Herbert E. Meyer, aki Reagan elnök idején a CIA igazgatójának speciális tanácsadója volt, az American Thinker honlapon kifejtette, hogyan kell és lehet megszabadulni azon problémáktól, amelyek az USA érdekeivel nem egyeznek.

„Például - írja Meyer - meg kell értetnünk az orosz oligarchákkal, kiknek az Oroszország elleni szankciók elemi érdekeiket sértik, hogy valahol egy moszvai tanácsteremben vagy - ami valószínűbb - a francia Riviérán a yachtjaikon üljenek össze, és vizsgálják meg, milyen módon képesek megoldani az orosz elnök, Vladimir Putyin eltávolításának problémáját. Végtére ez a ő gondjuk is, nem csak a miénk! Döntsék el, mi a legkedvezőbb Oroszország és a ő számukra. Például legközelebb, mikor Putyin éppen hazatér legközelebbi baráti látogatásáról valahonnan Venezuelából, Kubából vagy Irakból, a repülőgépét valamely engedetlen felkelők vagy más illegitim erők lelövik rakétával, amely ki tudja hogyan került ez erők kezébe. Ha Putyin nem akarja belátni, hogy mennie kell, vigyék csak ki lábbal előre a Kremlből, akár egy golyó nyomával a tarkóján...”
Frederick William Engdahl, az USA-ban élő publicista minden idejét az Ukrajnában szerencsétlenül járt gép utáni nyomozásnak szenteli. Meggyőződése szerint a műveletet a CIA tervezte, és nem a maláj gép volt a célpont, ám a sok éve lőgyakorlatok nélkül maradt ukrán hadsereg - most is, mint már több mint egy évtizede a Fekete-tenger felett - eltévesztette a célpontot. Akkor egy orosz személyszállítógépet lőttek le SZ-200-as rakétával, most összetévesztették a maláj gép színeit és felségjelét az orosz elnök gépével.
Udo Winter
Berlin