A Mandiner adott hírt a sajnos már egyáltalán nem példátlan esetről: „Trump kollégáinak zaklatására kérte az embereket egy demokrata politikus.” „Ha étteremben, boltban vagy benzinkútnál meglátnak egy kormánytagot, tessék odamenni” – mondta Maxine Waters demokrata párti képviselőnő Donald Trump amerikai elnök munkatársairól.

Maxine Waters Donald Trump amerikai elnök munkatársainak zaklatására szólított fel, így akarván tiltakozni az illegális bevándorlással kapcsolatos politika ellen. Az Egyesült Államokban heves vérmérsékletéről ismert kaliforniai képviselőnő – aki korábban már többször is indítványozta Donald Trump alkotmányos elmozdítását is – ugyanis arra szólította fel az amerikaiakat, hogy ne hagyjanak nyugtot az elnök környezetében dolgozóknak, ha összetalálkoznak velük.

„Ha étteremben, boltban vagy benzinkútnál meglátnak egy kormánytagot, tessék odamenni, csődületet összehívni, és tudatni velük, hogy többé már sehol sem kívánatosak” – mondta még egy szombati rendezvényen Los Angelesben a képviselőnő. E megnyilvánulásával reagált arra, hogy Sarah Huckabee Sanderst, a Fehér Ház szóvivőjét kitessékelték egy virginiai étteremből, arra hivatkozva, hogy Donald Trumpnak dolgozik. Waters beszédét valaki rögzítette, majd feltette az egyik videómegosztó portálra. Hétfőn egész Amerika tudomást szerzett róla; demokrata párti és republikánus politikusok egyaránt felháborodtak emiatt, és elítélték a képviselőnőt.

Donald Trump elnök Twitter-bejegyzésben reagált. „Maxine Waters, a rendkívül alacsony intelligenciahányadossal rendelkező törvényhozó Nancy Pelosival együtt a Demokrata Párt arca lett. Éppen arra szólított fel, hogy ártsanak mindazoknak, akik támogatnak engem, és ilyenek nagyon sokan vannak a Tegyük Ismét Naggyá Amerikát mozgalomban. Max, csak óvatosan azzal, hogy mit kíván!” – fogalmazott Donald Trump.

Andy Biggs arizonai republikánus törvényhozó bocsánatkérésre, majd ezt követő lemondásra szólította fel Maxine Waterst, aki – mint Biggs fogalmazott – „lényegében arra ösztönzött, hogy támadják meg az elnök kormányzatának tagjait”. Elítélte Waterst Chuck Schumer, a demokrata párti szenátorok frakcióvezetője is – aki jelenleg a legbefolyásosabb demokrata párti politikus Washingtonban –, megállapítva, hogy a kaliforniai politikusnő nagyon helytelenül, amerikai állampolgárhoz méltatlanul viselkedett. „Egy amerikai nem ilyen” – mondta Schumer a CNN hírtelevíziónak adott interjújában.

Az elnök hétfőn egy másik Twitter-bejegyzésében azt a virginiai Lexingtonban lévő éttermet is élesen bírálta, ahonnan Sarah Huckabee Sanderst kitessékelték. „Inkább a mocskos mennyezet, az ajtók és az ablakok takarításával kellene foglalkozni, megérett ott már minden egy alapos festésre, és nem azzal, hogy visszautasítja egy olyan kiváló ember kiszolgálását, mint Sarah Huckabee Sanders” – írta az elnök.

A címben megfogalmazott állításom – az igazi demokraták – sajnos nem puszta cinizmus. Valóban eljutottunk oda, hogy ezek hiszik magukat demokratáknak, humanistáknak, progresszívnek, erkölcsi értelemben és intellektuálisan is magasabb rendűnek. És éppen e hamis tudat miatt érzik feljogosítva magukat arra, hogy felrúgják a társadalmi békét, a társadalmi szerződést, az emberi együttélés minden írott és íratlan szabályát. Ezek a jakobinusok és a bolsevikok örökös utódai, a ’68-as idióták jogfolytonos örökösei. Ezek az elviselhetetlenek.

Már csak az a kérdés, a társadalom meddig fogja eltűrni a létezésüket. Az Egyesült Államokban éppúgy, mint Európában. És e kérdés megfogalmazásakor nem valami erőszakos megoldásra kell asszociálni. Ugyanis pontosan az a legfőbb probléma, hogy az erőszak, mint a „politikai” akaratérvényesítés legitim eszköze kizárólag az erőszak minden formáját elutasító, minden kisebbség és minden deviáns jogait képviselő „liberális”, tehát „igazi demokrata” számára természetes és magától értetődő és elfogadott. Sőt kívánatos!

Ezek az „igazi demokraták”, továbbá a most nem részletezendő és amúgy is marginális jobb- és baloldali extrémisták számára elfogadható és kívánatos az erőszak, amelyet persze (az extrémistáktól eltérően) olyan eufe­misztikus megfogalmazásokba csomagolnak bele, mint „polgári engedetlenség” vagy „ellenállás”, így oldva fel a hangoztatott erőszak-ellenesség és a tényleges tetteik közötti ellentmondást.]]>http://www.magyaridok.hu]]>

Amúgy e hangoztatott jelszavaik is a jakobinus-bolsevik örökséget igazolják, mert a jakobinusok és a bolsevikok használtak ilyesféle oximoronokat jelszavakként: „Éljen a szabadság zsarnoksága!” – mondták a jakobinusok; „Éljen a proletariátus demokratikus diktatúrája!” – mondták a bolsevikok; „Éljen a liberális demokrácia!” – mondják ezek, és kirugdalják az éttermekből a nekik nem tetsző politikai krédót valló embereket, felszólítják híveiket az ilyen emberek társadalmi kirekesztésére, megbélyegzésére, zaklatására, de ha szükségesnek érzik, akkor mindenféle erkölcsi skrupulus nélkül, sőt erkölcsi fölényük teljes tudatában a valódi erőszaktól sem riadnak vissza.

Tüntetéseiken, ellentüntetéseiken fizikai erőszakot alkalmaznak, akár az állam képviselőivel (például rendőrökkel), akár az ellenoldali polgárokkal, akár a számukra ellenségesnek minősített politikai erők székházaival, szimbólumaival szemben. Mindeközben a megbélyegzett és megfélemlíteni kívánt (vagy már meg is félemlített) társadalmi közeg egyre keserűbben nyeli a megaláztatást, egyre gyűlik benne a feszültség, a harag, miközben még mindig ragaszkodik a maga erőszakmentességéhez, leginkább azért, mert eleve ez fakad belőle, másrészt azért, mert el akarja kerülni, hogy az erőszakmentességet hirdető erőszakosok ismét megbélyegezzék, fél attól, hogy bármiféle alapot szolgáltat a minden alapot nélkülöző rágalmaknak.

Tehát amikor megfogalmazzuk a kérdést, hogy meddig tűri még el a normalitás világa az abnormális deviánsok erőszaktevését, akkor nem valamiféle primer (ellen)erőszakról beszélünk, hanem a védekezés hatékony és polgári módjáról. Leginkább arról, hogy mikor fogja végre a többségi társadalom kimondani, jó hangosan és ellentmondást nem tűrően ezt az egyszerű és mindennél fontosabb mondatot: Elég volt! Elég volt az abnormális deviancia „demokratikus diktatúrájából”, elég volt a beteg, torz, rettenetes „szabadság zsarnokságából”!

Egyszerűen elég volt belőletek. Nincs rátok szükség, az élet egyetlen területén sem. Mert nem egyszerűen feleslegesek, hanem kártékonyak vagytok. Évtizedek óta nem alkottatok semmit, nem tettetek hozzá semmit a társadalmi értékekhez és jólétéhez, ellenben romboltatok és romboltok, el akartok tüntetni minden értéket, ami a többségnek fontos.

Előbb a hitbéli identitást vettétek el a társadalomtól, aztán a nemzeti identitást, s most készültök bevégezni műveteket a nembeli identitás elvételével. Megtagadtatok mindent, ami összetart egy közösséget, egy társadalmat: Istent, hazát, országot, határokat, családot, tradíciót, históriát, nemzeti és történelmi emlékezetet, az idő teljességét, tradicionális kultúrát, tiszteletet, örökséget, férfit s asszonyt, tekintélyt és tekintélytiszteletet, a kiválóságot és a kiválóság megbecsülését, a hősöket és hősiességet, a természet ­törvényeit és az isteni rendet, az igazi szerelmet, a felelősséget, a valahová tartozás képességét és örömét, a vér kötelékét és parancsát, a származást – és mindezek helyébe nem adtatok mást, csak önmagatokat. Vagyis a semmit.

A nihilt, a beteg és pusztító individualizmust, a beteg és pusztító devian­ciát, a gyermektelenséget és családtalanságot, a szabadságnak becézgetett drogliberalizációt és abortuszkultuszt, az általános halálkultuszt, a mindenféle szexuális tévelygés és betegség piedesztálra emelését, a társadalmi, családi, nemzeti kötelékek szétszaggatását, a torz és az iszonyú ünneplését, a mindenféle idegenség körberajongását, a nemzettelenséget és határtalanságot, a „világpolgárságot”, a piacot, a fogyasztás templomait a lerombolt templomok helyett, a minden vágy kiélésének követelését, az „én és csak én és most ebben a pillanatban” pusztító önzését, minden tekintély és kiválóság és hősiesség gyűlöletét, felelőtlenséget, sőt, leginkább soha semmiért felelősséget nem vállalást, s mindezt erőszak árán is, ha másképpen nem megy.

Így pusztítottátok el a szemünk láttára Euró­pát, miközben semmi másra nem hivatkoztatok, mint Európára. Ezért kell kimondani végre hangosan és félelem nélkül: elég volt! Elég volt belőletek, elég volt az „eszméitekből”, az erőszakotokból, elég volt a világotokból, elég volt a „szabadság zsarnokságából”, elég volt a liberálisok „demokratikus diktatúrájából”. (Hol vannak már a proletárok, Istenem…)

S ha ezt kimondjuk végre, mindjárt fel is fogunk szabadulni. S felszabadulásunk és erőnk bizonyosságában büszkén és nyugodtan kimondhatjuk azt is: mi soha nem fogunk erőszakot alkalmazni veletek szemben, ugyanis nekünk van miben hinnünk és van mit veszítenünk. De mostantól megvédjük magunkat az erőszakotokkal szemben. És nektek azt se adja meg az Úristen!

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>