Fico sikerországa

Szlovákia egy igazi sikertörténet. Legalábbis ezt ismételte újra meg újra Robert Fico kormányfő az elmúlt hetekben és hónapokban. Az alapvető gazdasági mutatók meg is erősítik ezt az állítást. A hazai össztermék (GDP) növekedése egészséges, és 2018-ban még tovább gyorsul. A munkanélküliség is pozitív rekordokat döntöget, ilyen kevesen még nem voltak munka nélkül Szlovákia történetében. Mindehhez alacsony infláció és bérnövekedés társul, ennek köszönhetően a háztartások is optimistán költekeznek. Ha nem omlik össze váratlanul a világgazdaság, akkor a következő évek kilátásai is pozitívak.
 

Ilyen felszínes értékeléssel azonban nem elégedhetünk meg, mert a pozitív gazdasági mutatók mögött régóta bujkálnak a megoldatlan problémák. Ebből a szempontból az Európai Bizottság gazdasági országértékelései mindig nagyon tanulságos olvasmányok, a bizottság elemzői ugyanis tárgyilagosan feltárják az értékelt ország gazdasági és társadalmi problémáit és hiányosságait. Nem meglepő tehát, hogy a Szlovákiáról írt országértékelés, amely a múlt héten látott napvilágot, sokkal árnyaltabb képet fest a sikerről.

A szlovák gazdaság eredményeit természetesen a brüsszeli elemzők sem kérdőjelezik meg, de attól tartanak, hogy ismét elpocsékoljuk a jó éveket, és nem teszünk eleget a régóta fennálló problémáink megoldása érdekében. Az egészségügy hatékonysága továbbra is alacsony, az oktatás minősége vitatható és a diákok sikere nagyban függ a családi háttértől. A roma kisebbség integrációja csigatempóban halad, és az állami intézmények működése a legrosszabbak közé tartozik az unióban. Mindeközben a korrupcióellenes harc teljes csőd, az Európai Bizottság szerint a szlovákiai helyzet semmit sem javult ezen a téren az előző országértékelés óta. Önmagában nem is a gondok megléte az igazán nagy baj, hanem az, hogy már hosszú évek óta ugyanazokról a problémákról olvasunk. A tanárok egy évtizede is alulfizetettek voltak, a vállalkozók ugyanúgy küszködtek a bürokrácia útvesztőiben, és a korrupció, úgy tűnik, örök. Ez Fico igazi öröksége. Egy évtizeden át irányította az országot, de mindvégig kerülte az igazán problémás területeket és a bonyolult reformok beindítását. Napjaink gyorsan változó világában egy évtized nagyon hosszú idő, a mai gazdasági siker könnyen és gyorsan elillanhat a közeljövőben. Míg Németország már a következő ipari forradalomra és az autóipar gyökeres megváltozására készül, Szlovákia egy helyben toporog. Míg Észtország már a digitális jövőben él, Szlovákiában az állam az alapvető digitális szolgáltatásokat sem tudja gond nélkül működtetni. Míg a finn diákok a jövő kihívásaira készülnek, a szlovák diákok nagy része a jelen kihívásainak sem tud megfelelni. A jövő gazdasági sikereinek alapjait ma kell lefektetni, de sajnos a szlovák politikai színtéren ma nem igazán találni jövőbemutató stratégiákat. Ezekre pedig sürgősen szükség van, nem élhetünk örökké autó-összeszerelésből.