– Kérdés, mit értünk ez alatt, hiszen az LMP-sek és a jobbikosok ebbe bevették a Momentumot is, amivel pedig semmilyen közös ideológiai platformot nem tudok felfedezni. Önmagában az, hogy egy párt mikor alakult meg, nem érdem vagy hátrány. Egyébként parlamenti képviselőként is azt tartottam, hogy egy nem rasszista nemzeti radikális és egy globalizációkritikus párt találhat érintkezési felületeket. Azt láttuk, például birtokpolitikai vagy nemzetközi kereskedelempolitikai kérdésekben a Jobbik és az LMP egy platformon voltak, míg az MSZP, a DK és a Fidesz egy másikon. Ám jelenleg, amikor Gyöngyösi Márton követeli a leghangosabban az ellenzéki politikusok közül az euró bevezetését, és a Jobbik emlékezet- és tudománypolitikai ügyekben is mindenféle különbséget próbál elmosni a XX. századi pártokkal, továbbá az LMP részéről sem látható karakteres globalizációkritikus, ökopolitikai arculat, akkor nem tudom, mit takar a XX. és a XXI. századi megkülönböztetés.

– Kívülről nézve Vonáék helyesen látták, hogy ezt az üvegplafont át kell törni. A Jobbik vezetői belátták, hogy fontos a vadhajtások lenyesegetése, s ez a magyar közélet szempontjából akkor is értékes fejlemény, ha pusztán számításból tették.

– Bár voltak rasszista megnyilvánulások és néhány neonáci figura, de 2010-ben sem gondoltam, hogy a Jobbik-frakció többsége antiszemita, neonáci lenne, ezért rendre jutott nekem is a fasisztázásból a Jobbik újdonsült barátaitól. Ugyanakkor a zsidó áldozatok emlékművére köpködő Kulcsár Gergely a mai napig tisztségviselő lehet a Jobbikban, miközben még nem hangzott el a párt részéről olyan kijelentés, hogy a holokausztot a magyarság tragédiájának ismernék el. Összességében azonban a mai Jobbikot illetően rég nem a szalonképtelenség a probléma, tehát elég szánalmas, hogy a Fidesz a saját táborát naponta azzal szórakoztatja, hogy előhúzza azokat a 2009–10-es megnyilvánulásaikat, amik annak idején a Fideszt nem különösebben idegesítették. A polkorrektkedés egyébként is vicces a Fidesztől.

– Ezt a folyamatot nem néppártosodásnak nevezném, hanem kiüresedésnek. Tisztán elméletileg persze elképzelhető a jelenlegi helyzetben olyan ellenzéki stratégia, hogy egy túlhatalommal rendelkező, autokratikus rendszert építő kormánypárttal szemben a legkülönfélébb ellenzéki pártok közösen kampányolnak és indulnak, miközben felmutatják a nézetkülönbségeket is. Ám nem abba az irányba mennek a dolgok, hogy a saját identitásukat megtartva közösen készülnek legyőzni a Fideszt, hanem gyakorlatilag az O1G-re redukálják az identitásukat, feladják a saját küldetésüket. Világosan kell látni, hogy az ellenzéki térfél nem Orbán Viktor „gonoszsága” miatt ilyen szabdalt, hanem a magyar társadalom ilyen sokszínű. A kormánypártok azért ilyen sikeresek, mert nagyon heterogén választói közösségnek tudtak közös identitást építeni.

– A felé halad a történet, hogy 2022-ben minden mostani fogadkozás ellenére az ellenzéki pártok egy liberális szósszal leöntött közös listában fognak felolvadni a Fidesz–KDNP-vel szemben. A Fidesznek is jókora felelőssége van ebben az folyamatban. A tavalyi választások előtt a kormánypártok hazug módon azzal kampányoltak, hogy a Jobbikot, az LMP-t is feltették egy plakátra, amelyen az állt, hogy együtt bontják le a határzárat, miközben a Jobbik a migrációs válság jelentkezésétől folyamatosan kisegítette a Fideszt a különböző törvények elfogadásánál és az LMP sem mondott soha olyat, hogy lebontaná a kerítést. Gyakorlatilag egybetolták az ellenzéket.

– 2016 nyaráig a Jobbik kivétel nélkül minden, a válság kezeléséhez szükséges alaptörvény-módosítást és törvénycsomagot elfogadott. Az alaptörvény hatodik módosítása azért született meg, mert a Jobbik adta az asszisztot a Fidesznek, s egyes döntéseket az LMP is elfogadott.