Egzakt tudomány a matematika, a közgazdaságtan kevésbé, a devizahitelek újraszámolásának tudománya - mint a pénzügyek egyik legszebb aktuális területe - még kevésbé. Utóbbi megítélését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy legalább három módszertan versenyzett egymással az elmúlt hónapok elemzői (és részben jegybanki) becsléseiben:

1. Az ügyfeleknek egyszerűen az a pénz jár vissza, amit jogtalanul felszámítottak nekik a bankok. Egyszerűen (nominálisan) összeadunk tehát három tételt: a folyósításkor elszámolt árfolyamrést, a futamidő során felszámított törlesztési árfolyamréseket és az egyoldalú kamatemelések miatti törlesztőrészlet-többleteket (általában utóbbi a legnagyobb tétel). Ezzel az egyszerű számítással jön ki a legkisebb bukó a bankszektornak, a legkisebb többlet az ügyfeleknek. Az összeg 400-450 milliárd forint lehet, ahogy ez a Portfolió korábbi becsléseiben szerepelt. Ha nemcsak a bankokat, hanem a pénzügyi vállalkozásokat is figyelembe vesszük, 500-550 milliárd a megmozduló összeg.

2. Mivel a fenti összegeket mind a múltban számolták fel, majd jogszerűtlenül használták a bankok, nem egyszerűen (nominálisan) összeadjuk a fenti három tételt, hanem figyelembe vesszük, hogy ha az ügyfeleknél lett volna ez a pénz, azt vígan befektethették volna. Ebben az esetben a mindenkori kamatos kamattal (a bankok szempontjából kegyesen számolva pl. az aktuális jegybanki alapkamattal) felszorozzuk a fenti összegeket, amit a Pénzcentrum.hu egy átlagosnak mondható hitel esetében elvégzett. Nagyjából 10%-kal magasabb összeg jött ki, mint az 1. pontban, vagyis a bankoknak 450-500, a teljes pénzügyi szektor esetében 550-600 milliárd forint körüli összeg jön ki. Utóbbihoz a forinthitelesek esetleges jogtalan kamatemeléseit is hozzáadva megvan az MNB által korábban jelzett 600-900 milliárdos becslés alsó határa.

3. Az előző két pontot el is felejthetjük, hisz egy harmadik verzió a nyerő, ami mellett keddi iránymutatásával egyértelműen letette a voksát az MNB (legalábbis az árfolyamrés esetében): úgy értelmezzük a múltat, mintha az ügyfelek többlet-befizetése mindig tőke-előtörlesztés lett volna (előtörlesztési díj nélkül). Ez azért a legdurvább forgatókönyv, mert azt jelenti, hogy a bankok mindenkori múltbeli követelése is alacsonyabb volt, így a rá felszámított és beszedett kamatbevétel is. Várható, hogy nemcsak az árfolyamrés, hanem az egyoldalú kamatemelések őszi elszámolásánál is ezt az utat javasolja majd az MNB. Ezt figyelembe véve egy gyors becslés alapján nagyjából 20-30%-kal magasabb a bankok bukója, mint a 2. esetben. Vagyis a bankok bukója 550-650 milliárd, a teljes pénzügyi szektoré 650-800 milliárd forint. A forinthitesekkel együtt könnyen meglehet az MNB felső becslése is, ami 900 milliárd forint volt.

A fenti gondolatmenet egyáltalán nem pontos számításon alapul, csupán egy gyors becslés. Egyértelmű azonban, hogy az MNB eddig nem a levegőbe beszélt becslései közzétételekor, és most már az is, hogy a fenti három verzióból a számításokat ellenőrző felügyeletként a harmadik, banki szempontból legdurvább változat mellett tette le a voksát. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a pénzügyi szektor adózatlan vesztesége valahol 900 milliárd forint körül lesz, és akkor a forintosítás esetleges költségeiről még nem beszéltünk.

Az egyszeri devizahitelesben talán már csak három kérdés maradt:

1. Hogy kapom meg a pénzem? A válasz: a még élő szerződéssel rendelkezők valószínűleg tőketartozás-csökkentésként, a lezártak egykori adósai készpénzben. Előbbiek esetében jelentősen csökkenhet a törlesztőrészlet, utóbbiak esetében pedig a lezárást követően a bankközi kamatlábat (frank esetében CHF Libor) használják majd késedelmi kamatként.

2. Hogy számolhatom ki a nekem járó összeget? A válasz: nagyon nehezen, hiszen minden egyes múltbeli törlesztőrészletet és az utána kialakuló tőketartozást is újra kell számolni. Aki nem bízik meg bankjában, jobb lesz, ha majd egy profi segítségét kéri. Ehhez azonban meg kell várni az elszámolást pontosan szabályozó őszi törvényt.

3. Honnan tudom, hogy az én hitelemre is visszajár-e pénz? A válasz: a kedvezményesen végtörlesztett és a Nemzeti Eszközkezelő segítségével lezárt hitelek kivételével minden lakossági (!) hitelre és pénzügyi lízing szerződésre járhat vissza pénz, amelyet 2004. május 1-je után kötöttek, és vagy él még, vagy 2009. július 25-e után (a törvény hatályba lépése előtt legfeljebb 5 évvel) zártak le.

(Portfolió nyomán)