A szavazópolgárok vegyes érzelmekkel fogadták a választás végeredményét: 43 százalékuk örült annak, hogy megint a Fidesz nyert, 40 százalékuk viszont azt szerette volna, ha a kormánypárt ezúttal veszít. A választástól távol maradók bő egyharmada pozitívan viszonyul a Fidesz győzelméhez, közel háromtizede negatív érzésekkel fogadta azt, nagyjából négytizedének viszont nincsen kialakult véleménye.

 

A Fidesz újbóli győzelmét üdvözlők nagy többsége, nagyjából háromnegyede (73 százalék) azt is kedvezően fogadta, vagyis egy ötfokú skálán 4-es, 5-ös osztályzattal fejezte ki megelégedését, hogy a párt megszerezte a mandátumok kétharmadát. Leginkább az iskolázottság határozza meg a kétharmados győzelem megítélését – az alapfokú végzettségűek örömét 4,4-es érték mutatja, a középfokúak 4,1-et adtak, míg a diplomások 3,6-ot.

A Fidesz-szavazók leginkább azért szavaztak a Fidesz-re, mert nekik a Fidesz-kormányok eddigi intézkedései kedvezőbbek voltak, mint a korábbi kormányok intézkedései. Erre a szempontra ötfokú skálán 4,6-os értékkel fejezték ki egyetértésüket.

A migránsok Magyarországról való távol tartását is nagymértékben figyelembe vették a fideszesek (4,4-re osztályoztak), és ugyanilyen ereje volt annak is, hogy a párt által képviselt értékekkel tudnak azonosulni. Szavazók nemcsak a számukra pozitív intézkedések miatt voksoltak a Fideszre, hanem azért is, mert úgy gondolják, hogy a Fidesz a társadalom többsége javára hozott döntéseket, és jó irányba viszi az országot (4,3-4,3). Ugyancsak fontos szempont a szavazatokban Orbán Viktor személye (4,3). Ennél kevésbé számított a család, az ismerősök álláspontja (3,9) vagy az, hogy a Fidesz lenne a legkisebb rossz (3,6).

A migránskampány hatása különösen a falvakban élőkre hatott, körükben egyértelműen ez volt a Fideszre szavazás legfontosabb összetevője (4,7), míg Budapesten ez csupán a negyedik volt a sorban (4,1). Szembetűnő, hogy a Fidesz kedvező intézkedései minden társadalmi csoportban az első vagy második helyen szerepeltek, mint a szavazást befolyásoló szempontok.

Az ellenzéki szavazókat is megkérdezték, hogy szerintük miért nyert a Fidesz, a legerősebb okként azt jelölték meg, hogy a párt „ráérzett az emberek félelmeire és erre építve kampányolt” (4,2-es átlagot adtak ötfokú skálán). Ennél kisebb súlyúnak, de számottevő érvként él az ellenzék szétaprózottsága, a torznak értékelt választási rendszer, valamint az egyoldalúnak, kormánypártinak minősített tájékozódási csatornák (4,1-4,1 átlagpont).

A teljes népesség közel egytizedét teszik ki azok a választópolgárok, akik nem szavaztak, és nem is örültek a Fidesz győzelmének. Az ő távolmaradásuk elsődleges oka az volt, hogy nem fogott össze a teljes ellenzék (ötfokú skálán 4,4). Passzivitásuk okaként közel ilyen fontosságot tulajdonítottak a pártokkal szembeni általános bizalomhiánynak (4,2). Eléggé kishitűek is voltak, azt gondolták, úgysem lehet megverni a Fideszt (4,1).

Az is otthon marasztalta őket, hogy nem látták kormányzóképesnek az ellenzéket, nem érzékelték a baloldali megújulást (4-4). Nem díjazták a taktikázást sem, és az ellenzéki pártok programját is sokan hiányolták (3,9-3,7). Legkevésbé a személyiségekkel volt problémájuk: azt az érvet, hogy az ellenzéki politikusok nem voltak szimpatikusak, közepesnél alig nagyobb mértékben érezték magukra igaznak (3,4).

 

A kormányváltásra vágyók kétharmadát nagymértékben felháborítja, hogy az ellenzéki pártok nem fogtak össze – ennyien 4-es vagy 5-ös osztályzattal fejezték ki álláspontjukat. Az életkor emelkedésével egyre nagyobb indulatok vannak az ellenzéki pártok együttműködésének hiányosságai miatt – a 30 év alattiak körében 3,6; a negyvenes-ötvenesek között 3,9; az idősebbeknél 4,2 a felháborodás mértéke (egy ötfokú skálán).

A kormányváltást akaró szavazók az ellenzéki pártok közös felelősségét látják abban, hogy együttműködésük híján a választókerületek többségében nem sikerült legyőzni a fideszt.

Az LMP-re, a Jobbikra és az MSZP-re hasonló terhet raktak az elmaradt megállapodások miatt a kormányváltók (iskolai átlaggal, közepesnél nagyobb, sorrendben 3,7-es, 3,6-os és 3,5-es értékek), míg a DK-ra valamivel kisebbet (3,3). Az érintett pártok hívei sajátjaikat jobbára felmentik a szélesebb körű összefogás meghiúsulása miatt, a többieket hibáztatják. Leginkább az MSZP támogatói dühösek, az átlagosnál nagyobb mértékben hibáztatják az LMP-t és a Jobbikot – 4,4-es és 4,3-as értékkel fejezik ki markáns véleményüket.

A választópolgárok 24 százaléka – körülbelül 1,9 millió szavazó – biztosan szavazna egy olyan teljes ellenzéki összefogásra, amelynek az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP és a Momentum is tagja. Összehasonlításképpen: a Fideszre áprilisban több mint 2,6 millió magyar szavazott.

 

Rajtuk kívül még további 15 százalék, 1,2 millió valószínűsíti voksát. A legnagyobb arányban az MSZP-sek voksolnának az összefogásra, aztán a Jobbik jön, míg a legkevésbé nyitottak a DK szavazói. A párt nélküliek 18 százaléka mutat érdeklődést egy közös ellenzéki szövetség iránt.

(Index)