Lullázás 28.: A magyar „Zóna”, idegenek nélkül (Szentkirályszabadja, szellemváros) Posted in: Egyéb kategória

Azt hiszem, a legtöbbünknek meghatározó filmélménye volt Tarkovszkij Sztalker c. filmje. Aki nem ismeri: az idegenek leszállnak a Földre és tovább állnak, de a helyen, a Zónában, ahol jártak, különös dolgok történnek. Egy lepusztult, néptelen világ, ahol a legendák szerint van egy szoba, ahol mindenkinek teljesül a legtitkosabb és legnagyobb vágya… Szentkirályszabadján, az elhagyott szovjet katonai bázis felidézi a Zóna világát, csak azt a bizonyos szobát nem találtam meg.

Egy üres és elhagyatott város kísért…

Különös világ ez, sokan Csernobilhoz hasonlítják, itt nem egy reaktor robbant fel, hanem a Szovjet Birodalom összeomlása állította meg az időt. A megszállók, egykor ötvenezren voltak, hazamentek, az épületeket hátrahagyták, ami mozdítható volt ellopták, csak az üres falak maradtak. A természet igyekszik visszavenni, ami egykor az övé volt.

Az ember itt elgondolkodik… Az orosz néppel a Szovjetunióban létrehozták a világtörténelem leghatalmasabb birodalmát, nem sajnálták rá a pénzt és az emberéletet, s mára már a Birodalom büszke helyőrségéből csak üres és lakatlan falak maradtak. Oroszország ma már letért a kommunizmus útjáról és a maga sajátos módján a demokrácia útjára lépett, de hordozza súlyos örökségét. Csak Isten tudja, hány embert küldtek a halálba egy eszme nevében, hogy mennyi erőforrást áldoztak fel azért, hogy a világ térképét vörösre fessék és az eredmény? Nem lenne jobb a világ, ha a népek saját országuk felvirágoztatásán dolgoznának, ahelyett, hogy álmokat követve más népeket akarnának erőszakkal boldogítani?