A kormánypárt a februári 30-ról 32 százalékra bővítette táborát, utoljára három évvel ezelőtt volt ilyen sok szimpatizánsa. A Jobbikot támogatók aránya az utóbbi hónapban 9-ről 11 százalékra emelkedett, s ezzel csúcsra ért, e parlamenti ciklus legjobb eredményét érte el. Az LMP a múltkori 2-ről 4 százalékosra gyarapította a velük leginkább szimpatizálók körét. Az MSZP-Együtt-PM-DK és a liberálisok közös listáját egy hónapja és most is a választókorú népesség 23 százaléka támogatta.

A pártot nem választók csoportja jelentős mértékben szűkült, a múltkori 35 helyett most csak 27 százaléknyian tartoznak ebbe a csoportba. A legaktívabb szavazói körben, a biztos pártválasztók között a Fidesz-KDNP listának 48 százaléka van, a kormányváltó baloldalnak 31 százaléka. A Jobbik ebben a körben 15 százalékos, az LMP pedig megközelíti a bejutási küszöbértéket - 4 százalékon áll. A biztos pártválasztók - tehát azok, akik eltökéltek részvételi szándékukban, és van is politikai erő, amelyre voksolnának - jelenleg 42 százaléknyian vannak. Ha a pártok a kampány során sikeresen aktivizálnák az összes olyan szimpatizánsukat, akik elmenetelükben jelenleg hezitálnak, akkor a választási részvétel akár 65 százalék környékén is lehet. Ha az aktívnak mutatkozó, de pártpreferenciával nem rendelkezők többsége is találna támogatásra érdemes politikai erőt, akkor április 6-án 70 százalékot megközelítő részvételt is kaphatnánk. E két csoport tényleges voksolóként való megjelenése inkább az ellenzéki pártok eredményeit javíthatja - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az Ipsos március első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

A választási kampány eddigi nyertese a Jobbik. A nemzeti radikálisok két hónap alatt csaknem megduplázták a táborukat: januárban a lakosság 6 százaléka támogatta, most már 11 százalékon állnak (azaz nagyjából 900 ezer hívük van). Az új szavazók főképpen az aktív munkavállalói körből, a harmincas-negyvenes korosztályokból, a középrétegekből, vidékről érkeztek a Jobbikhoz. Nagy többségüket kemény kormánykritika és erőteljes leváltó hangulat jellemzi, így csak kis hányaduknál valószínűsíthető, hogy a Fidesz felé fordulnak a hátralévő hetekben.

A kormánypárt is erősödött az utóbbi hónapokban, az év elején a népesség 28 százaléka támogatta, jelenleg 32 százaléknyi - körülbelül 2,6 millió - választópolgár sorakozik fel mögéjük. A kormánypárt bővülése a 30 év alattiak és 60 év felettiek körében valamint a falvakban az átlagost jóval meghaladja. A kampány elmúlt hetei javították az LMP pozícióit is, februárban még az elmúlt években megszokott 2 százalékos táborral rendelkezett, most 4 százaléknyian - körülbelül háromszázezren - nevezték meg leginkább kedvelt pártjukként. Továbbra is nagyon karakteres az LMP-szavazó: 40 év alatti, legalább érettségivel rendelkezik, szellemi munkát végez, és nagyvárosokban él.

A baloldali-liberális pártok összefogása az alkotó pártok szavazóit maradéktalanul egyesítette, így lett februárban 23 százalékos - 1,8 milliós - tábora. Az utóbbi hetek eseményei nem változtattak a kormányváltók támogatottságán. Nőtt viszont a baloldali összefogás híveinek aktivitási szintje és elszántsága, de politikusaiknak e tekintetben még vannak teendőik. Februárban a kormányváltó baloldalt pártolóinak 53 százaléka ígérte, hogy elmegy voksolni, most 58 százalékuk. Egy hónapja kétharmaduk volt teljes biztos abban, hogy politikai preferenciája (a baloldali összefogás támogatása) kitart a parlamenti választások napjáig, most háromnegyedük.

Jelenleg a Fidesz táborának lendülete a legnagyobb (csaknem kétharmaduk menne szavazni), a Jobbiknak kisebb a részvételi szándéka (59 százalékos), az LMP-tábor pedig különösen visszafogott (45 százalékuk tervezi, hogy ott lesz a választáson, ugyanennyien bizonytalankodnak, tizedük nem is akar megjelenni). Ha csak a jelenleg biztos pártválasztók mennének el voksolni április 6-án, akkor nagyon alacsony, 42 százalékos részvétel lenne. Nagy a valószínűsége annak, hogy a kampány mozgósítani fogja a pártpreferenciával rendelkező, de a választáson való megjelenésben (még) bizonytalankodó választópolgárokat. Ha őket maradéktalanul sikerülne április 6-án elvinni, akkor 64-66 százalék körüli lehetne a részvételi arány. Ebben az esetben az ellenzéki pártok 1-1 százalékponttal magasabb eredményt érnének el, mint a mostani biztos pártválasztók körében mért adataik, a Fidesz viszont 2-3 százalékpontot veszítene. Az ellenzéki pártok csak akkor kerülhetnek ennél közelebb a Fideszhez, ha nekik teljes mértékben sikerülne a meglévő szimpatizánsaikat elvinni az urnákhoz, a Fidesznek pedig nem.

A részvételüket biztosra ígérő, de pártot maguknak nem találók a lakosság 7 százalékát teszik ki. Ebből a bő félmilliós csoportból - a szavazási valószínűségeket firtató kérdések válaszait összegezve állíthatjuk, hogy - körülbelül 200 ezren a kormányváltó baloldal felé orientálódnak. Az LMP-nek 100 ezer támogatója lehet innen, a Fidesznek és a Jobbiknak 50-50 ezer fő.

Az adatfelvétel ideje: 2014. március 4-10.

A megkérdezettek száma: 1500 fő, akik együttesen az ország 18 éves és annál idősebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idősebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fős mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 főt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsős rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnőtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.

(Ipsos.hu)