Elsőként szögezzük le azt a mindenki számára nyilvánvaló tényt, hogy Magyarországon egyáltalán nem jó a közbiztonság, kiváltképp a keleti régiókban. A cigányság számának elképesztően gyors növekedése, ezzel párhuzamosan a magyarok lélekszámának csökkenése (születési ráta és elvándorlás), a gyakran tehetetlen rendőrség, a bűnelkövetőkre kimért rettenetesen enyhe büntetések és még számos más ok áll a mögött, hogy ez a helyzet napjainkban. Az őshonos nép, jelen esetben a magyarság számára két út létezik ilyenkor. Vagy tétlenül nézi, ahogy a saját hazája egyre kevésbé lesz a sajátja, apátiába süllyed, és a „mának él” (nyugaton van rá példa bőven), vagy a rendelkezésére álló (törvényes) eszközökkel megpróbál védekezni, tenni. A problémára a válasz korábban a Magyar Gárda volt, most pedig a Nemzeti Légió. Az államnak pedig ebben az esetben nem betiltani kell az adott szervezetet, ahogy tették ezt a Gárda esetében, hanem elfogadni, esetleg támogatni a magyarság élni akarását. Eddig ennek sajnos az ellentéte látszik kirajzolódni, hiszen a Mi Hazánk által korábban bejelentett törökszentmiklósi demonstrációt a rendőrség másodszorra is betiltotta. Továbbá pedig lássuk be, a cigányság integrációja minden téren totális csőd. Talán pár bajba jutott magyar embertársunk fellélegezhet majd, ha a Légió segít rajtuk valamilyen úton-módon. Egyszerűbben szólva, Magyarország etnikai problémái sokkal nagyobbak annál, minthogy azt többé szőnyeg alá lehessen söpörni. Még egyszerűbben pedig, nem lett „két hét alatt rend.”

A cigánybűnözés és az etnikai problémáktól kicsit elvonatkoztatva vizsgáljuk meg a Nemzeti Légiót mint potenciális közösségformáló szervezetet. Korunk egyre inkább atomizálódó társadalmában a közösségi élmény, egy összetartó bajtársi közösséghez való tartozás sokak életében teljességgel kimarad, amely alapjaiban ellentétes a természetessel. E téren is hiánypótló Toroczkaiék kezdeményezése, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Nemzeti Légió feladatköre ki fog terjedni olyan dolgokra is, mint például a honvédelmi ismeretek átadása, a kilakoltatott emberek védelme, árvízvédelmi segítség, hagyományőrzés stb. Ráadásul sok mai fiatalnál a honvédelmi képzés egy az egyben kimaradt, így e téren is hasznos lehet a Légió tevékenysége. Ha már korábban szóba került a Nemzeti Hadsereg évfordulója, a Horthy-korszakban például számos ilyen és ehhez hasonló szervezet létezett, mint a Nemzeti Légió (csak akkor még a balliberális sajtó a helyén volt kezelve). A magyar történelem eddig átélt fejezetei közül ez az időszak volt az utolsó, amikor az ország komolyan felívelőben volt (bár ez a korszak névadójának kevésbé volt köszönhető), ráadásul akkor (is) egy óriási traumából kellett felállnia a nemzetnek. Azóta bizonyos problémák még mindig fennállnak, bizonyos problémák eltűntek, valamint generálódtak teljesen újak is. Pusztán nemzeti érzésünkből fakadóan is üdvözlendő egy ilyen szervezet megalakulása, persze, ha valóban képes lesz betölteni a feladatát.

E ponton kell megállapítanunk azt a tényt, hogy anno a Magyar Gárda, mint szervezet a betöltendő űr és a hiánypótlás ellenére sem volt minden tekintetben egy sikertörténet. Sok olyan embert is bevettek maguk közé, akiknek keresnivalójuk sem lett volna egy nemzeti radikális, kiváltképp egy erősen militáns szervezetben, valamint már gyermekkorában elkapta a hazai szélsőjobboldali szervezetek pestisét, a széthúzást és az atomizálódást. Pár év elteltével már jómagam, aki napi szinten foglalkozik politikával és közélettel, sem tudtam követni, hányféle gárda van, annak ki a vezetője, miért váltak ki stb. Toroczkaiék számára viszont élő példa is lehet ez, hogy mik azok a sarokpontok, amiket másképpen kell csinálni ahhoz, hogy a Nemzeti Légió ne jusson erre a sorsra. Személy szerint én úgy látom, hogy erre aktívan figyelnek is, hiszen deklarált ernyőszervezetként lehetőségük lesz összefogást teremteni, ha jól csinálják. Az pedig, hogy a csatlakozni kívánó egyéneknek szintfelmérés is lesz, külön üdvözlendő, habár ennek részleteiről jómagam én nem tudok több információt.

Hogy szükség van-e tehát egy Nemzeti Légióra? Mindenképpen. Azt pedig majd a jövő eldönti, a szervezet képes lesz-e betölteni ezt a fontos szerepet napjaink Magyarországán. Ebből mindenesetre világosan látszik, hogy Európa keleti fele józanabb és életigenlőbb, mint a nyugati. Egy kedves tanárom mondta régen – nagy igazság – hogy Kelet-Európába minden húsz vagy harminc évvel később érkezik, mint Nyugat-Európába (ha jól emlékszem, ő konkrétan az építészeti stílusokra gondolt, de általánosságban is értette). Nos, reméljük, az önfeladás és az apátia nem fog közéjük tartozni.