Több mint egy évtizeddel ezelőtt a koalíciós évek – hazánk 1944 és 1949 közötti története – bizonyos momentumairól készülő doktori értekezésemhez gyűjtve az anyagot találkoztam először Horváth Jánossal. Interjút készítettem a nyilas és kommunista diktatúrák börtönét egyaránt megjáró politikussal az 1945-ös választásokon győztes Független Kisgazdapárt belső viszonyairól és a szovjet típusú elnyomó politikai rendszer magyarországi kiépüléséről.

Később egyik recenzense voltam az általa szerkesztett Tiltott történelmünk 1945–1947 című, a Századvég gondozásában 2006-ban megjelent könyvnek.

Már csak ezek miatt is nagy érdeklődéssel vettem kézbe Csúri Ákos Két pogány közt – törhetetlenül – Horváth János és az ország háza című interjúkötetét. A reprezentatív kiállítású, kemény táblás könyv sajátos műfajú és szerkezetű munka.

Egyrészt az immár 97. évében járó Horváth Jánossal készült interjúfüzér az alapja, másrészt több jelenlegi politikus és közéleti szereplő – akik között a fideszes Kövér László, Balog Zoltán, Lázár János, Németh Zsolt mellett ott van a kereszténydemokrata Semjén Zsolt, a szocialista Hiller István és az egykori szabad demokrata Szent-Iványi István éppúgy, mint Navracsics Tibor uniós biztos és Domokos László állami számvevőszéki elnök – vele kapcsolatos emlékeit és gondolatait olvashatjuk.

De tallózhatunk a kötetben Horváth János parlamenti felszólalásaiból is. (Szinte borzongató a történeti távlat, hiszen ezek közül a legkorábbi 1946-ból, a legkésőbbi 2006-ból való.) Mindezeket Csúri Ákos esszéigényű átvezető szövegei teszik színesebbé.

Horváth János soraiból nemcsak egy tudós közgazdász társadalomtudományi reflexiói vagy egy történelmi szereplő (bár ennél az „alapállásnál” talán semmi sem áll távolabb tőle) forrásértékű és a történettudomány számára is fontos emlékei kerülnek az olvasó elé, de a magyar hazáért és a magyar nemzetért felelősséget vállaló közéleti ember politikai hitvallása is.

A cecei születésű, református kisparaszti családból származó Horváth János az 1940-es évek elején a református diákokat tömörítő Soli Deo Gloria szövetségben, a Magyar Parasztszövetségben és a Független Kisgazdapártban egyaránt szerepet vállalt, közben pedig diplomát szerzett a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karán. 1944-ben csatlakozott a németellenes Magyar Testvéri Közösséghez, ami miatt nyilas fogságban volt 1945. januári szökéséig.

A szovjet megszállás – ahogy a könyvben nevezi: „megszabadítás” – után a kisgazdapárt budapesti XIII. kerületi – angyalföldi – szervezője, majd fővárosi törvényhatósági és nemzetgyűlési képviselő. 1947 elején koholt vádak alapján letartóztatták, s csak 1951-ben szabadult. 1956-ban emigrált. Az Egyesült Államokban telepedett le, majd a New York-i Columbia Egyetemen doktorátust szerzett, és professzorként dolgozott az indianapolisi Butler Egyetemen. 1998 és 2014 között a Fidesz frakciójának tagjaként ismét parlamenti képviselő volt.

„Sok sorstársával együtt ő is megjárta a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra vallatószobáit és börtöneit, mégsem hátrált meg soha. 1956-ban ismét belépett az események első vonalába, majd az önkéntes száműzetés évei alatt az Egyesült Államokban, már a közgazdaságtudomány elismert tekintélyeként, folyamatosan arra készült, hogy a kommunizmus bukása után ismét Magyarország javára lehessen” – összegezte Horváth János pályáját a kötet előszavában Orbán Viktor miniszterelnök.

S ha valaki tudni szeretné, hogy miért izzadt Kádár János tenyere egy angyalföldi választási gyűlésen, hogyan festett Szakasits Árpád felesége bundában, hogy miként került be a parlamentbe Károlyi Mihály 1945-ben úgy, hogy nem is volt jelölt, vagy hogy milyen kapcsolatban van Horváth János Mike Pence jelenlegi amerikai alelnökkel, akkor feltétlenül olvassa el Csúri Ákos interjúkötetét!

(Csúri Ákos: Két pogány közt – törhetetlenül. Horváth János és az ország háza. Cvikker Média, Budapest, 2018, 242 oldal. Ára: 3990 forint)

Miklós Péter - ]]>www.magyaridok.hu]]>