No de kérem !!!

Olvasóim már megszokhatták, hogy időről-időre, kisebb kihagyásokat követően mindig visszatérek egy mindnyájunk által kedvelt, s mégis háttérbe szorított, megannyi helyen szégyenletes témához. Bocsássák ezt meg nekem, de valami érthetetlen, furcsa erő visz rá erre, melyet képtelen vagyok legyűrni.

Feledjék hát mind a gondot-bajt, pár kéjes perc erejéig, és kérem, ne gondoljanak rosszat a költőről, a Janus Pannonius modern követőjéről.

Jó szórakozást…

Gyújtni vágylak, gyújtni téged,
Kéjre gyújtni, kedvesem,
Meggyötörni, megszeretni,
S elfeküdni kebleden.

Megízlelni öled kincsét,
Harapdálni feneked…,
Ez itt most a kéj órája,
Fedd, csak fedd fel testedet!

Bontsd ki hosszú, barna hajad,
Harapdáld meg ajkaid!
Vesd le ruhád, mind a göncöt,
Nyisd a blúzod gombjait!

   

Vadként tépem alsóneműd
Fogammal le rólad én,
Cirógatván közbe combod,
S feneked, mi oly kemény.

S úgy térdelek te elődbe,
Dicsőítni pu…dat,
Hívni vágyom, kéjre hívni
És sikolyra ajkadat.

Remegj, drága, rándulj csak meg,
Reszkessenek térdeid,
Hadd tekintem szemeidben
Tested őrlő kéjeit.

Jelezd nékem nagy sikollyal,
Gyönyörödtől lihegve,
Mikor érsz a kéj csúcsára,
Mikor hat át öröme.

És azután te jössz, drága,
Fütyköm néked ily kemény,
Adj nékem kéjt, ne légy fukar,
Legyen mindened enyém.

Vedd kezedbe fütykösömet!
Cirógasd, majd gyötörd meg!
Gyilkold, csókold, símogassad!
Adjunk tért a gyönyörnek.

Nézz szemembe szép szemeddel,
Gesztesnyeszín gomboddal,
Szeretném az arcod látni,
Dolgozz most csak karoddal!

Még egy kicsit, ne fukarkodj!
Reszkessenek melleid…,
Pihegj, munkálj, dolgozz, gyilkolj,
Fáradjanak karjaid.

Még utólszor, még egy kicsit…,
Elég! Most már így maradj,
Ily kéjben még nem volt részem…,

Hadd csókolom ajakad!

Kerepesi Igor

Költőnk korábbi verseit az Irodalom rovatban találod meg.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!