Talán kissé merésznek tűnik a század 14. évében kinevezni valamit az évszázad csalásának. De hogy az ügy dobogós helyet kap a század végén, az biztos.

2011 novemberében kétszer is tudósítottunk egy zavaros németországi ügyről:

- Jobboldali terror? Náci sorozatgyilkosságok? Mi folyik Németországban?
- Még egyszer a németországi sorozatgyilkosságokról és az NPD-ről

Mai írásunkban összefoglaljuk az elmúlt két és fél év fejleményeit az üggyel kapcsolatban. Ennek aktualitását az adja, hogy a német bűnüldözési szervek irattárából százszámra szivárogtatott ki valaki belső információkat, nyomozati anyagokat, jegyzőkönyveket az üggyel kapcsolatban, melyek fehéren-feketén bizonyítják:

A német hatóságok, nevezetesen a
- Német Szövetségi Titkosszolgálat (Bundesamt für Verfassungsschutz – Alkotmányvédelmi Hivatal)
- Szövetségi Bűnüldözési Hivatal (BKA - Bundeskriminalamt)
- az ügyben érintett tartományi titkosszolgálatok (Landesämter für Verfassungsschutz)
- az érintett tartományi Bűnüldözési Hivatalok (Landeskriminalämter, LKA), a rendőrség különböző szervei
- az ügyben vádat emelő Államügyészség (Staatsanwaltschaft)
- továbbá a különböző parlamenti vizsgálóbizottságok (szövetségi és tartományi) és nem utolsósorban a főáramú sajtó

partnerek ebben a kutyakomédiában, azaz az első pillanattól fogva tudják, hogy itt egy megrendezett kirakatperről van szó. A hatóságok tudják, hogy a gyilkosságok tetteseit egészen más környezetben kell keresni. Ez a más környezet: kábítószer-elosztás, illegális szerencsejáték, zsarolás, pénzbehajtás, törökországi titkosszolgálati kapcsolatok, kurd vonalak, amelyekben ezen kilenc meggyilkolt személy valódi tettesei után nem nyomoznak. A két balek (Uwe Mundlos és Uwe Bönhardt) halálát a tények ismerete ellenében öngyilkosságnak / egymás lelövésének állítják be, valódi gyilkosukat nem keresik. A meggyilkolt rendőrnő ügyét nem akarják földeríteni, illetve ugyancsak nem érdekeltek a 2001-ben és 2004-ben elkövetett kölni pokolgépes merényletek földerítésében.

A gyilkosságsorozat következtében igazi boszorkányüldözési hullám árasztotta el Németországot. Az emberek menekülnek mindentől, ami nemzeti, német. A nemzeti oldal egyetlen pártja, az NPD a megsemmisülés szélén vergődik. Véget nem érnek a képmutató akciók a "jobboldal" ellen. Hangsúlyozni szeretném: ezek az akciók nem a szélsőjobb, hanem a jobboldal ellen irányulnak. Az akciókat államilag finanszírozzák. A baloldalon, beleértve az anarchista szélsőbalt is, jól jövedelmező megélhetési forrást jelentenek ezek az akciók. A közép, a polgári oldal nem mer szót emelni a dolgok ilyen irányú alakulása ellen, hiszen ez azonnal "a nácik, a fasiszták" támogatásának vádját vonná maga után. A boszorkányüldözést idéző hangulatban vérszemet kapott a baloldal, a szélsőbal, a liberálisok, a németellenes erők minden színárnyalata. Az anarchisták büntetlenül rongálhatnak május 1-jén, bármiféle törvényesen bejelentett nemzeti megmozdulást szétzavarhatnak. A rendőrség néha tessék-lássék vizsgálódik ellenük, de komoly retorzióval egyetlen szélsőbaloldalinak sem kell számolnia.

Ebben a közhangulatban robbant a bomba. Egy "Fatalist" nevű, jelenleg Kambodzsában élő német blogger 2014 májusa óta elkezdte a szkennelt, lefényképezett és kiszivárogtatott hatósági vizsgálati anyagok közzétételét blogján: NSU Sach- und Lachgeschichten. Ezt kb. így lehet elegánsan lefordítani magyarra: Tények és közröhej az NSU-ról. A Fatalist rendelkezésére álló szkennelt belső anyagok több mint 100 ezer oldalt tesznek ki.

Jellemző a tökéletes hírzárlatra, hogy a világ közvéleménye jól ismeri a Wikileaks fogalmát, Julian Assange, Bradley Manning, Edward Snowden nevét, Fatalistról és blogjáról a főáramú sajtóban eddig egy szót nem olvashatott.

Emlékeztetőül: Assange alapította 2006-ban a Wikileaks honlapot, amely belső amerikai diplomáciai és katonai anyagokat tett közzé. Ezeket az anyagokat az időközben nővé operált Manning juttatta el hozzá, aki cselekedete miatt 35 éves börtönbüntetését tölti jelenleg.
Snowden leplezte le az amerikai NSA saját szövetségesei ellen is folytatott illegális hírszerzési gyakorlatát.

1. A különböző, az ügyben érintett német hatóságok 2010-től, tehát már az ügy 2011. novemberi kirobbanása előtt óriási iratmegsemmisítésbe kezdtek. Az akció 2012. nyarán vált közismertté. Ennek során több szövetségi és tartományi belügyi politikus lemondott, a legjelentősebb közülük H. Fromm szövetségi titkosszolgálati vezető volt. Az akciónak egyéb következménye nem volt, azaz senki nem tette föl a kérdést, kinek a parancsára, kiket terhelő iratokat, milyen céllal semmisített meg a német államgépezet.

2. 2012. elején a német szövetségi parlament egy vizsgálóbizottságot hozott létre a neonáci bűncselekmények, valamint az evvel kapcsolatos rendőrségi, belügyi mulasztások kivizsgálására. A bizottság célja valójában a tényleges vizsgálatok meghiúsítása, a történtek és a felelősség elkenése volt. A bizottság vezetője Sebastian Edathy szociáldemokrata politikus lett, akiről 2013. végén kiderült, hogy gyerekpornóképeket és -videókat rendelt Kanadából. Posztjáról emiatt lemondott. Ami az ügyet különlegessé teszi: a BKA már 2012. előtt tudott Edathy ilyen irányú vonzalmáról. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy a német államgépezet azért választotta Edathyt a parlamenti vizsgálóbizottság élére, hogy személyében egy zsarolható politikus vezesse a vizsgálatokat, azaz éppenhogy ne vizsgálódjon, húsbavágó kérdéseket ne tegyen föl. Az ügy miatt az akkori belügyminiszter (Friedrich, SPD) lemondott, ami tipikus parasztáldozatnak tekinthető.

3. 2013. folyamán egymást érik a náciellenes, antifasiszta demonstrációk Németországban az üggyel kapcsolatban. Több városban emlékművet avatnak a "jobboldali terror" áldozatainak. Az áldozatok családjai busás kárpótlást kapnak a német államtól. [Mintha a mi Balog Zoltánunk is valami hasonlót tett volna a közelmúltban, persze nem a saját, hanem az adófizetők pénzéből. Legalább tudjuk, honnan vette a mintát.] A jobboldali terror állítólagos áldozatairól, akik részben maguk sem ártatlan bárányok voltak, utcákat neveznek el. Úgy a sajtó, mint a politika készpénznek veszi, hogy a gyilkosságokat az NSU-nak nevezett trió két férfi tagja követte el. Vizsgálatot, bűnvádi eljárást evvel kapcsolatban nem folytattak le.

4. 2012 novemberében vádat emelnek a trió hölgy tagja, Beate Zschäpe, valamint néhány további személy ellen a gyilkosságokban, bombamerényletekben való részvétel miatt. Mint korábban írtuk, Zschäpe 2011. november 16-án akart kitálalni. Ez nemhogy nem történt meg azóta sem, hanem Zschäpe hermetikusan el van zárva a külvilágtól. A per 2013. májusában kezdődött. Hivatalból kirendelt védőügyvédjei a legordítóbb ellentmondásokra, képtelenségekre sem kérdeznek rá, amelyek védencüket fölmentenék. A védők alapállása: nem vitatni az elkövetett bűncselekményeket, csak védencük szerepét vitatni azokban. (Mint emlékezetes, a múlt század hatvanas éveiben folytatott frankfurti Auschwitz-perek vádlottjainak ügyvédei pontosan ugyanezt a taktikát követték. Itt az első hasonlóság a XX. század nagy csalására. A második: tilos a kételkedés.) A sajtó jelenlévő képviselőit "briefingnek" vetik alá, ami olyasmit jelent, hogy kioktatják őket, milyen stílusban, milyen mellékes dologról írhatnak, és mi az, amit inkább ne piszkáljanak. A sajtó pedig 99%-ban követi az utasításokat. Ennyit a német sajtó függetlenségéről. A per azóta is húzódik, egyetlen érdemleges eseménye, hogy az egyik meggyilkolt férfi, Uwe Mundlos apja, akit tanúként idéztek be, erős szavakkal rendreigazította az eljáró bírót, aki tényként kezelte, hogy Mundlos gyilkos és náci terrorista volt, mondván, hogy ez ügyben nem folyt még le bírósági eljárás, és az ártatlanság védelme az ő halott fiát is megilleti.

A per folyik a megszokott unalmas mederben. Annyi azért még a pártatlan megfigyelőnek is kiderül, hogy a legtöbb szélsőjobboldali, neonáci szervezkedést az elmúlt évtizedekben a titkosszolgálat hozta létre. Fizetett ügynökeik voltak a szervezkedésekben a hangadók, illetve részesek is voltak a bűncselekményekben. Ezek az ügynökök általában valóban a nemzeti oldalon kezdték pályafutásukat, de zsarolhatóságuk miatt az első rendőrségi kihallgatás során vállalták az együttműködést az államgépezettel, és innentől kezdve nem volt megállás.

Mint említettük, több mint 100 ezer oldal áll a rendelkezésére. Ezek alapján precízen levezeti, miért nem stimmelhet a hatóságok által előadott és a média által szolgai módon sulykolt legenda. Az anyag terjedelme miatt ismertetésünkben csak a legkirívóbb ellentmondásokra szorítkozunk.

1. A terrortrió (Mundlos, Bönhardt, Zschäpe) 1998-ban vonult illegalitásba (robbanóanyaggal történő visszaélés miatt). Akik ebben segítették őket, már akkor is rendőrségi besúgóként voltak nyilvántartva. Mundlos és Zschäpe számára 2003-ban megszűnt a további ok az illegalitásra (elévülés), Bönhardtnál ez 2007-ben következett be. A trió mégis élte tovább addig megszokott életét. Utóbb kiderült, a titkosszolgálatok árgus szemekkel követték a trió minden lépését, életük minden mozzanatáról azonnal tudomásuk volt, telefonjaik lehallgatásáról folyamatosan készültek jegyzőkönyvek. Kézenfekvő tehát, hogy a német államgépezet legfelsőbb szintjén hosszasan készítették elő az akciót a nemzeti oldal befeketítésére és a két Uwe meggyilkolására. Mint alább elmondjuk, rajtuk kívül még több gyilkosságot is elkövettek a titkosszolgálatok.

2. A nyomozóhivatal által a gyilkos fegyverként által prezentált Ceska 83 története sem állja meg a helyét, ha komolyabban foglalkozunk vele. A hatóságok minden szálon azt erőltették, hogy a fegyvert Svájcban vásárolták, és így jutott el a gyilkos trióhoz. Ezt (hamis) tanúvallomások támasztják alá. Fatalist levezeti blogjában a különböző azonosító jelek alapján, hogy a fegyver nem származhatott Svájcból, hanem az egykori keletnémet titkosszolgálat, a Stasi arzenáljából, azaz az azt megöröklő német szövetségi állományból. További furcsaság, hogy a trió zwickaui lakásában (amelyet Zschäpe állítólag fölrobbantott, de már ez sem igaz) utólag megtalált (valaki által odahelyezett) Ceskát laboratóriumi vizsgálat nélkül nevezték ki az illetékesek a gyilkos fegyvernek. A BKA egyik hazugságát a gravírozott, majd kicsiszolt azonosító számok helyreállíthatóságát illetően a Schweizer Waffenmagazin főszerkesztője, egy bizonyos Laszlo Tolvaj leplezte le.

3. A két Uwe öngyilkosságának / egymás lelövésének legendája is több sebből vérzik.
a, Egyikük tüdejében sem találtak kormot, ami arra utal, hogy a lakókocsi fölgyújtásakor már halottak voltak.
b, Az egyik gyilkos fegyver egy ismétlőtöltéses pumpgun winchester volt, és a nyomozók már újra föltöltve, kidobott hüvellyel találtak rá a fegyverre. Tehát a fegyvert nem a két Uwe egyike sütötte el, hanem egy harmadik személy, aki a gyilkosság után a fegyvert automatikusan újratöltötte, majd odahelyezte.
c, A két Uwe testén rendőrfegyverből származó füstnyomokat is találtak, de a gyilkos rendőrpisztolyt nem, ami azt jelenti, hogy az egyik gyilkos fegyvert elsütő harmadik személy szolgálati rendőrfegyverrel követte el a gyilkosságot, majd távozott a helyszínről.

4. A hatóságok megbízásából elkészített szakértői vélemények szerint nincs bizonyíték arra, hogy a mind a 9 gyilkosságnál Ceska 83 típusú fegyvert használtak, arra pedig még annyira sem, hogy az a Ceska volt a gyilkos pisztoly, amelyet 2011. 11. 11-én a felrobbantott zwickaui házban a megégett romok közt találtak. A BKA nagyvonalúan túllép ezeken a szakértői megállapításokon, és az ellenkezőjét tálalja a médiának.

5. Nincs bizonyíték rá, hogy B. Zschäpe gyújtotta föl a zwickaui házat. Vannak mozzanatok, tanúvallomások, melyek szerint nem is ő volt az a nő, aki a kérdéses időpontban kifutott a lakásból, hanem egy, a trióval szoros kapcsolatot tartó besúgó, bizonyos Susann Eminger. Őt viszont a hatóságok mindenáron ki akarják vonni az eljárásból férjével együtt (mint arra érdemes rendőrségi besúgókat). Illetve a Fatalist blogján közölt legfrissebb belső anyagok alapján pontosítanunk kell: a lakást nem egyszerűen fölgyújtották, hanem három gyorsan egymást követő robbantást idéztek elő. Ami megint csak arra utal, Beate Zschäpe, ha akarta volna, sem tudta volna ilyen szakszerűen kiégetni a lakást. Mint ismeretes, az ikerház fele tökéletesen elpusztult, a másik felének semmi baja nem lett.
Ezek aztán további kérdéseket vetnek föl. "Véletlen baleset" Zschäpe életben maradása, vagy az ő meggyilkolását nem is tervezték? Nem is az az áldozat Zschäpe, amelynek eddig tűnt, hanem mint rendőrségi informátor eleve védettséget élvezett? Esetleg tudott arról, hogy a férfiakat, akikkel együtt töltötte sokéves illegalitását, meg fogják gyilkolni? Hogy a védők hallgatása a kutyakomédia része, azt már abból lehet látni, hogy a legordítóbb ellentmondásokra sem kérdeznek rá. [És ez megint csak emlékeztet a XX. század nagy csalására, pontosabban szólva a frankfurti Auschwitz-perekre!] Lehetséges ezek után, hogy Zschäpe hallgatása is a színjáték része?

6. A rózsaszín párducos beismerő videók problémaköre: mint 2011-es írásunkban említettük, nem logikus az állítólagos szélsőjobbos tettesek részéről, hogy ocsmány tetteiket a legnagyobb titoktartás mellett követik el, evvel párhuzamosan ezekről videókat készítenek, melyeket haláluk / letartóztatásuk után szétküldenek. (Kérjük, ne tessék nevetni, a hatóságok ezt akarják lenyomni a torkunkon.)
De emellett is számtalan ellentmondás övezi a videók készítését. Olyan részleteket tartalmaznak, amelyek bizonyítják, hogy azok jóval a bűncselekmények után készültek, továbbá olyan fotókat, amelyek csak rendőrségi helyszíni felvételekből származhatnak.

Magyarul: Az eddigi vizsgálati anyagok (a kizsarolt hamis tanúvallomásoktól eltekintve) kivétel nélkül amellett szólnak, hogy
a, az NSU mint szélsőjobboldali fegyveres gyilkos banda nem létezett;
b, a kilenc külföldi személy gyilkosát a korábban már megkezdett nyomozás szerint kell tovább keresni. Ez a keresés részben már olyan eredményeket hozott, hogy a hatóságok több gyilkos nevével is tisztában voltak;
c, a meggyilkolt rendőrnő esetét is az eddigi vizsgálatok alapján kell tovább kinyomozni.

7. Vessünk ezek után egy pillantást a kilenc gyilkosság áldozataira.

7.1, Enver Simsek, 2000. szeptember, Nürnberg
A rendőrség bizalmas információt kapott arról, hogy egy C.-nek nevezett török személy bűnözői körökben vállalkozót keres Simsek meggyilkolására. A lehetséges okok: vérbosszú egy Simsek rokona által Törökországban elkövetett gyilkosság miatt, illetve kiszorítási harcok a nürnbergi virágnagykereskedők között. A másik ok: Simsek nem akart védelmi pénzt fizetni a T. nevű török pénzbehajtónak és kábítószer-kereskedőnek. Simsek a hollandiai virágimport-szállításokat egyúttal kábítószer szállításra is használta. Simsek emellett szenvedélyes szerencsejátékos volt. Meggyilkolása előtt néhány nappal Simsek magatartása megváltozott, arról beszélt, hogy eladja üzletét.

7.2, Abdurrahim Özüdogru, 2001. június, Nürnberg
A tanúk a gyilkosság előtt veszekedést, fenyegetést hallottak Özüdogru szabóműhelyéből (kelet-európai akcentussal). A tanúk a tettest egy lengyel rendszámú Opel Omegába látták beszállni és elhajtani. A járművet azelőtt többször is látták a szabónál. A lakásában talált bőröndökön kábítószernyomok voltak kimutathatók. Bebizonyosodott, hogy Özüdogru is többször járt Hollandiában.

7.3, Süleyman Tasköprü, 2001. június, Hamburg
Egy rendőrségi informátor szerint Tasköprü egy hollandiai kurd gyilkos kommandó áldozata volt. Állítólag nem akart védelmi pénzt fizetni, amely pénzek végső soron a PKK, a Kurd Munkáspárt kasszájába jutottak volna. Több tanú szerint megfenyegették Tasköprüt, 1997-ben rá is lőttek. Tasköprü maga is ült börtönben egy, prostitúciós körökben elkövetett gyilkosság miatt. A gyilkosság kapcsolatba hozható a 7.6. pontban említésre kerülő Veli Aksoy-jal.

 

Lehet még fokozni a képmutatást? Tasköprü prostitúciós körökben elkövetett gyilkosság miatt ült börtönben. A német államgépezet kinevezte a szélsőjobboldali terror áldozatának, és utcát nevezett el róla

7.4, Habil Kilic, 2001. augusztus, München
Öt hónappal meggyilkolása előtt Kilic arról beszélt, hogy fenyegetik életét. Hetekkel előtte Kilicet egy hollandiai török dialektust beszélő ember kereste munkahelyén. Veli Aksoynak feltételezhetően ehhez a gyilkossághoz is van köze.

7.5, Mehmet Turgut, 2004. február, Rostock
Turgutot többször kiutasították Németországból, mindig visszajött. Hollandiában is sokszor tartózkodott. Kisegítőként dolgozott egy döner-imbiszben. A tulajdonos többször került a hatóságok látókörébe, mint illegális szerencsejátékok szervezője. Nem kizárt, hogy őt akarták a tettesek meggyilkolni és Turgut csak véletlen áldozat volt.

7.6, Ismail Yasar, 2005. június, Nürnberg
Egy vásárló heves vitát hallott Yasar és egy másik férfi között török nyelven. Egy másik szemtanúja volt, hogy Yasar egy fenyegető hangzású szóváltás után egy bankjegyköteget vett ki a mikrosütőből és adott át egy töröknek. Egy másik vásárló ugyancsak szemtanúja volt, hogy egy idegen (török) benézett az imbisz ablakán, mire Yasar egy köteg bankjegyet vitt ki neki. A rendőrség azonosította a gyilkosait: az egyik Veli Aksoy, kurd, a PKK tagja. Ugyancsak ő gyanúsítható Tasköprü (3) meggyilkolásával. A másik Musa Yapucu, akit később börtönbe hallgat ki a rendőrség. Ennek során Yapucu beszél a Hollandiából kiinduló védelmi pénz begyűjtésről, gyilkosságok előkészítéséről, kábítószer- és embercsempészésről. Saját magát is terheli gyilkosságban való részvétellel.

7.7, Theodoros Boulgarides, 2005. június, München
Boulgarides többször panaszkodott, hogy zsaroló és fenyegető leveleket kapott törököktől. Neki is szenvedélye volt a szerencsejáték. a gyilkosság napján feltűnően lehangolt volt, keze reszketett. Meg kell említeni fivérét, aki kábítószerügyek, testi sértés, illegális szerencsejátékban való részvétel miatt ismert volt a rendőrség előtt, egyszer rá is lőttek gázpisztollyal.

7.8, Mehmet Kubasik, 2006. április, Dortmund
A gyilkosság előtti napon Kubasik nem nyitotta ki az imbisz ajtaját, csak az ablakon keresztül szolgálta ki ügyfeleit. Fenyegetve érezte magát. Kubasik el volt adósodva, mégis 3000 euró készpénzt találtak holttesténél a rendőrök.

7.9, Halit Yozgat, 2006. április, Kassel
A gyilkosság napján egy Ibrahim nevű személy telefonált az üzletbe, de Halit apjával, Ibrahim Yozgattal nem akart beszélni. A 21 éves Halit még aludt. Apjának sok pénze volt, ennek eredete nem tisztázott. Az apa vendéglőjében kábítószerügyletek is folytak, de ebbe az apa nem folyt bele. 2006-ban a gyilkosság előtt a titkosrendőrség (Verfassungsschutz) tudomást szerzett arról, hogy a vendéglőben terveznek valamit. Temme titkosügynök ezért látogatta rendszeresen az internetkávézót. Ugyanebben a vendéglőben találkozott 2001-ben a holland-kurd zsaroló-gyilkos kommandó. Az akkor megfenyegetett török halálfélelmében a rendőrséghez fordult, aki elfogott négy zsaroló személyt.
Feltételezhető, hogy Ibrahim és Halit Yozgat a titkosrendőrség informátorai voltak, ezért látogatta Temme titkosügynök rendszeresen az internetkávézót.
Temme állambiztonsági ügynökről még azt is tudni kell, hogy több gyilkosság közelében be volt jelentkezve mobiltelefonja. Ez esetleg arra utalhat, hogy a német államgépezet felügyelte a török-kurd belháborút, de nem avatkozott közbe.

Összefoglalva: A kilenc gyilkosság színhelyén a rendőrség 6000 DNS nyomot biztosított. Ezek közül egy sem volt azonos Bönhardtéval vagy Mundloséval. Magától értetődik, hogy ujjlenyomatukat sem találták a tetthelyeken. Néhány szuggerált, kizsarolt tanúvallomás létezik ugyan, de alaposabb tanulmányozásuk itt is feloldhatatlan ellentmondásokat hoz napvilágra.

8. Bombamerényletek

Mint ismeretes, az ügyészség két bombamerényletet is a trió számlájára akar írni.

8.1. 2000. decemberében állítólag egy szőke férfi egy süteményes dobozban elrejtett bombát helyezett el egy iráni tulajdonú élelmiszerboltban, amely 2 héttel később súlyosan megsebesítette a tulajdonos lányát. Bár semmi sem szól az NSU-duó tettessége mellett, az ügyészség makacsul ragaszkodik ehhez is.
A különleges bukta az ügyben: az egyik NSU-videó úgy tesz, mintha a trió NSU-nak mondva magát beismerné ezt a bombamerényletet. A buktató csak az az ügyben, hogy a videón egy, a ténylegeshez csak hasonló, de nem ugyanolyan süteményes doboz szerepel. És ez rögtön arra utal, a hamisítóknak hozzáférése volt a rendőrségi anyaghoz, vásároltak egy, a fölrobbantott süteményes dobozhoz hasonlót, és avval elkészítették a videót. Azaz a hamisítók itt is fércmunkát végeztek. A média pedig hallgat erről is. Fatalist szerint a tényleges tetteseket az apát zsaroló személyek közt kell keresni, vagy azok közt, akikkel a család fia zavaros számítógép-üzletekbe keveredett, vagy azok a stricik közt, akiktől ugyanez a fiú kivásárolt egy prostituáltat. A rendőrség mindezeknek a nyomoknak nem ment utána.

8.2. 2004. júniusában Kölnben egy szögekkel megtöltött bomba robbant egy kurdok által frekventált utcában, mely 20 embert megsebesített, közülük négyet súlyosan. Egy tanú fantomrajzot készített a feltételezett tettesről, amely nagy hasonlóságot mutat Yasar egyik gyilkosával, Veli Aksoy-jal. Ez az ügyészség számára is ismert, mégis ezen felvételek alapján ragaszkodnak a duóhoz mint tettesekhez. Egyszerűen fölfoghatatlan… A tényleges tetteseket vagy a török-kurd belháborúban kell keresni, amire a helyszínen készített fényképek alapján lehet következtetni, vagy a helyi prostitúciót ellenőrző bandák egymás közti harcában. A török maffia vezéralakja, Necati Arabaci éppen börtönbüntetését töltötte 2004-ben, ez azonban nem akadályozta meg, hogy továbbra is ő mozgassa a szálakat. Helyettese, Tamer Aldikatci a bomba kioldásának pillanatában a fodrászüzletben tartózkodott. Meg is sebesült, de a kórházból megszökött.

9. Michele Kiesewetter esete sok szempontból rejtélyes. A rendőrnőt 2007. április 25-én gyilkolták meg szolgálata teljesítése közben Heilbronnban. Az autóban mellette ülő Arnold életben maradt ugyan, de emlékezetét teljesen elvesztette. Kiesewetternek 25-én állítólag szabadnapja lett volna, de hogy miért ugrott be mégis dolgozni, már arra is több változat van.
Közvetlen főnöke a baden-württembergi Ku-Klux-Klan tagja. Egy másik főnöke amerikai szolgálati igazolványt hamisított, hogy bejuthasson az amerikai laktanya területére. Egy további személy a főnökségből ott volt a Líbia-botrány okozói között. Itt arról van szó, hogy az illető rendőrök kiképzést folytattak a líbiai elit alakulatok számára. A későbbi belső vizsgálatok során kiderült, hogy ezek a rendőrök hivatalos szolgálati fegyvereik mellett "fekete", regisztrálatlan fegyverekkel is rendelkeztek.
Mint azt 2011-ben említettük, amerikai titkosügynökök is tanúi voltak Kiesewetter meggyilkolásának, erről azonban soha hivatalosan nem tettek tanúvallomást. A gyilkosság után kiderült, Kiesewetter titkosrendőrként is dolgozott, pl. heroint vásárolt ilyen minőségben.
Kiesewetter gyilkosát / gyilkosait több tanú látta, de egyik személyleírás sem illik Bönhardtra és Mundlosra.
Egyes tanúk véres ruhájú személyeket láttak a tetthelyről elrohanni, egy MOS rendszámú Audiba ugrani, és elhajtani. Eközben davaj, davajt kiabáltak a sofőrnek. A tettesek voltak?
Emellett a közelben 165, többségében cigány mutatványos foglalkozott bódéjuk felállításával. Egy népünnepélyre készülnek. Egyikük sem hajlandó tanúvallomást tenni, nem láttak, nem hallottak semmit.
Kiesewetter zsebében a nyomozók egy cédulát találnak "Adolf Heilig – letartóztatási parancs" szavakkal. Adolf Heilig a cigány kisebbséghez tartozik, hogy mire céloznak a szavak, nem lehet tudni. Arnold, a súlyosan megsebesített rendőr egyenruháján idegen DNS-t találnak a nyomozók.
Egy lehetséges variáció: a cigányok közül valakik kifosztják a haldokló rendőröket. A nyomozók megtalálják náluk a frissen ellopott fegyvereket, bilincseket.
Egy, a Stammheimi börtönben büntetését töltő cigány, Gilbert Heilig, egy szerbiai cigányt, Miodrag Petrovicet vádol a gyilkosságok elkövetésével tettestársával együtt.
Ezek után egy német nyomozó Szerbiába utazik, hogy kihallgassa Petrovicet. A kihallgatásra és hazugságvizsgáló tesztre szerb kihallgatók jelenlétében kerül sor. A szerb kihallgatók arra következtetnek a hazugságvizsgáló tesztből, hogy Petrovic és társa, Ratko S. nem tettesek, de többet tudnak az ügyről, mint amennyit elárulnak.
Evvel párhuzamosan jelentkezik egy személy a rendőrségnél, aki a következőket állítja: szerbiai személyek ölték meg Kiesewettert, akik megfigyelve / leleplezve érezték magukat a két rendőr által. Az illető megadja a Slobodanka Hinkel nevét, akiknél az elsősorban ékszerrablással foglalkozó tettesek néha megfordulnak Böblingenben. A rendőrség utánamegy ennek a nyomnak, és megállapítja, hogy a gyilkosságot a szerb Sabac klán tagjai követhették el. A klán tagjai Szerbiában börtönben ülnek, de a német rendőrség nem veszi a fáradságot, hogy az Arnold egyenruháján talált DNS-mintát összehasonlítsa a banda tagjainak mintájával.

És most jön a bomba: Florian Heilig, 21 éves fiatalember még 2012. májusában jelentkezett a rendőrségen, hogy tudja, kik ölték meg Kiesewettert. A 2012-t megelőző időkben többször megfordult jobboldali körökben. Nem zárható ki azonban, hogy oda rendőrségi küldött emberként ment. A rendőrségen beszélt továbbá arról, hogy az NSU mellett létezik egy másik titkos neonáci szervezet is, az NSS, Neoschutzstaffel (Neovédőosztag). Heilig szerint a két szervezet tartott is egy közös találkozót Heilbronn közelében. Mivel az NSU mint neonáci terrorszervezet a legendák birodalmába tartozik, joggal állíthatjuk, hogy semmiféle találkozó nem volt egy fantomszervezet és bármilyen más szervezet között. Ha létezett is bármiféle titkos szerveződés Baden-Württemberg tartományban, az csak a rendőrök által fenntartott (és az államgépezet által felügyelt) Ku-Klux-Klan lehetett. És itt megint előjön a rendőrségi belső vonal. Olyat tudhatott meg Kiesewetter, amit nem szabadott volna? Visszatérve Florian Heiligre: lehet, hogy börtönben ülő nagybátyjától, Gilberttől tudott meg valamit? A rendőrség hivatalosan mindenesetre ellentmondásosnak, bizonytalannak ítéli meg Heilig vallomását, és nem foglalkozik tovább vele. Ennek ellenére, 2013 szeptemberében, azaz több mint egy év elteltével a stuttgarti LKA újra behívatja kihallgatásra szeptember 16-ára. Szeptember 15-én Florian elbúcsúzik szüleitől, és eközben egy olyan telefonhívást kap, amitől elsápad. Szülei előtt is többször hangoztatja, tudja, kik ölték meg Michele Kiesewettert, de "jobb nektek, ha nem beszélek róla, ha nem tudtok semmit, ha ti is tudnátok, amit én, ti is veszélyben volnátok". Florian Heilig a rendőrségi kihallgatásra sohasem érkezik meg. Kocsijában összeégve találják meg a Stuttgarti rendőrség épületétől nem messze, 16-án a délelőtti órákban. A rendőrség szerint a kocsiban felgyújtotta magát, mégpedig magánéleti problémái miatt. A szülők vehemensen tiltakoznak az állítás ellen, Florian kiegyensúlyozott kapcsolatban élt barátnőjével. Ugyancsak furcsa, hogy a rendőrség egy szokatlanul hosszú intervallumot adott meg az állítólagos öngyilkosság időpontjára, illetve hogy az égő autónak senki szemtanúja nem volt. Kézenfekvő tehát a feltételezés, hogy az NSU legendát felépítő titkosszolgálati erők pánikba estek, hogy ha Heilig szavahihetően ad elő részleteket Kiesewetter valódi gyilkosairól, akkor bukik az egész NSU fantazmagória. Ne feledjük, hogy a két meglőtt rendőrtől eltulajdonított tárgyakat találtak a Böhardt és Mundlos által bérelt(!) lakóautóban. Ezért Heiliget megölték, és a holttestet az autóban felgyújtották.

Összefoglalva a Kiesewetter-gyilkosság lehetséges okai:
a, Kiesewetter olyat tudhatott meg főnökeiről, hogy emiatt kényelmetlenné vált számukra
b, Olyat láthatott társával, Arnolddal, ami érzékenyen zavarta az amerikai titkosszolgálatok által felügyelt pénzbefizetési akciót
c, A szerb Sabac-klán tagjait véletlenül megzavarhatta a két rendőr, akik aztán pánikba estek, és rájuk lőttek. E sorok szerzője ezt az utóbbit tartja legvalószínűbbnek, bár furcsa, hogy bizonyos megmagyarázhatatlan dolgok a másik két verzió mellett is szólnak.

Egyet bizonyossággal kijelenthetünk: Kiesewettert nem neonáci terroristák lőtték le, és az őket terhelő bűnjeleket a német titkosszolgálat helyezte az általuk bérelt autóba.

Florian Heilig esete átvezet bennünket a következő ponthoz.

10. Meggyilkolt tanúk, furcsa halálesetek
Uwe Bönhardt, Uwe Mundlos és Florian Heilig mellett több tanút, a komplexummal kapcsolatban álló személyt ért rejtélyes módon utol a halál.

Achim Koch, 2002?
Koch Türingia tartomány Bűnügyi Hivatala politikai szélsőségesekkel foglalkozó osztályának volt vezetője a kilencvenes években. Mint ismeretes, ebben az időben a titkosszolgálatok tömegesen küldték ügynökeiket a szélsőséges szervezetekbe, gyakorlatilag ők építették fel ezeket. Egy kutyapórázra fölakasztva találták meg, állítólagos búcsúlevelét a hatóságok zárolták, még a német szövetségi parlamenti vizsgálóbizottság sem tekinthetett bele(!)

Erwin Friese, 2001. szeptember
A türingiai LKA telefonlehallgatási részlegét vezette. A rendőrség WC-helyiségében találták meg lelőve, hivatalos álláspont szerint öngyilkosságot követett el. Friese nyilván rossz helyen, rossz időben adott hangot csodálkozásának, hogy miért nem kapcsolják le a rendőrség által keresett szélsőjobboldali triót, noha a lehallgatás alapján a rendőrség ezt bármikor megtehetné.

Klaus Jürgen Reimer, 2002. május
Reimer türingiai rendőrségi osztályvezető volt. Igyekezett a tartományi titkosszolgálat (LfV) mellett a rendőrségen belül egy ügynökhálózatra épülő önálló információgyűjtést felépíteni. Állítólag szívroham végzett vele. Az akkori tartományi belügyminiszter Willibald Böck, CDU, azt mondta, Reimer nem véletlenül halt meg azon az éjszakán.

Thomas Richter, álnév Corelli, 2014. március
Richter homoszexuális állambiztonsági informátor volt. Ilyen minőségében épített föl szélsőjobboldali mozgalmakat, és jelentett róluk. A hatóságoknak, parlamenti vizsgálóbizottságoknak 2011 novembere óta ismert volt a neve, senki nem akarta kihallgatni. Ott volt a baden-württembergi Ku-Klux-Klan megalapításánál is. Ő volt a német titkosszolgálat legjobban fizetett, azaz a legértékesebb és legtöbb információt szállító ügynöke. Feltehetőleg tőle indult ki az egyik NSU CD, ami egyet jelent avval, hogy a titkosszolgálattól indult ki. Kihallgatása 2014 márciusára volt ütemezve. Állítólag egy addig föl nem ismert cukorbetegség végzett vele. (Persze aki kicsit is gondolkozik, ezt nem hiszi el.)

11. Bankrablások

A legenda szerint a trió bankrablásokból élt. A korábbi bankrablásokat ugyan nem lehet kizárni, de a duó állítólagos 20011. november 4-i bankrablását nem követhették el ők. Fatalist blogjában a korábbi bankrablások kapcsán is sok ellentmondást tár fel.

Itt tartunk most, 2014 augusztusában. Fatalist még nem fejezte be a kapott belső anyagok közzétételét, tehát még minket is érhet meglepetés. A nehézség az anyaggal kapcsolatban a rengeteg információ átolvasása, szelektálása és fogyasztható mennyiségre történő lerövidítése volt.

A bevezetőben szereplő mottót pedig nem véletlenül választottuk. A XX. század nagy csalásáról börtönbüntetés terhe mellett tilos beszélni Németországban. A jelen írásunkban vázolt komplexum hivatalos változatának megkérdőjelezése ugyan még nem tilos, de rögtön a náci, fasiszta bélyeget vonja maga után, ami egyet jelent a társadalomból való teljes kitaszítással.

2014. augusztus