Nagyon vártam, hogy Megadja Gábor megtörje a csöndet, melyet önként vállalt penitenciaként szabott ki magára.

Végre megtörtént. Egy tökéletes cikkben foglalta össze mindazt, amit ezekről a jobbikos gazemberekről egyáltalán érdemes megjegyezni.

S csak egy apró kiegészítés: a Megadja által „legtenyérbemászóbb ripacsnak” (tökéletes!) nevezett Jakab Péter a frissen parlamentbe került Bencsik párttársa szerint nem egyéb, mint egy „bálteremben véletlenül kicsúszott hangos fing”, továbbá egy „félrekommunikált zsidó”.

Valamiért ezt a hangos báltermi fingot nem zavarja, sőt, nagyapja emlékét sem sérti, hogy párt- és elvtársa szerint ő egy „félrekommunikált zsidó”. Ennyit arról, mennyire bántotta a fingot a „jákobozás”. Annyira, amennyire a vélt politikai érdek éppen megkövetelte.

Amúgy az is jó, amikor Gyöngyösi a nevezetes listázást rálőcsölte Vonára, mondván, ő csak azért listázta a zsidókat anno a parlamentben, mert a Vona erre utasította. Milyen jellemes, bátor, gerinces srác mi? Most már nincs Vona, kenjük rá az egész szart bátran. És rákente! majd a napokban előkerült egy felvétel, amelyen hónapokkal a listázás után Gyöngyösi szenvedélyesen megismétli az egész mondandóját, kiegészítve azzal, hogy szerinte hadat kellene üzenni Izraelnek. Biztos erre is a Vonától kapott utasítást… Szóval, ezek pont azok, aminek látszanak. Ezért kell a közelükben járva illatos keszkenőt szorítani az orrunk alá.

És akkor nézzük Megadja remek cikkét:

]]>Kisnyilasok színielőadása az őszinte morális felháborodásról: játék és muzsika tíz percben]]>

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>