Túléltük a szemkilövető őrült rémuralmát, azt követően a libatolvaj ámokfutását, majd pedig a narancssárga zsidóbérencek nemzeti szalagba csomagolt szemfényvesztését. Túléltük, mert - eddig legalábbis - sikerült kijátszanunk az ellenséget, közben pedig szomorúan szemléltük, hogyan taposnak el, tesznek tönkre szinte mindent és mindenkit a gyarmattartók szolgálói. Nem csak gazdaságilag, egzisztenciálisan, legyen az föld vagy trafik, hanem lelkileg, szellemileg: a - Für Lajos szavaival - kokárdás liberális kormány és "igazságszolgáltatás", elődjére, a nyíltan magyarellenes bandára is rálicitálva, a nemzet lelkét, élni akarását, igazságszeretetét, az igazság kimondására irányuló olthatatlan vágyát kívánja felszámolni.

Ki mered mondani, hogy nem hiszed el a zsidók világuralmi törekvéseit szolgáló holomesét? Mehetsz Auschwitzba bűnhődni, és örülj, hogy nem csuknak börtönbe. Kimondod tanárként az igazságot a cigányokról? Ki vagy rúgva. "Állami" történészként idegenrendészeti akciónak mersz nevezni egy idegenrendészeti akciót? Nem véd meg a fejedet követelő zsidóktól a saját kormányod sem. A sor pedig hosszan folytatható az elmúlt hetek-hónapok eseményeiből.

Ebből a szempontból tökéletesen mindegy, milyen kormány volt hatalmon az elmúlt nyolc évben is, a magyar továbbra is fokozatosan szorult vissza a saját hazájában. Mostanra pedig eljutottunk oda, hogy nem mondhatja már meg a véleményét azokról, akik nap mint nap megkeserítik az életét - már csak a kocsmák borgőzében, névtelen fórumokra írogatva lehet néha-néha az asztalra csapni, hogy elegünk van abból, hogy a vérünket szívják közvetlen pióca szinten és magasabb, kiválasztotti szinten egyaránt, mert ha kiállunk az ország elé ezzel, jön a Mazsihisz-közlemény, és holnap már talán nem tudunk kenyeret adni gyermekeinknek.

Az elmúlt nyolc év alatt, miközben arról álmodoztunk, hogy egyszer majd névvel és arccal szerkeszthetjük a portált, nem kellvén attól tartanunk, hogy Magyarországon dolgozó munkatársainkat és segítőinket elviszi a TEK, azt kellett látnunk, hogy éppen fordított folyamatok mennek végbe: nem mi és a nemzeti vélemény válik egyre szabadabbá, ellenkezőleg: az ország, a hazafias oldal "kurucinfósodik" - a cionista gondolatrendőrség visszaröpített a Rákosi-korszakba.

De még ebből is tanulhatunk, és ebből is meríthetünk erőt, hiszen akkor is voltak, akik nem adták fel, és, ha titokban is, de őrizték a lángot - és eljött a Roselfeld-korszaknak is az 56-ja, el is kezdődött az igazi elszámoltatás...

Amíg tehát tudjuk, folytatjuk a küzdelmet, kurucinfósan, ahogy lassan már a fél ország, de őrizzük a lángot, kimondjuk az igazságot, rámutatunk a nyakunkon élősködő "elit" folyamatos hazaárulására, s lehetőséget adunk ugyanerre a többi hazafinak is, az olvasóinknak köszönhető magas látogatottságunk révén tíz-, százezrekhez juttatva el a szabad hangot.

Kitartunk, mert olvasóinkkal együtt bízunk benne: lesz feltámadás, csak tovább kell mennünk a megkezdett úton - együtt, ahogy tettük eddig is.

Köszönjük a hűséget, megszolgáljuk!