Kvóta, euró, nemzeti szuverenitás

Kvóta, euró, nemzeti szuverenitás

Épp amikor a kormány a maximumra csavarja a propagandát kvótanépszavazás-ügyben, akkor jelenti be meglepő módon Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, hogy tulajdonképpen 2020-ra be is vezethetnénk az eurót, ha minden jól alakul. Nahát.

Tudta, hogy Brüsszel nemcsak egy „városnyi bevándorlót akar Magyarországra telepíteni”, de az euróbevezetés után a monetáris politikába is keményen beleszólhatna? Tudta, hogy akkor bizony annyi lenne Matolcsy György unortodox ötleteinek, helyette a jegybankelnök szépen ugrálhatna, ahogy az Európai Központi Bank fütyül? – kérdezhetnénk vissza ironikusan. Nyilván tudja ezt a kormány is nagyon jól, nem is komolynak szánták Varga Mihály „bejelentését”, hanem jól időzített kommunikációs trükknek.

Érdemes az elején leszögezni: ez a cikk nem arról szól, jó-e Magyarországnak, ha bevezeti az eurót. Ezt ugyanis nem tudom: számos érv szól mellette és ellene is, a közgazdászok jobban meg tudják ítélni, merre billen a mérleg nyelve. Amit viszont biztosan tudok – csakúgy, mint nyilvánvalóan a kormány is –, hogy az euróövezethez való csatlakozás sokkal elemibb módon érintené az ország mostanában annyira féltett szuverenitását, mint háromezer migráns Magyarországon való elhelyezése. (Egyébként ez a cikk nem is arról szól, hogy mit gondolok a migránskvótáról. Korábban írtam róla: nagyon nem értek vele egyet, de ettől függetlenül az erről való népszavazást feleslegesnek és alkotmányellenesnek tartom, ugyanis a kérdés nem tartozik a magyar parlament hatáskörébe, bármit mondjon is a Kúria.)

Az Európai Unió persze nemcsak az eurózóna-tagok pénzügyeibe szól bele, de valamivel enyhébb szinten az összes tagállaméba. A költségvetési hiány nagy mértéke miatt indítható túlzottdeficit-eljárás fogalma például sokaknak ismerős lehet, Magyarországgal szemben is volt ilyen folyamatban, 2013-ban szüntették meg. Ez mondjuk jó szabálynak tűnik, érdemes a tagállamokat óvni a túlköltekezéstől, a jelenlegi kormány meg magától is erre törekszik szerencsére. Aztán ott vannak a vámok: a harmadik országokkal folytatott kereskedésben a tagállamok egységes vámokat kötelesek alkalmazni, míg például az áfa tekintetében csak viszonylag laza, harmonizáló jellegű szabályokat alkotott az EU.

Ha viszont egyszer belépünk az eurózónába, akkor sokkal alaposabban bele fognak nézni a zsebünkbe. Ez pedig – akár hasznos nekünk, akár nem – egész biztosan a kormány által gyakran emlegetett nemzeti szuverenitásunkat fogja érinteni, és egyáltalán nem elhanyagolható mértékben. A 2012-ben kormányközi megállapodásként (tehát formálisan nem EU-jogszabályként) elfogadott fiskális paktum például a korábbiaknál szigorúbb megkötéseket tartalmaz az eladósodásra vonatkozóan, és a rendelkezések megsértése miatt a tagállamok be is perelhetik egymást az Európai Bíróságon. A paktum a versenyképességre, a foglalkoztatottságra és a fiskális fenntarthatóságra vonatkozó politikák koordinációját is előírja. Magyarország is aláírta a megállapodást, de az csak akkor lesz ránk kötelező, ha belépünk az eurózónába.

A paktum mellett pedig – ahogy eddig is volt – az eurózónatagok jegybankjai a monetáris politikájukat alá kell hogy rendeljék az Európai Központi Banknak. Magyarán Matolcsy György unortodox megoldásai az eurózóna-csatlakozásunkkal mehetnek majd a levesbe. És persze nem lesz forint, amit le lehetne értékelni, és az ebből bejövő pénzt sem lehet majd az MNB-alapítványokra és az unortodox gazdaságpolitika oktatására költeni – de az export felpörgetésére se lesz használható ez a módszer. Az előbbi folyománynak mondjuk biztosan sokan örülnének, de vajon miért akarná ezt pont a kormány, miért mondana le az eddig oly fontosnak tartott önálló kamat- és árfolyampolitikáról?

Valószínűleg nem is akar róla lemondani mostanában, csak kellett gyorsan valami, amivel meg lehet nyugtatni a külföldi közvéleményt – és a belföldi egy részét –, miközben a kormány újabb propagandaplakátokon üzen Brüsszelnek migránskvótaügyben. Varga Mihály óvatos, konkrétumokat nélkülöző, de azért a napirendet befolyásoló nyilatkozatát mesterien sikerült időzíteni. Miközben az újabb plakátkampánynak köszönhetően őszre már minden magyar tudni fogja, hogy Brüsszel Magyarországra akar telepíteni egy városnyi bevándorlót, az ellenzék meg a kormányéhoz hasonló demagógiával óbégat, hogy a migránskvótás népszavazás valójában az EU-kilépésről szól, aközben a kormány megtalálta a módját, hogy a migránskvóta-őrület közepén egy teljesen más témával fejezze ki: bizony nem euroszkeptikus. Brüsszelnek azt üzeni a nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata, hogy nem kell nagyon bemorculni a kvótanépszavazás miatt, nincs itt semmi burkolt huxit, mi a migránsügytől eltekintve elkötelezett européerek vagyunk, hiszen lám, az eurót is be akarjuk vezetni. Igaz, „nem mostanában” – ahogy pár nappal később a miniszter hozzátette Tusnádfürdőn, nehogy valaki túl konkrét ígéretnek vegye a puszta szándéknyilatkozatot.

E szándéknyilatkozatnak még fontosabb az üzenete a finnyásabb gyomrú magyar választók felé, és ez már a kvótanépszavazás sikerével is szorosan összefügg. Akik eddig azért nem akartak volna elmenni a népszavazásra, mert úgy érezték, azzal a kormány euroszkeptikus törekvéseit, netán az ország EU-ból való kiléptetését támogatnák, az ilyen hosszú távú européer tervek hallatán most megnyugodhatnak, és ősszel elmehetnek behúzni az ikszet a migránskvóta ellen. Jól ki van ez találva tehát, és tulajdonképpen – legalábbis belföldi vonatkozásban – az euróbevezetés belengetése sem szól másról, mint a népszavazásról: üzenet azoknak, akiket nem csábítanak be a kétbites propagandaplakátok a szavazófülkébe.

Engem mindenesetre továbbra sem sikerült meggyőzni: nem fogok asszisztálni egy kirakat-népszavazáshoz annak a kormánynak, amelyik gyakorlatilag ellehetetlenítette a valódi népszavazásokat azzal, hogy 50 százalékra emelte az érvényességhez szükséges részvételi küszöböt. Ennek a megugrása még saját maga számára is kihívást jelent – ékes bizonyíték rá a gátlástalan kampány meg az említett kiegészítő kommunikációs trükkök, amelyeknek tanúi lehetünk.

Arra viszont kíváncsi volnék, ha tényleg odajutunk, hogy 2020-ban bevezessük az eurót – és egyre nagyobb esély látszik rá, hogy akkor is Orbán Viktor lesz a miniszterelnök –, akkor vajon arról mint ténylegesen fontos szuverenitási kérdésről lesz-e népszavazás? A jelenlegi alkotmányos szabályok szerint egyébként nem lehetne, mert alkotmánymódosítást igénylő kérdésről van szó, ami sajnos tiltott népszavazási tárgy. De hát tudjuk, hogy ez nem lehet akadály. Hiszen háromezer migráns elhelyezése – pontosabban szólva a politikai haszonlesés – miatt is csak sikerült keresztülvernie a kormánynak a Kúrián egy nyilvánvalóan alkotmányellenes népszavazást egy tagállami hatáskörön kívül eső kérdésben. Van viszont egy olyan érzésem, hogy hirtelen nagyon ragaszkodni fognak az alkotmány betűjéhez, amikor majd jön az igazi szuverenitási kérdés. Már ha jön egyáltalán.

A szerző újságíró

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 25.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »