A budapesti izraeli nagykövet elvárásainak megfelelően a magyar kormányzati kézi vezérlés alatti Magyar Rádió, a Magyar Távirati Iroda és más hírközlő eszközök elhallgatásos ferdítéseivel, a rakétázott Izrael sajnáltatásával szemben az igazság az, hogy a zsidó állam politikai vezetése a tűzszünet érdekében a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalomnak a továbbéléshez szükséges legalapvetőbb követeléseit sem hajlandó teljesíteni. Nem hajlandó, mert a palesztinok életterét zsidótelepítéssel fokozatosan kisajátító izraeli vezetés a három zsidó telepes fiatal elrablásának ürügyén Ciszjordániában megkezdett, s a Gázai övezetben folytatott gyilkolászással kívánja fizikailag teljesen fölszámolni a Hamászt, a palesztin nép egyetlen elszánt, ütőképes mozgalmát. Ha ezt a célt a zsidók elérik, marad nekik Mahmúd Abbász, aki eddig is úgy táncolt, ahogyan a cionisták fújták.

Izrael a legutóbbi szárazföldi behatolást a Gázai övezetben hat esztendővel ezelőtt, az úgynevezett Öntött ólom hadművelet keretében hajtotta végre, több száz palesztin polgári személy, köztük akkor is igen sok gyermek halálát és még több sebesülését okozva. De a Hamászt nem sikerült sem szellemileg, sem fizikailag megsemmisíteni, s minden valószínűleg ez most is így lesz, mert a Palesztinában a mintegy hatmillió, illetve a környező országok menekülttáboraiban élő több millió palesztin ügye továbbra is megoldatlan marad, s az "eltüntetésükre", a szülőföldjükről történő elűzésükre szőtt izraeli tervek egyelőre megvalósíthatatlanok. A Hamász arra törekszik, hogy ez az izraeli elképzelés ne legyen megvalósítható. Izrael a jelenlegi katonai hadművelettel ezért kívánja fizikailag fölszámolni a Hamászt.

A mostani szárazföldi hadművelet megindítása előtti órákban Bogi Ájálon izraeli hadügyminiszter és Bibi Netanjáhu miniszterelnök egyaránt hangsúlyozta, hogy a katonai művelettel leginkább a Gázai övezet területén kiépített, erődszerű, néhol Izraelbe is átnyúló alagútrendszert kívánják fölszámolni. Magyarán: a mindössze 365 négyzetkilométer nagyságú, 1 millió 800 ezer lakosú Gázai övezetet védő palesztin harcosokat, a Hamász politikai és katonai vezetését szeretnék "kifüstölni" az alagutakból. Itt meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy a Gázai övezet jórészt terméketlen, természeti kincsekben szegény területén élő egymillió 800 ezer palesztin közül több mint egymillió a Palesztina más területeiről 1948-ban elűzött menekült, illetve azoknak leszármazottjai. Magyarán: Izrael előbb elkergette őket az eredeti szülőföldjükről, 1967-ben megszállta, majd 2007-ben pedig óriási gyűjtőtáborba zárta őket. A "művelt" világ meg felháborodik és tiltakozik a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakéták, a Hamász tűzszünetet elutasító magatartása miatt.

A Muhámmád Murszi törvényesen megválasztott egyiptomi elnököt nemrégiben katonai puccsal megdöntő 'Ábd el-Fattáh esz-Szíszi elnök irányította Egyiptom az izraeli szárazföldi hadművelet megindításáért és a várható még nagyobb vérontásért máris a Hamászt okolja, mert az utóbbi nem volt hajlandó elfogadni a Kairó kezdeményezte tűzszünetet. A palesztin őslakosságot állandó zsidótelepítéssel életteréből fokozatosan kiszorító izraeli kormány, amiképpen Ánvár esz-Szádát és Huszni Mubárak korábbi elnökök idejében, jelenleg is egy húron pendül a palesztin ügyet eláruló egyiptomi vezetéssel. A Gázai övezetet kormányzó Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom az 1929-ben Egyiptomban megalakított Muszlim Testvérek mozgalmából nőtt ki, alakult meg az első intifádá idején, 1987-ben, majd 2007-ben szabad választások útján kormányra jutott a Gázai övezetben.

Már tegnap, csütörtökön, tehát a Gázai övezet elleni szárazföldi izraeli agresszió megindítása előtt ismertek voltak (még az Izraellel a palesztinok rovására kollaboráló, az arab testvéreit eláruló egyiptomi politikai vezetés számára is - H. J.) a Gázai övezetet kormányzó, s a palesztin ellenállást tulajdonképpen egyedüliként megtestesítő Hamász tűzszüneti föltételei, amelyek teljesítéséről Izrael hallani sem akar. Nézzük, mennyire jogosak, érthetőek ezek a palesztin föltételek.

Szerdai életkép Gázából

A Hamász legfontosabb követelése a tűzszünet fejében az, hogy Izrael oldja föl a Gázai övezet, a világ legnagyobb és legnépesebb gyűjtőtáborának több mint hét esztendeje tartó szárazföldi és légi zárlatát, blokádját. (A tengeri blokádot Izrael 2009 januárjától érvényesíti. A Huszni Mubárak elnök irányította Egyiptom és Izrael közösen rendelte el a Gázai övezet zárlatát, miután a mindkettőjük számára kellemetlen Hamász átvette a térség irányítását, s elkergette a Mahmúd Abbász elnökhöz hű El-Fatah szervezet harcosait - H. J.) A nagyvilággal Izraelen keresztül összeköttetést biztosító több határátkelő, illetve az Egyiptommal határos egyetlen, a rafahi átkelő megnyitása és bezárása a blokád következtében a zsidók és az egyiptomiak kényétől-kedvétől függ, miközben a mindössze 365 négyzetkilométernyi Gázai övezet 1 millió 800 ezer (!) lakosa többségének helyben nincs megélhetési forrása, munkahelye, megfelelő élelmiszer- és orvosi ellátása. A Hamász a tűzszünet fejében éppen ezért azt is föltételként szabta, hogy nemzetközi garanciák mellett Egyiptom a nap 24 óráján keresztül tartsa nyitva a Rafah városi határátkelőt. Ezen utóbbi föltétel teljesítésére maga a tűzszünet létrejöttén ügyködő Kairó nem volt hajlandó.

A Hamász következő nem teljesített föltétele volt, hogy a Gázai övezetben élő muszlim palesztinok szabadon átjárhassanak imádkozni az iszlám harmadik legszentebb helyének számító (Mekka és Medina után) kelet-jeruzsálemi El-Ákszá mecsetbe. (Izrael a szabad vallásgyakorlásra és a szent helyek szabad látogatására vonatkozó nemzetközi egyezményt fölrúgva legtöbbször még a ciszjordániai palesztinokat sem engedi be a jeruzsálemi Mecsetek terére - H. J.)

A Hamász követelte továbbá a Sálít tizedes 2012-es elengedésének fejében kiszabadult, majd legutóbb egyezményszegő módon ismét börtönbe zárt palesztin rabok végleges kiszabadulását, illetve az izraeli börtönökben levők fogva tartási körülményeinek javítását. Amiképpen a fentebb említett föltételekről, Izrael a palesztin rabok kiengedéséről sem volt hajlandó egyezkedni. A zsidó vezetés éppen úgy nem hajlandó eleget tenni ezeknek a követeléseknek, amiképpen a mára minden hitelét elvesztett Mahmúd Abásszal folyó korábbi alkudozások idején még csak felfüggeszteni sem volt hajlandó a zsidó települések újabb lakásépítkezésekkel történő kibővítését Ciszjordániában, nem volt hajlandó abbahagyni a megszállt területek etnikai és vallási összetételének erőszakos eszközökkel történő megváltoztatását. Magyarán: Izrael úgy "kíván" tárgyalni a rámalláhi palesztin vezetéssel többi között a palesztin állam létrehozásáról, hogy közben fokozatosan úrrá lesz azon területek fölött, ahol Palesztinát meg kellene alapítani. A Hamász pontosan ezt az izraeli taktikát, az egy helyben topogást nem hajlandó elfogadni, s most már talán a minden mindegy elve alapján is, egyenlőtlen eszközökkel tovább vívja a küzdelmét.

Hering József - Kuruc.info