Mi okozzuk, mi tudjuk megszüntetni is

„Vannak dolgok, amelyeket megállítani, és vannak dolgok, melyeket siettetni nem lehet.” (Fekete István)

Alapismeretek a fenntarthatóság problémaköréről és a cselekvés lehetőségeiről címmel tart féléves, tizenkét alkalmas kurzust a hallgatóknak Szűcs Boglárka, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Bölcsészettudományi Kar Teremtésvédelmi Kutatóintézetének munkatársa. A képzés hatodik órájára ültünk be. Az interaktív, olykor játékkal színesített alkalmon olyan összefüggéseket hallottunk, amelyek segítenek egyben látni a fenntarthatóság szerteágazó tematikáját. A képzésen rendszerszemléletben tanulnak a diákok a környezet- és természetvédelem, az erőforrások, a testi-lelki egészség, a gazdaság, társadalom, szociális kérdések fogyasztói szokások egymásra gyakorolt bonyolult hatásairól. Problémákat és lehetséges megoldásokat vetnek fel a tanórán, mindezt tudományos kutatások és eredmények tükrében. A környezetvédelem fontosságáról bár egyetértés van, de gyakran csak a döntéshozóktól várjuk a megoldást, miközben mi magunk nem vagyunk kellően felkészültek, hogy felelős döntéseket hozzunk bolygónk helyzetének javításáért.

Szűcs Boglárka, a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom referense úgy véli: sok munkát igényel, hogy a saját életünkben is változtassunk. Amikor döntünk a fogyasztásunkról, közlekedésünkről, energiahasználatunkról, az mind hatással van a föld erőforrásaira. A szemléletformálás egyik kulcsfontosságú részeként említi a tudományalapú társadalom kialakítását. A megfelelő információ és tudás átadása az alapfokútól a felsőoktatásig előrelépést jelentene a társadalmi és döntéshozói szemlélet formálásában. Erről tanulmányok is születtek olyan gyakorlati példákkal alátámasztva, amelyek Magyarországon és a világ több pontján is megvalósultak. Ráadásul az egyetemeken a fenntarthatóságot előtérbe helyező szemlélet hatással van az intézmény környezetére, a helyi cégekkel, termelőkkel és a lakossággal összefogva. A ma zajló képzés a jövőbe történő befektetés. Ezért is fontos összefüggéseiben látnunk a világunkat és saját szokásainkat, életünket. Jelenleg is zajlik egy kutatás itthon a fenntarthatóság megjelenéséről a pedagógusképzésben, amelyben a Károli tanárait is megkérdezték.

A Kárpát-medence a globális átlagnál érzékenyebb területnek számít a klímaváltozással szembeni kitettség vonatkozásában. A tantárgy célja feltárni az ember és környezete viszonyrendszerét, megismerni a globális környezeti, társadalmi, gazdasági válság antropogén okait, mérséklési lehetőségeit és felismerni a rugalmas alkalmazkodás és a felelősségvállalás fontosságát. Ez a világ hajtóerőiről szóló, a rendszergondolkodást elősegítő kurzus, amelynek vannak a gyakorlati életünket érintő vonatkozásai is, de nem ez a fő csapásirány. Korunk legfőbb problémája a környezeti válság. Fontos, hogy tisztában legyünk a megelőzés és alkalmazkodás lehetőségeivel. Az órán felmerülő témák a klímaváltozás és a természethiány hatásai voltak, amelyek mindegyike aktív közreműködésre buzdította a hallgatókat. A tavaszi szünetet követő első alkalmon szóba került, hogy mit gondolnak a hallgatók a korán jött meleg időjárásról. Volt, aki a forró nyártól, volt, aki a később még beköszöntő hidegektől tartott, más negatív egészségügyi hatásokról számolt be.

A játékos kvízek segítettek rendszerszintű gondolkodásra ösztönözni a résztvevőket. A diákok egyike az óra végén velünk maradt beszélgetni. Mercz Dániel elsőéves szociológia szakos hallgató elmondta, bár sok kortársa még nem a fenntarthatósági szemlélet alapján éli mindennapjait, de hatással vannak egymásra. Dániel fontosnak nevezte a magyar mezőgazdaság és a kisipar fejlesztését, például arra vonatkozóan, hogy az élelmiszereink ne utazzanak olyan sokat, és törekedjünk a szezonális gyümölcsök, zöldségek fogyasztására, de ehhez társadalmi támogatás is szükséges. A hallgató szerint elengedhetetlen lenne, hogy lejjebb adjunk az igényeinkből és a valós szükségleteinkre koncentráljunk. Ennek a nézőpontnak a kialakításában sokat jelent a kurzus. Dániel a jövőbeni terveiről azt mondta: a családjában rendszeresen beszélgetnek fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdésekről. A kurzuson tanultak is arra biztatják, hogy később a családi vállalkozásukban megpróbálják a fenntarthatósági szemléletet követni.

Szűcs Boglárka szerint meg kell ismerünk a világunkban irányadó rendszerek működési sajátosságait ahhoz, hogy a gondolkodást más irányba tereljük. Napjainkban nagy az olló a valódi szükségleteink és az igényeink között, erre Ferenc pápa is rendszeresen felhívja a figyelmet. Laudato si című enciklikájában is értekezik teremtett világunk védelméről, a környezeti válság emberi gyökereiről, valamint a tájékozódást és cselekvést segítő szempontokról is. A túlfogyasztásra válasz lehet az önkéntes minimalista életmód, ami a kereslet-kínálat egyensúlyát szeretné helyrebillenteni. Szűcs Boglárka hozzáfűzte: a fenntarthatóság oktatásában a keresztyén szemlélet az értékalapú gondolkodás miatt többletet ad. Vannak olyan, a társadalomban átvett értékek, amelyek a keresztyénségtől eredeztethetők, de univerzálissá váltak, például az élet tisztelete vagy az, hogy mindenkinek joga van hozzáférni a saját szükségletei kielégítéséhez. Az egyik órán arról is szó esik, hogy a föld egyes térségeiben az erőforrásokhoz való hozzáférés biztonságpolitikai szempontból is kiemelkedően fontos.

– Az egyéni döntésekhez megfelelő és hiteles információkkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a saját életünkön változtatni tudjunk. Ehhez olyan mankókat próbálok adni a hallgatóknak, amelyek segítségével át tudják tekinteni a saját mindennapi életük környezetterhelését. Ezt gyakorlati feladatokkal lehet a legjobban megmutatni. A kurzuson kiszámoltuk az ökológiai lábnyomunkat, megmértük a reggelink karbonlábnyomát, azt, hogy az élelmiszereink mennyit utaztak, mire az asztalunkra kerültek. Ezek a közösen végzett feladatok megláttatják azt, hogy mely termékeket érdemes másra cserélnünk. Ha ez a szempontrendszer bekerül a mindennapi életvitelünkbe, akkor önként is azt fogjuk választani – fejtette ki a szakember.

Amikor a klímaszorongásról beszélgettünk, Mercz Dániel is kitért arra, hogy a föld erőforrásairól szóló óra után elgondolkodott arról, hogy ő maga mennyit fogyaszt. Magáról addig úgy hitte, hogy az átlagnál kevesebbet, ám a kurzuson hallottak alapján felül kellett vizsgálnia, hogy min tudna még változtatni. Például azon, hogy a zuhanyozást választja a fürdés helyett, vagy elsősorban magyar termékeket vásárol. Ahogy fogalmazott: megdöbbentette, hogy szinte alig fogyaszt valamit, és még így is több erőforrást használ, mint amennyit a bolygónk elbír. Csoporttársaival együtt rá is nagy hatással volt a 100 dolog című német film, amelynek megtekintését házi feladatként kapták a tavaszi szünet előtt. Az alkotás humorral járja körül, hogy mi történik akkor, ha száz napon át csak egy dolgot választhatunk a már meglévő használati tárgyaink, bútoraink közül, és ez idő alatt nem vásárolhatunk és cserélhetünk semmit.

Szűcs Boglárka a kurzusról elmondta még, hogy korábban a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott fenntarthatósági kurzust. A biztonságpolitikai szakértőktől kezdve a vízügyes hallgatókon át mindenki tudott kapcsolódni a témához, és később szakmájukban és a magánéletükben is szeretnék ezt a nézőpontot érvényesíteni a döntéseiknél. Hozzáfűzte: a Magyar Tudományos Akadémián 2018-ban volt egy műhelybeszélgetés-sorozat, ahol arról értekeztek, hogy a felsőoktatásban hogyan kellene megjelennie a fenntarthatóságra nevelésnek. Az ebből született kötet, amely az UNESCO gondozásában jelent meg, ma is hozzáférhető. A szervezetnek köszönhetjük azt a közös gondolkodást is, amely összefüggéseiben segít látni a fenntarthatóság jelentőségét és helyes alkalmazását nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Mónus Ferenc, a biológiatudományok doktora a 2020-as tanulmányában arról értekezik, hogy a felsőoktatásban mennyire fontos lenne a fenntarthatóságra nevelés, pontosan azért, hogy még a hallgatók életében megjelenjen ez az újfajta értékrendszer. Jelenleg is zajlik a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia tervezése, amelyben többek között oktatással, egészségüggyel, szociális és nemzetközi ügyekkel, egyházakkal foglalkozó szakemberek vesznek részt.