Moson már a rendszerváltás óta is átélt néhány krízist (koszovói menekültáradatot, prostituáltinváziót), eddig szívós hatósági és civil munkával ugyan, de csak rend volt a városrészben. Most az Erdélyből százával beszivárgó romák miatt van a békétlenség.

„Már szégyellem, hogy engem hívnak segítségül, ha át akarnak menni a piac előtti zebrán, vagy zaklatják a főutcán sétálókat" – panaszolja a nevét ugyan nem vállaló, de Mosonban egyébként közismert roma férfi. Elmondta, a mosoni romák (mintegy tizenöt család) és betelepülők között nincs kapcsolat, sőt, rossz a viszony, mivel velük azonosítják mindazt, amit a járókelők a piac környékén tapasztalnak: hangoskodás, szemetelés, szökőkútban fürdés. Megtudtuk tőle, nemrégiben egy durva verekedés is volt az Erzsébet téren, mert egy helybeli férfi „nem volt hajlandó nekik árulni".

Hogy ki azok a „nekik", azt nem tudjuk meg, de tény, hogy a betelepülők zöme batyus árus. Hogy hol laknak, arról viszont kapunk információt: „Az én egyik lakásomat is elvette a bank, mert nem tudtam törleszteni." Ám ezeket a lakásokat nem zárják le a pénzintézetek. Nos, állítólag ezek az árverezésre ítélt bankos házak (illetve volt tulajdonosaik) adnak hajlékot városszerte a betelepülőknek, naponta ötszáz forintért.

A férfi még hozzáteszi: a „románok" – merthogy így hívja mindenki az erdélyi idegeneket – itt is szülnek, de gyerekeiket nem óvodáztatják, iskoláztatják. „Mi lesz ezekből a gyerekekből?" – kérdezi, majd maga válaszol is: „Vadember. Ha nem változik valami, Mosonnak vége van. Csináljatok már valamit" – mondja sokat sejtetően.

A piactér ottjártunkkor, a délelőtti órán üres, csak a szökőkút csobog újra, rendületlenül. Az egyik vendéglátóhelyen a pultos, Hőbe Mónika készséges. Elmondja, hogy ide törzsvendégek járnak, szolid emberek. Csak a vendégmunkások hangoskodnak időnként, de belőlük csak fizetésnapokon van több.

Az ivóvendégei – noha nevüket nem vállalják – inkább panaszkodnak. Szemetelés, szotyolahegyek a bank előtti járdán meg a kocsma melletti szűk közben, az utcai árusok zaklatása borzolja leginkább a kedélyeket. Nemrégiben állítólag a betelepülők a vasárnapi misét is megzavarták. „Több közterület-felügyelő kellene meg hatósági ellenőrzések" – vélik.

A mosoni főutcán jellegzetes nagy táskával a vállán álldogál egy asszony, D. Rozália. Sepsiszentgyörgyről jött, állítása szerint két hete. A „Mit árul?" kérdésünkre a fejét rázza. „Csak a lányomat várom" – mondja, s azt is, hogy napszámból él itt. A „Hol lakik?"-ra odaveti, hogy a város túlfelén, a „Barátság utcában", aztán sietősen ellép tőlünk. A piac előtti parkban egy padon egy idősebb és egy fiatalabb asszony üldögél, meg egy ötévesforma lányka. Az idősebb, B. Judit Sepsiszentgyörgyről való. Úgy mondja, rokonoknál lakik itt, gyógykezeltetni jött magát. Nyomatékul már mutatja is a mellkasán a kötést. A „Hol lakik?"-ra az a válasz, hogy „valaki befogadott egy víz és villany nélküli lakásba". A piaci zebra túloldalán egy huszonéves meg egy negyvenes nő, lábuknál két nagy zöldeskék szatyor.

A „Mit árulnak?" kérdésünkre a válasz: „Semmit, a gyerekeknek gyűjtöttünk ruhákat." A fiatalabb beszédesebb. A nevét nem mondja meg, de azt állítja, hogy az erdélyi Kisbesenyőről jött, s már pici kora óta itt lakik. „Majorokban valahol, de az utca nevét nem tudom. Kapálni, aratni járunk, de ma nem dolgozunk, mert betegek vagyunk" – mondja, aztán az idősebb elrángatja mellőlünk.

A mosoni gondok egyik fókuszpontja a Rábl köz–Aranyossziget utca sarkán álló, valamikor szebb napokat látott ingatlan. Hivatalosan iroda, alul-felül meg még néhány lakás. Évek óta víz és villany nélkül. Éppen egy fiatal pár – egyikük a kitört ablakon ugrik ki – vízért indul kézikocsijukkal a temető melletti közkúthoz.

A Rábl köz lakói már négy éve megelégelték az ottani áldatlan állapotokat, petíciót írtak a polgármesternek meg az ÁNTSZ-nek. Állítólag volt is valamilyen helyszíni vizsgálat, de nem talált a hivatal semmi hibát. Most újabb petíciót fogalmaztak meg a lakók, merthogy elegük van. A nevüket ők sem adták, de csótányokat, patkányokat, szeméthegyeket, rendszeres randalírozást emlegetnek. Mesélik, legutóbb júniusban volt egy nagy verekedés. Egy részeg a fantomházból agyba-főbe verte az egyik kutyáját sétáltató szomszédos társasházi lakót. A rendőrök is kijöttek a balhé miatt.

„Nem tudjuk, kik ők, ki hozta őket ide. Csak ebben a házban vannak vagy harmincan-negyvenen. Időnként újak jönnek helyettük. Állítólag van lakcímkártyájuk is" – állítja az egyik hölgyszomszéd. Az ingatlan egyébként banki végrehajtás alatt van. A szomszédságuk meg el van keseredve. Lakásaik eladhatatlanok a sarokház rossz híre miatt. „Sem éjjel, sem nappal nincs nyugalmunk" – állítják.

„Teljesen elfoglalták a románok Mosont" – fakadt ki érdeklődésünkre Bertók Béla, a helyi roma kisebbségi önkormányzat vezetője. „Folyamatosan kapom az észrevételeket az egyre nagyobb számban ide települő románok miatt. Hangoskodnak, szemetelnek, zaklatják a járókelőket. Az a baj, hogy egy kalap alá vesznek velük bennünket. Sokan azt hiszik, hogy ők is helybeliek. Emiatt többször ért már atrocitás minket" – állítja Bertók Béla.

Mint mondja: az elmúlt években sikerült elérnie, hogy ne a piacnál lévő szökőkútnál gyülekezzenek a helyi romák, ez ugyanis zavarta az ott élőket és az arra járókat. Most viszont a „románok" gyülekezőhelye lett ez a kis tér. Ezért szinte senki sem mer már arra menni.

„Nekünk is érdekünk, hogy megszűnjön ez az állapot. Az önkormányzatnak kellene tenni valamit. Nagy István korábbi polgármesterrel egyeztettünk arról, hogy ide tennénk két embert, akik rendet tartanának a piac körül. Egyelőre azonban megakadtak ezek a tárgyalások" – tette hozzá a kisebbségi vezető.

Megkeresésünkre Fehérné Bodó Mariann jegyző elmondta: tudnak a problémáról, érkeztek bejelentések a városházára, és a roma kisebbségi önkormányzat vezetője is jelezte már a gondokat. A bejelentések nyomán ellenőrzéseket tartanak a kifogásolt ingatlanokban. Hozzátette: a lakcímbejelentés szabályozásában nincs korlátás a hely, körülmény, lakószám tekintetében. Lakóhelyet létesíteni a járási hivatalban, illetve az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai számára a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalon keresztül lehet. Minden esetben szükséges a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozata. Ám ezek az ingatlanok magántulajdonban vannak. Az Aranyossziget utcai házzal kapcsolatban a jegyző elmondta: a polgármesteri hivatal bejelentés alapján indított vizsgálata folyamatban van az érintett szakhatóságok bevonásával.

Rendszeresen keresik meg ezzel a problémával a városrész érdekeit védő Mosoni Polgári Kört is. Kránitz László elnök elmondta: nagyon sok panasz érkezett emiatt a mosoniaktól, köztük a helyi romáktól is. A megkereséseket folyamatosan jelzik az arra illetékeseknek. Az elnök szerint fontos lenne tenni valamit ebben az ügyben a városrész érdekében. Ám nagyon nehéz dolguk van a hivataloknak, hatóságoknak a jogszabályok miatt.