Ha már a napokban volt a kommunizmus áldozatainak emléknapja, és ott azt fejtegettük, bizony vannak hasonlóságok közte és napjaink (még) uralkodó korszelleme, a liberalizmus között, akkor emeljünk is ki egy-egy viszonyítási pontot.
A kommunizmus egyik ideológiai tétele az ún. dialektikus materializmus volt, a neoliberalizmus előretolt lándzsahegye pedig úgy tűnik, a genderkurzus lett. Hogy mi a közös a kettőben? Az, hogy mindkettő merő utópia, ellenkezik a természet törvényeivel.
Zoom
A legtágabb értelemben vett baloldaliság mindenkori jellemzője, mégpedig legalapvetőbb jellemzője ez. Tehát, hogy az emberi természettel és a természetes létrenddel ellenkező nézeteket hirdet. Amennyiben a jobb- és baloldali felosztást elsősorban és döntően azok szellemi orientáltságának minőségében ragadjuk meg, másodlagossá minősítjük például a gazdasági kérdésekhez való viszonyulását, azt látjuk, nincs elvi különbség a baloldaliság és a liberalizmus között.
Egykor a Szovjetunióban végeztek olyan kísérletet, hogy gyermekeket a születésük után elszakítottak a szülőktől, és egy olyan „steril” környezetbe helyezték őket, ahol Isten nevét szándékosan nem hallhatták, ráadásul minden rá utaló gondolat kifejtése is tilos
volt.
Ez egy tudományosnak mondott kísérlet volt, annak alátámasztására, a vallás, az istenkeresés csupán társadalmi, fentről ránk erőszakolt kreálmány. Az elvtársaknak azonban megint szembe jött a valóság. Ezek a gyermekek, akik úgy nőttek fel, hogy szándékosan el voltak szeparálva bármi fajta vallásos jellegű, vagy akár csak Isten létét feltételező környezettől, körül-belül 10-12 éves korukban feltették a kérdést: de ki teremtette a világot?
Azt gondolom, ez önmagáért beszél.
Hasonló utat jár be a genderizmus is, amikor a valóságban nem létező szexuális kisebbségek jogait karolja fel, és őket védelmezni – természetesen ezzel párhuzamosan támadja a normalitást is. De jelentkezzen, aki találkozott már, a teszem azt 37. „társadalmi nem” képviselőjével. Aki egy széknek született, de önmagát asztalnak érző hímnős egyed. Ha van ilyen, az sokkal inkább elmekórtani eset, melyet kényszerzubbonnyal kezelnek az elmegyógyintézetben.
A genderizmus ellen emelt szót a napokban a németországi AfD egyik politikusa. Marc Jongen, az AfD kultúrpolitikai szóvivője, egykori filozófia szakos docens a Junge Freiheit című német nemzeti-konzervatív hetilapban közölt publicisztikájában a gendertanulmányok káros hatásaira, illetve annak áltudományosságára hívta fel a figyelmet. A jobboldali politikus szerint a probléma már csak azért is súlyos, mivel semmi sem illusztrálja jobban a német demokrácia fokozatos átváltozását egy látens totalitárius hatalmi rendszerré – melyet a brit politológus, Colin Crouch „posztdemokráciaként” írt le –, mint az úgynevezett „Gender Mainstreaming”.
De itthon Duró Dóra Facebook-oldalán is a következőket olvashattuk:
Mi Hazánk képviselőjeként hamarosan önálló törvényjavaslatot nyújtok be az Országgyűlésben annak érdekében, hogy az óvodákban és az iskolákban semmiféle homoszexuális propaganda ne jelenhessen meg. A közelmúltban nagy vihart kavart, hogy egy civil egyesület úgynevezett „melegségérzékenyító programokat” szervezett Szegeden. Ezt felháborítónak tartom, és képviselőként mindent meg fogok tenni azért, hogy törvényben lehessen tiltani a homoszexuális propaganda terjesztését az oktatási és nevelési intézményeinkben.
Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen fogadtatásra talál a törvényjavaslat. A kormány által hangoztatott keresztény-konzervatív értékek, vagy a homokoslobbi lesz-e erősebb? Mert ne legyünk nyugodtan itt, Magyarországon sem. Az csak egy dolog, a parlamenti patkó hogy néz ki.
A mélyebb folyamatok a szellemi, kulturális életben zajlanak, melyek előbb-utóbb mindig leképződnek a politikai palettán is. Egyetlen alkalmat sem hagyhatunk szó nélkül, reméljük, hazafiak megfelelő formában, kellő erővel fognak tiltakozni a szegedi buzipropaganda ellen is…
Ha tehát a bolsevizmus alatt azt értjük, hogy valóságtól elrugaszkodott célokat tűzött ki célul, márpedig ez így történt, akkor a genderizmus tökéletesen felfogható egyfajta „nemi bolsevizmusként”.
Lantos János – Kuruc.info