Fotó: Fortepan

A szocialista átnevezési hóbort nem kerülhette el az ünnepeket sem, a karácsony fenyőünnepként vonult be a szocialista szótárba. Egyházi ünnepről a materialista világképben nyilván nem lehetett szó, ezért a „néphagyományokon alapuló ünnepek” között tartották számon. A Mikulásból szovjet mintára Télapó lett, advent vasárnapjaiból pedig ezüst- és aranyvasárnap.

Arra törekedtek, hogy „társadalmi esemény” legyen a karácsony, a fenyőünnepeket közintézményekben – például kultúrházakban, menzákon – tartották, és általában felvonultatták a kisdobosokat vagy az úttörőket is. Néha úgy tűnt, mintha más ünnepek szokásaival is összemosnák a karácsonyi programot, a Tolna Megyei Népújság 1973 decemberében például „fenyőünnepi karneválról” számolt be. „Fellibben a függöny, s a hópelyhek táncában gyönyörködik a gyermeksereg. A legkisebbek csinos egyenruháikban téli dalocskákat énekelnek, az igazgató bácsi meleg hangon beszél a fenyő ünnepéről, a béke, szeretet, emberség gondolatáról. Oly meghitt, oly családias a hangulat, s oly kedves, magával ragadó a műsor!” – lelkendezett a Somogyi Néplap újságírója 1957-ben, egy iskolai fenyőünnepélyről szóló cikkben.

A köztudatban úgy él a karácsony előtti vásárlási láz, mint a kapitalizmus sajátossága, pedig ez már a szocializmus éveire is jellemző volt. A kommunista ideológusok kárhoztatták a nyugati fogyasztói társadalmakat, de közben a propaganda még bátorította is az embereket arra, hogy karácsony előtt vásároljanak.

A „szocialista karácsony” koncepciójának fontos része volt az ajándékozás, a gyerekeket kimondottan arra próbálták nevelni, hogy a fenyőünnep ennek az ideje. „Nézegessük sétáink alkalmával az ünnepi díszbe öltözött kirakatokat. Figyeljük a vásárlókat!” – olvassuk az 1981-es Szocialista nevelés című magyar nyelvű csehszlovákiai folyóirat nevelési tanácsai között, rögtön az első mondatban. Gyakran jelentek meg olyan, a Szovjetunióról szóló beszámolók is, amelyekben vidám téli vásárolgatásokról lehetett olvasni. „A fenyőünnep előtt a moszkvai üzletekben óriási a forgalom. A szülők és az ifjú vásárlók boldogan válogatnak a szebbnél szebb fenyőfadíszek között” – írta az Új Szó 1957 decemberében.

„Az irodalmi kezdeményezések mindig nagyon hatásosak az ünnepek előtt. Válogassunk ki néhány hangulatos történetet, mesét, verset. Olyan irodalmi műveket válasszunk, melyek alkalmasak a misztikum eloszlatására. Igyekezzünk a karácsonyt a béke és a szeretet ünnepének feltüntetni. A szülőket kérjük meg, hogy erősítsék az óvoda törekvését, neveljünk együtt. Beszéljünk velük az óvodában kezdődő világnézeti nevelés fontosságáról. A gyerekek készítsenek különböző fenyődíszeket. Díszítsük fel együtt a fenyőfát” – olvassuk az 1981-es nevelési tanácsadóban.

1948. december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján letartóztatták Mindszenty József bíborost.

1949-ben a Sztálint dicsőítő hét rátelepedett a karácsonyi időszakra, gyakorlatilag átvette az ünnep helyét.

1952-ben megszűnt munkaszüneti nap lenni karácsony másnapja, a hivatalos indoklás szerint azért, mert a kétnapos ünnep fékezi a termelés lendületét.

1954-ben Nagy Imre miniszterelnöksége alatt karácsony másnapja ismét munkaszüneti nap lett.

1955-ben Rákosi Mátyás újból egynaposra szűkítette az ünnepet.

1956-ban, a forradalom leverése után először szentestére felfüggesztették az este tíztől hajnali négyig tartó kijárási tilalmat, „az éjféli misére való tekintettel”. Ebben az évben újra kétnapos lett az ünnep. Elvileg a karácsony kifejezés is visszatérhetett, de a fenyőünnep elnevezés a rendszerváltásig használatban maradt. Főleg az iskolák és egyéb intézmények hivatalos ünnepélyeit nevezték fenyőünnepnek.

1965: „A vallásos emberek ünnepeljék csak a názáreti Jézus születését, akit isten fiának tekintenek. Tiszteletben tartjuk meggyőződésüket. (...) Mi, kommunisták, nem vagyunk, és nem leszünk türelmetlenek a vallással és az egyházakkal szemben. (...), de mi magunk más szempontból ünnepeljük a karácsonyt” – írta Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára karácsonykor a Petőfi Népében, amit sokan az enyhülés jeleként értelmeztek.

1987-ben a Magyar Televízió először közvetítette egyenes adásban az éjféli misét a Mátyás-templomból.

(R. Kiss Kornélia - MN)