozik, s a felnőttek „magánélethez” fűződő emberi joga kizárja, hogy a családon, az otthonon belüli veszélyeztető magatartások esetén az állam fellépjen, mivel ezzel a szülők szabadságát korlátozzák. Ezzel szemben a vonatkozó hazai jogszabályok és nemzetközi egyezmények szerint emberi méltósággal és emberi jogokkal a gyermekek is rendelkeznek, s amennyiben e jogaikat saját szüleik, hozzátartozóik súlyosan veszélyeztetik, akkor az állam (önkormányzat) igenis köteles beavatkozni, s a gyermeket adott esetben saját szülőjétől is megvédeni. A gyermekvédelmi tevékenység során a gyermekjóléti szakemberek, illetve hatóságok nem alkalmazhatnak diszkriminációt a gyermekek egyes csoportjai között, azaz nem hivatkozhatnak például „kulturális különbségekre” akkor, amikor mondjuk egy súlyosan elhanyagolt vagy bántalmazott cigány származású gyermek védelme érdekében kellene fellépniük. Ez ugyanis azt feltételezné, illetve azt eredményezné, hogy a cigány származású gyermeknek nincs joga bántalmazástól és súlyos elhanyagolástól mentesen, megfelelő körülmények között felnőni. (Sajnálatos módon ezt a „végeredményt” ma Magyarországon nap mint nap tapasztaljuk, többek között pontosan az eljárni hivatott szakemberek megfélemlítettsége miatt.)
A Gyermekvédelmi törvény értelmében természetesen csak a legvégső esetben van szükség és lehetőség a gyermeknek a családból történő ideiglenes vagy végleges kiemelésére, e lépéseket általában meg kell előznie egyéb gyermekvédelmi intézkedéseknek. Azonban ha ezen intézkedések eredményre nem vezetnek, illetve ha a veszélyeztetés közvetlen és kirívó súlyú, akkor a gyermek biztonsága érdekében a kiemelést haladéktalanul foganatosítani kell. Több kutatásom tapasztalata alapján állíthatom, hogy a szakszerű és időszerű gyermekvédelmi intézkedés (adott esetben a családból kiemelés) elmaradása több gyermek életét teszi pokollá, mint azt a legrosszabb álmainkban gondolnánk. Természetesen nem tudhatom, hogy a filmben bemutatott esetben fennálltak-e a gyermek súlyos veszélyeztetésére utaló tények, azt azonban megjegyzem, hogy a bántalmazást, elhanyagolást (összefoglaló szakkifejezéssel: a gyermekekkel szembeni rossz bánásmódot) az elkövetők szinte minden esetben tagadják, ez tehát önmagában aligha lehet „perdöntő”.
Nem zárhatom ki, hogy a bemutatott konkrét esetben a film készítőinek oldalán volt az igazság, azaz a konkrét helyzetben a gyermeknek a családból kiemelése nem volt megalapozott. Helytelennek tartom azonban azt a filmkészítői szemléletet, amely jelenségszinten egyenlőségjelet tesz a hatósági önkény és a gyermek családból történő kiemelése közé. Megjegyzem, hogy néhány évvel ezelőtt magam is több filmet készítettem munkatársaimmal – a cigány-magyar együttélés témakörében -, s ezek közül többen szerepelt Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester, aki akkor szakmailag kifogástalan megközelítést alkalmazott gyermekvédelmi kérdésekben. Engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az egyik ilyen filmre, amely nemcsak Orosz polgármester úr gyermekvédelmi szakmai hozzáállásáról ad árnyaltabb képet, hanem bemutatja, hogy ma Magyarországon milyen körülmények között élnek gyermekek, s melyek azok a helyzetek, amelyekben a családból történő azonnali kiemelés (legalábbis ideiglenes hatállyal) elkerülhetetlen.
A film címe: Mezítelen valóság - Jászberény, Munkás utca (2011). Almási Lajossal készítettük, ezidáig több mint 400 ezren tekintették meg, itt látható:
Szeretném együttműködésüket és segítségüket kérni ahhoz, hogy a jelenleg folyamatban lévő, A gyermekekkel szembeni rossz bánásmód Magyarországon jogerős bírósági ítéletek tükrében című kutatásom tapasztalatait megoszthassam a gyermekvédelmi szakemberek mellett a nagy nyilvánossággal is. A kutatási beszámoló bemutatására várhatóan ez év végén kerül sor, s erre a 444.hu szerkesztőségét már most tisztelettel meghívom. Szeretném rögzíteni, hogy e kutatás nem kizárólag cigány gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről és az azokra adott hatósági reakciókról szól, hiszen a gyermekekkel szembeni rossz bánásmód minden formája előfordul a legkülönbözőbb származású és társadalmi helyzetű családokban.
Ezekben a hetekben olvasom végig azokat a jogerős ítéleteket, amelyek a kutatás tényalapját jelentik. Engedjék meg, hogy megosszak egy részletet abból a határozatból, amelyet éppen azt megelőzően „böngésztem”, hogy a 444.hu mai anyagára kattintottam volna. Az ehhez hasonló ítéleti tényállás sajnálatos módon százszámra ismétlődik az elmúlt évek bírósági irataiban – s ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az ilyen ügyek többsége a „látens bűnözés” körében marad, azaz nem jut bíróság elé, többek között a fent részletezett szemlélet és a szakemberek megfélemlítettsége miatt. Kérem, olvassák el, s fontolják meg, hogy a gyermekvédelmi hatósági tevékenységet ezen élethelyzetek ismeretében hogyan mutatják be portáljukon. Kérem, hogy a jövőben is tekintsék kiemelt feladatuknak a gyermekek védelmével kapcsolatos anyagok készítését, s ennek során a gyermeki jogok alapelvét, „a gyermek érdeke mindenek felett” elvét tartsák szem előtt.
Részlet az ítéleti tényállásból (anonimizált határozat, a nevek nem olvashatók):
"A vádlottaknak 2002. február 9. napján 2. számú sértett, 2003. március 9. napján 3. számú sértett, 2004. április 22. napján a 4. számú sértett, 2005. július 19. napján pedig 6. számú sértett gyermekeik születtek.
2003- ban az I.r. vádlott édesanyja lebetegedett, majd elhalálozott, és ettől kezdve a gyermekek ellátása körül egyre több probléma merült fel. A lakás elhanyagolt, koszos volt, a vádlottak a gyermekek rendszeres étkeztetését nem oldották meg. A gyermekek ruháit nem mosták ki, a lakásban a koszos ruhákat, és mosatlan edényeket szanaszét hagyták, mindenfele bűz volt. A bútorok sem voltak megfelelőek, de mindezen túl a lakás mérete sem volt alkalmas a gyermekek megfelelő elhelyezésére, hiszen 60 négyzetméter alapterülethez csupán egy szoba tartozott.
Az ingatlant rendszeresen ellepték a legyek, amikor pedig az ablak kitört, azt vádlottak nem üvegezték be. A közüzemi számlákat nem fizették határidőben, ezért előfordult, hogy egy hónapig kikapcsolták az áramot, és gyertyával kellett világítani.
Amikor az 1. számú sértett tanköteles lett, a II.r. vádlott rendszeresen koszos ruhában vitte el az iskolába. Nem kapott megfelelő élelmet, ezért többször is előfordult, hogy az utcán idegen személyektől kéregetett.
I.r. vádlott általában csak késő esti órákban ért haza, ezért a gyermekekre napközben II.r. vádlott vigyázott. Őket azonban gyakran felügyelet nélkül hagyta.
A higiénia problémák miatt a gyermekek tetvesek, elhanyagoltak volt. A lakásban nem volt megfelelő mennyiségű gyógyszer, és tisztítószer sem.
A fentiek miatt a gyermekeket a Gyámhivatal védelembe vette (megjegyzés: a „védelembe vétel” nem a családból kiemelést jelenti, hanem a gyermek családban tartása mellett lényegében a gyermekvédelmi szervekkel való kötelező szülői együttműködést, meghatározott utasítások betartására kötelezést - Morvai K.) és több alkalommal is figyelmeztette a vádlottakat, hogy változtassanak életkörülményeiken. A figyelmeztetéseket követően rövid ideig változott a helyzet, aztán azonban minden maradt a régiben. Emiatt a 4. számú sértettet születésekor a gyámhivatal csecsemőotthonba utalta, 2004. július 20. napján jogerős határozatával azonban ideiglenes hatályú elhelyezését megszüntette, és a vádlottaknál helyezte el.
Mivel a körülmények nem változtak, ezért a 6. számú sértettet a vádlottak születését követően már haza sem vihették, hanem 2005. július 25. napjától nevelőszülőnél helyezték el. I.r. vádlott ugyan dolgozott, és jövedelemmel is rendelkezett, azonban a fizetését elsősorban nem a gyermekeire, hanem játékgépezésre költötte. A pénzhiány miatt II.r. vádlott rendszeresen kölcsönöket kért ismerőseitől.
A vádlottak 2005. november végén, az általuk nevelt öt gyermekkel egy másik házba költöztek. Ez az ingatlan nagyobb alapterületű volt az előzőnél, azonban a vádlottak továbbra sem változtattak korábbi életvitelükön. I.r. vádlott a fizetése egy részét továbbra is játékgépezésre költötte, míg II.r. vádlott nem dolgozott, hanem a gyermekkel volt otthon. Ezt az ingatlant sem tartotta azonban tisztán, itt is állandó volt a kosz, és rendetlenség. A lakásban megfelelő mennyiségű gyógyszer, és tisztítószer nem volt.
A vádlottak és a gyermekek nem fürödtek rendszeresen, emiatt koszosak, büdösek voltak. A közösségbe járó gyermekeket a vizeletszaguk miatt kiközösítették. A tisztátalanság, elhanyagoltság miatt a gyermekek többször voltak tetvesek. II.r. vádlott a pedagógusok és a családgondozó figyelmeztetése ellenére sem kezelte megfelelően a gyermekek betegségét. A koszos ruhákat továbbra sem mosta ki, többször előfordult, hogy azok hosszabb időn keresztül az áztató vízben büdösödtek.
A gyámhivatal rendszeresen tartott ellenőrzéseket, és a tapasztalt hiányosságokat rögzítette, a vádlottakat figyelmeztette, ha nem változtatnak magatartásukon, a gyermekek kikerülhetnek a családból.
Ennek ellenére sem változtak a körülmények, a gyermekek rendszeres étkeztetését továbbra sem biztosították, olyan is előfordult, hogy II.r. vádlott a rászorult családok nyári étkeztetése keretében biztosított ingyen ételért nem ment el. Az 1. számú sértettet a vádlottak napközibe nem járatták, holott, ott kedvezményes ellátásban részesült volna. Emiatt az 1. számú sértett és az 5. számú sértett is rendszeresen kéregettek az utcán. Az éhség miatt a gyermekek alkalmanként a saját székletüket ették meg.
Az 5. számú sértettet fejlesztő pedagógushoz kellett volna hordani, de a vádlottak ezt is elmulasztották. Ebben az ingatlanban is több alkalommal előfordult, hogy II. r. vádlott a gyermekeket egyedül hagyta, bizonyos alkalmanként az 1. számú sértett felügyelete alatt.
A gyermekeknek játékai nem voltak, a vádlottak nem foglalkoztak velük, így neveletlenek, a koruknál fejletlenebbek voltak.
Egyik ingatlanban sem volt megfelelő fűtés, így télen is hideg volt a lakásokban.
A vádlottak rendszeresen a gyermekeik előtt éltek nemi életet, mely során nem csupán hagyták, hogy a gyermekek lássák a szexuális viselkedésüket, de oktatták is őket arra, hogy mit miért csinálnak. II.r. vádlott tudott arról is, hogy férje a kiskorú gyermekekkel a II. vádpontban írtak szerint rendszeresen fajtalankodik, azonban nem tett semmit, hogy ezt megakadályozza. (…)"
(Részlet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság, 11. B. 43/2007/40. számú ítéletéből, amelyet a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.310/2007/8. határozata történeti tényállását tekintve érdemben helybenhagyott, így az jogerőre emelkedett.)
Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőség munkatársainak jó munkát, jó egészséget kívánok.
Budapest, 2014. szeptember 12.
Tisztelettel,
dr. Morvai Krisztina
jogász, EP-képviselő