Fiam hétfőn délre ment iskolába, gyakorlatra. A Bosnyák téren a buszmegállóban egy nem létező valaki leszólította, hogy a telefonját adja át, mert ha nem teszi, hát megszurkálja. Csak így egyszerűen. Sajnos nem ért rá elgondolkodni, hogy ez most igaz, vagy érzékcsalódás, mert a nem létező valaki kezében manifesztálódni kezdett a valóság… Nos, rövid gondolkodás után – mert az eset túl valódinak látszott – kivette a telefont a zsebéből, és biztos, ami biztos, átadta. A diszkrét és a „valóságnak” teljességgel ellentmondó tulajdonváltást hátrébb három, szintén nem létező valaki figyelte árgus szemekkel. Ezek után, mintha ott sem lettek volna, elfutottak.

Mivel a fiam nem drogos, inni sem szokott, felmerült benne, hogy talán mégsem érzékcsalódás volt. Ezt megerősítette az is, hogy a telefon sem volt nála. Akkor eszmélt föl a gyerek, mi is történt itt. Az iskolából egy-két osztálytársával visszamentek a helyszínre. Ekkor vették észre, hogy a parkolóban rendőrök vannak (készenléti egység), és odamentek segítséget kérni. A meglepő (vagy már nem is meglepő) válasz az volt, hogy nem érnek rá, hívjanak rendőrt. A szegény gyerek azt hitte, hogy ezek is rendőrök, mert úgy néztek ki, meg a kocsin is volt valami ilyen, hogy „Szolgálunk és védünk”. De úgy látszik, az esetből sajnos csak ez volt az érzékcsalódás.

Ezután együtt mentünk a zuglói kapitányságra feljelentést tenni. A jegyzőkönyvbe a második, kifejezett kérésemre került bele a „segítőkész” rendőrnek látszó valakik esete. Van kamerafelvétel, amin – érdekes módon – jól látszik a nem létező valaki bátor tette. Ezek után nem bízom benne, csak remélem, hogy sikerül elfogni, bár el kell ismerni, nem könnyű dolog a rendőrnek látszó valakiket a nem létező valakik nyomába küldeni. De úgy gondolom, hogy most már elég volt!

Nem szeretném a nem létező, cigánybűnözőknek látszó valakik műszaki felzárkózását tovább folytatni. Az igazat megvallva, ez volt a második eset 5 éven belül, és ez sem volt érzékcsalódás.