Az USA Járványügyi és Betegségmegelőzési Intézete, a CDC (Centers for Disease Control and Prevention) néhány hete kiadott jelentését olvasva bizonyára összeszorult a mellkasa minden olyan kutatónak, aki kiemelten veszélyes laborban dolgozik. A hivatal három, a közelmúltban történt aggasztó balesetről tájékoztatta a közvéleményt.

A CDC igazgatója, Tom Frieden beismerte, hogy az intézmény influenzaosztályának egyik munkatársa egy viszonylag enyhe madárinfluenza-vírust tartalmazó mintacsőbe véletlenül belekevert egy kicsit a létező legveszedelmesebb törzsből, a H5N1-ből, mielőtt kiküldte volna a mintát egy másik kormányzati intézménybe, a Mezőgazdasági Minisztérium Délkeleti Baromfikutató Laboratóriumába (Southeast Poultry Research Laboratory). A fogadó intézmény mit sem sejtő kollégái a frissen kapott vírussal meg is fertőztek néhány pórul járt csirkét.

Semmi jel nem utal arra, hogy egyszerű emberi tévedésen kívül bármi egyéb is szerepet játszott volna az incidensben, és a balszerencsés szárnyasokon kívül senkinek nem esett bántódása. Ám maga a tény, hogy ilyesmi megtörténhetett, hathatós muníciót szolgáltat azon tudósok számára, akik évek óta amellett érvelnek, hogy az úgynevezett funkciónyerő influenzavírusokkal folytatott kísérletek túlontúl kockázatosak, ezért le kellene őket állítani.

Ezeknek a kísérleteknek a lényegük, hogy vesznek egy természetben megtalálható vírust, és megpróbálják mesterségesen veszélyesebbé tenni. A cél annak kiderítése, hogy vajon milyen – elvben spontán is bekövetkező – változások vezetnének oda, hogy az embereket egyelőre csak ritkán megfertőző influenzatörzsek – mint például a H5N1 – átnyergeljenek az emberi populációra, és alkalmassá váljanak az emberek közötti terjedésre. Az emberek körében terjedő influenzavírusok köhögéssel, tüsszentéssel fertőznek, és a tudósok azt találták, hogy ha madárinfluenza-vírusokat elkezdenek mutálódni, és – az e kísérletekben az embereket helyettesítő – görények között elégszer átoltják őket, az eredetileg szárnyasokra specifikus kórokozók képesek átszokni az emlős gazdaszervezetre.

A funkciónyerő mutánsokkal végzett kísérletek tudományos indoka tehát elvben az, hogy ily módon, a természetes vírusevolúciót mesterségesen felgyorsítva, könnyebben kiszűrhetők az emberre potenciális veszélyt jelentő vírustörzsek. A munka végeredményeként viszont olyan szuperkórokozók állnak elő, amelyek katasztrofális világjárványt okozhatnának, ha valaha is bármily módon kikerülnének a laboratórium rejtekéből. Emlékeztetőül: a H5N1-nek már a természetes formája is az emberi áldozatok 60 százalékánál végzetes kimenetelű betegséget okoz.

Ron Fouchier, a funkciónyerő kutatás egyik nemzetközi szaktekintélye attól tart, hogy a CDC-ben bekövetkezett incidens nem csak a funkciónyerő vírusokkal, de valamennyi veszélyes kórokozóval dolgozó labor életét meg fogja nehezíteni. Ezekben a laboratóriumokban a biológiai veszélyességi skála 3-as fokozatának megfelelő biztonsági intézkedések vannak érvényben, amelyek többszintű védelemmel akadályozzák meg az illetéktelenek be-, illetve a kórokozók kijutását, továbbá gondoskodnak arról, hogy az ott dolgozók se fertőződhessenek meg munkájuk során. A dolgozók védelme természetesen egyben a külvilág védelmét is szolgálja, hiszen elejét veszi annak, hogy a labor munkatársai tudtukon kívül hazahurcolják a veszedelmes bestiákat. A Fouchier-vel együtt a H5N1 funkciónyerő mutánsain dolgozó kutatók például – a világon egyedülálló módon – oltással lettek immunizálva a kutatásaik alanyául szolgáló madárinfluenza-törzzsel szemben.

A funkciónyerő kutatás ellenzői csakugyan nem hagyják elzúgni ezt a magas labdát. Egyik leghangosabb szószólójuk, Marc Lipsitch, a Harvard közegészségügyi karának (Harvard School of Public Health) professzora igazából már előre megjósolta a balesetet: a New York Times a közelmúltban hozott le tőle egy cikket, amelyben figyelmeztetett erre az eshetőségre. A glossza a múlt hónapban jelent meg, miután a CDC nyilvánosságra hozott egy korábbi balesetet, melyben több tucat alkalmazottja került érintkezésbe a halálos lépfene-baktériummal. „A lépfenével végzett kísérletek még csak hagyján, de az effajta szuperinfluenza-törzsek laboratóriumi kreálása olyan veszély, amely mindannyiunkat fenyeget. Ha ugyanis egy ilyen vírus valaha is kiszabadul, elképesztően nehéz lesz féken tartani. Igen, az érintett kutatók azt nyilatkozták, hogy a laborjaik nagyon biztonságosak, és ez bizonyára így is van. De még a 'nagyon biztonságos' sem jelenti azt, hogy a kockázat zérus” – írja Lipsitch.

És ez a kockázat nem csupán elméleti. 1977-ben végigsöpört a világon az „orosz influenza” néven elhíresült vírustörzs, amelyről a későbbi genetikai elemzések kiderítették, hogy kísértetiesen hasonlít az 1950-es évek járványainak kórokozóira. Megalapozott hát a gyanú, hogy a vírus vagy megszökött egy laborból, vagy egy félresiklott oltási programból szabadult el. Lipsitch egy a H5N1-incidens kapcsán készült interjúban megjegyezte: nem kellett különösebb váteszi képesség annak előrelátásához, hogy ilyesmi előbb-utóbb elő fog fordulni. Az USA laboratóriumainak biztonsága felett őrködő CDC 2011-es jelentése szerint a legveszélyesebb kórokozókkal dolgozó laborokban átlagban két biztonsági hiba történik hetente. „Ahogy nem nehéz esőt jósolni Angliában, úgy a veszélyes kórokozókat érintő hibákat is borítékolni lehet” – mondta Lipsitch. „Úgyhogy ez szimplán egy peches hét volt a kormányzati laborokban. Vagy inkább egy többhetes pechszéria.”

Utóbbi mondatával a professzor arra utalt, hogy az elmúlt egy hónapon belül három kínos bakira is fény derült az USA vezető egészségügyi intézményeiben. Az első volt a már említett lépfenemalőr. Aztán az USA gyógyszerhatóságánál, az FDA-nél rég elfeledett csövek kerültek elő egy fagyasztóból, amelyekről kiderült, hogy fertőzőképes himlővírust tartalmaznak. Elég zavarba ejtő az eset, ugyanis a világon összesen két laboratóriumnak – a CDC-nek, illetve Novoszibirszkben egy orosz labornak – van engedélye a masszívan ragályos, 1980 óta nem létezőnek deklarált vírus tárolására. Mindenki másnak évtizedekkel ezelőtt kötelező lett volna a saját himlőmintáit megsemmisíteni. Végül kiszivárgott a H5N1-incidens híre, amelyet valószínűleg hetekig eltitkoltak a CDC vezetősége és az illetékes Mezőgazdasági Minisztérium elől.

„Valamennyi esemény közös nevezője az emberi hiba” – mutatott rá Lipsitch. „És akárhány ujjlenyomat-leolvasót és szellőztetőt és többszörösen biztosított akármit építenek be a rendszerükbe, az emberi hibát nem tudják kiküszöbölni. A laborok, ahol funkciónyerő vírusokkal dolgoznak, mindig azt szajkózzák, hogy ők különösen biztonságosak. Nos, lehet, hogy tényleg különösen jól kiépített védelmük van, de amíg emberek dolgoznak bennük, addig nem lesznek különlegesen biztonságosak.”

Lipsitch és a hozzá hasonlóan gondolkodó kutatók számára kiemelten aggályos a funkciónyerő kutatással kapcsolatos eredmények publikálása. Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó központjának igazgatója egy tanácsadó testület tagjaként még két évvel ezelőtt úgy foglalt állást, hogy a tudósoknak nem volna szabad nyilvánosságra hozniuk a potenciálisan világjárványt kiváltható vírusok fabrikálásának receptjét. A szóban forgó, biológiai veszélyforrásokkal foglalkozó tanácsadó testület, a National Science Advisory Board for Biosecurity tagjai 2012 óta azért nem ültek össze, mert akkor külső nyomásra meg kellett hátrálniuk ebben a kulcsfontosságúnak érzett kérdésben.

Ám még a kritikusok is egyetértenek abban, hogy legjobb lenne, ha a funkciónyerő kutatást korlátozó döntések nem a politika szintjén születnének meg, akkor ugyanis félő, hogy annak más, veszélyes patogénekkel folytatott munka is kárát látná. „Tiltás alá kerülhetne például a SARS-szal (a súlyos akut légzéselégtelenséget okozó vírussal) végzett kutatás, holott az – különösen, hogy nincs rá oltásunk – tudományosan sokkal inkább védhető, mint a kitalált influenzatörzsekkel való játszadozás” – vélekedett Lipsitch.

(Origó)