A Btk. 333. §-a alapján -"Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő"- semmilyen holokauszttal kapcsolatos kifejezés miatt sem lehet senkit felelősségre vonni. Egyrészt a Btk. nem ismeri sem a holokauszt, sem a holokamu fogalmát, azok jelentését, nem létezik erre vonatkozó értelmező rendelkezés. Másrészt tudományos kérdésekben az Alaptörvény tilalma miatt bíróságok nem dönthetnek. Egy lehetősége marad a holovallás híveinek, ha beismerik, hogy a holokauszt nem tudományos kérdés. Persze, ezzel saját maguknak adnának mattot.

Felmerül a kérdés - eltekintve a fenti jogi abszurditástól -, hogy amennyiben egy holokamus matricáért el lehet valakit ítélni ma Magyarországon szabadságvesztésre, vajon mire számíthatna egy büntető eljárás végén Hirsch Gábor auschwitzi túlélő? Szegénynek tavaly jelent meg egy könyve, aminek már a címe is tömény holokauszttagadás: "Békéscsaba - Auschwitz-Birkenau retúr".

Mindenki ismeri azt a holokausztnarratívát, miszerint a táborba érkezett transzportok tagjai közül a 16 év alatti gyermekeket, a terhes nőket, a fogyatékosokat és az időseket azonnal gázkamrába küldték, mert alapból munkára alkalmatlannak tekintették őket a gonosz nácik. Ehhez képest Gábor bácsi, aki 14 évesen került a táborba 1944. július 2-án és ott érte őt a szovjetek 1945. január 27-i bevonulása , az alábbiakat idézte fel:

"Munka miatt nem panaszkodhatom, mert mi elsősorban munkaerő-tartalékot képeztünk a többi koncentrációs-táborok részére, s így nagyon kevés alkalomra emlékszem, amikor egy munkaosztagba voltam beosztva. Ami munkát esetleg csináltam, a barakkot tisztítottam, teát, ételt hoztam vagy az ürülékes hordókat kellett kivinnünk... Mivel napközben a barakkban nem volt szabad tartózkodni, az időt a barakkok közt töltöttük beszélgetéssel,..."

Tehát gyermekként nem kiirtották, hanem barakkban helyezték el úgy, hogy hét hónapos auschwitzi tartózkodása alatt érdemi munkát sosem kellett végeznie. Ez cáfolja azt a hazugságot, hogy a gyerekeket és általában a munkára alkalmatlanokat meggyilkolták a németek. Ráadásul a szerző azzal is tetézi "bűnét", hogy közli a felszabadulásakor keletkezett névjegyzék egy részletét, amelyen 11 túlélő neve olvasható az ő blokkjából. Ebben a névsorban Hirsch bácsién kívül olvasható egy még nála is fiatalabb gyerek valamint egy 70 éves idős ember neve. Ők szintén túlélték az auschwitzi hónapokat. Hogyan lehetséges mindez? Ennek megválaszolása is nyilván büntetőjogi következményeket vonna maga után.

Természetesen az auschwitzi egészségüggyel is kapcsolatba került hősünk, de nem az ortodox tanok által szajkózott módon.

"Már több mint öt hónapja voltam Auschwitz-Birkenauban... Ennek megfelelően erősen legyengült, rossz egészségi állapotban voltam. Ehhez jött még, hogy egész testemen és a szájüregben is gennyes kelések voltak, úgyhogy a kínzó éhség ellenére sem voltam képes táplálékot venni magamhoz. A betegség neve mindmáig emlékezetemben maradt:"Stomatitis Ulcerosa"" S így hosszú megfontolások után jelentkeztem orvosi vizsgálatra...Az orvos azonnal beutalt a Krankenrevierbe, ahol kb. 10 napot töltöttem december első heteiben...Felgyógyulásom után visszakerültem a BIId tábor 21-es barakkjába, a régi bajtársaim közé."

A tábor működésének utolsó napjaiban is gyengének érezte magát Hirsch úr, ezért nem élt a németek felajánlásával, miszerint együtt távozhatnak a Birodalom belseje felé, hanem több ezer társával a táborban maradt, bevárva a szovjeteket. Jellemző a nácikra, hogy távozásuk előtt a betegeket, így Gábort is a BIIf kórháztáborban helyezték el, de csak bizonyára valami nagyon aljas indítékból.