Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferenciát rendeztek az ember és környezete egységéről

Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferenciát rendeztek az ember és környezete egységéről

A Tihanyi Bencés Apátság adott otthont a 2014-ben indított Közös úton című konferenciasorozat harmadik tanácskozásának. A konferenciát az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezte.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Közös gondolkodás a jövőnkről – Konferencia az ember és környezete egységéről című rendezvény kiindulópontja az ENSZ által 2015 szeptemberében a Föld 193 országának vezetői által elfogadott Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development dokumentum és Ferenc pápa Áldott légy (Laudato si’) kezdetű enciklikája volt. A korábbi tihanyi konferenciák szellemiségének megfelelően az egyházak képviselői mellett a témában jártas szakértők is kifejtették álláspontjukat.

Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke köszöntő beszédében kitért arra, hogy a természettudatos élet fontossága csak napjainkban került előtérbe. Így van ez a teológiában is. Bár a teológusok mindig foglalkoztak a természettel, az emberi felelősség és a teremtett világ összefüggéseinek szisztematikus átgondolása nem olyan rég vette kezdetét. „Az iparosodás és a városiasodás kiszakította az embert abból a természetes viszonyából, melyben az ember folyamatosan megélte önmaga és a környező világ szoros kapcsolatát. Ez a tapasztalat a teremtő Isten imádatára ösztönözte.” Korunk szélsőséges szubjektivizmusa azonban nem ismeri el az értelemmel nem rendelkező világ méltóságát. Ez a hibás felfogás elsősorban a gyakorlati oldalon jelentkezik.


A zsidó-keresztény gondolkodás olyan adalékot adott az ember és a természet kapcsolatához, mely mindenki számára kiindulási pont lehet. Az MKPK Felelősségünk a teremtett világért körlevele, és Ferenc pápa Áldott légy! enciklikája fontos forrást jelent a rendszeres gondolkodás számára. „Milyen világot szeretnénk átadni a jövő nemzedéknek?” – kérdezi körlevelében a pápa. Ez a kérdés azt is felveti, miért jöttünk a világra, mi a célunk az életünkkel? Ha az ember felismeri, hogy az egész világ érte van, akkor ráébredhet felelősségére is. „A Teremtés könyve alapján állítjuk, hogy a teremtett világ teljes mértékben az emberért lett, az ember rendelkezésére áll. Ez viszont feltételezi az ember részéről a humanizálás képességét. Vagyis azt, hogy úgy irányítsuk az anyagvilág fejlődését, hogy az az egész emberi nem javát szolgálja.” – fejezte be köszöntőjét Veres András püspök.

Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság perjele házigazdaként a tihanyi bencés közösség nevében köszöntötte a megjelenteket. „Mindannyian osztozunk az emberségben, ennek következménye, hogy közös a felelősségünk egy élhetőbb világ létrehozásában. A vallás latinul religio, ami eredetileg kapcsolatot, kötődést jelent. Mindannyian kötődünk életünk forrásához és céljához, az Örökkévalóhoz. Ránk van bízva, hogy felelős lakói, gondozói legyünk a Földnek.” – mondta a tihanyi perjel, majd Ferenc pápa Áldott légy! enciklikájából idézett: „Sürgető felhívást teszek közzé: kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét. Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek.”


A gazdasági fejlődés abszolutizálása, a piac mindenek fölötti hatalma nagyon kevesek gazdagodásához vezetett. A környezet pusztulásnak is mindannyian tanúi vagyunk. Szolidaritás nélkül ez tovább folytatódik. Az emberekre bízatott az élet, és mégis mi, emberek tesszük tönkre azt, amit a Teremtő nekünk ajándékozott. Lehetséges egy emberibb és igazságosabb világot felépíteni, ehhez azonban szükséges, hogy a közös gondolkodással erősödjünk meg elköteleződésünkben. „Új, egyetemes szolidaritásra van szükségünk. Mindenkinek ott kell cselekednie, ahol él. Kivétel nélkül felelősek vagyunk azért, hogy lesz-e emberhez méltó életünk, emberhez méltó életük az utánunk következő nemzedékeknek. Az egymás iránti felelősség nélkül folytatódik a pusztulás, és egyre kevésbé lesz lakható a föld.” – hangsúlyozta Korzenszky Richárd.


Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a résztvevőket üdvözölve kifejtette, hogy „Tihany – a Balaton, a félsziget és az apátság – az isteni teremtés és az emberi munka találkozása”. Nem csak a természetet kell védeni, azt is meg kell óvni, amit az ember hozott létre. A felekezetek, vallási közösségek felelőssége ebben az időszakban még nagyobb, mint valaha volt. „Az az összefogás, ami ebben a kérdésben elindult az egyházi vezetők között, reményt adhat mindannyiunknak.”


Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, a délelőtti előadások moderátora köszöntőjében kiemelte, hogy nélkülözhetetlen a párbeszéd kultúrájának szünet nélküli fenntartása és ápolása.


Szabó István, püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében a konferencia mottójából indult ki: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,15) Nem csak közösen kell gondolkodnunk, arra is rá kell döbbennünk, hogy a jövőnk is közös. Ahogyan Vörösmarty Mihály fogalmazott Az emberek című versében: „Az ember fáj a földnek.” A romlás is szolidáris valóság, ezért kell közösen gondolkodnunk. Nem lehet a világ egyik részét életélvezeti helyként fenntartani, míg közben a másikat szemétlerakónak használjuk. Isten ígérete reménnyel tölthet el, de ne feledjük, ez nem jelent ígérgetést. A keresztény ember számára fontos az aszkézis, mely nem öngyötrést jelent, hanem olyan életmódot, mely a felelősség, a közös élet, a remény és a kegyelem által vezetett.


Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy a hívő emberek kulcsszerepet játszhatnak az Agenda 2030 megvalósításában. „Mi vagyunk az első nemzedék, mely felszámolhatja a szegénységet, és az utolsó, mely még megmentheti a Földet.

A konferencia bevezető előadását Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságának vezetője tartotta. A válságjeleket ismertetve kitért arra, hogy az emberiség másfélszer annyi erőforrást használ fel egy évben, mint amennyit a Föld nyújtani tud. Ötven év alatt megsokszorozódott azon városok száma, melynek lakossága öt millió felett van. Ez a természeti erőforrások centralizált felhasználását eredményezte. Ma a 7,2 milliárd ember 52%-a városlakó. Napjainkban hetente egymillió ember költözik városba.


A következményekre rátérve Kőrösi Csaba elmondta, hogy a civilizáció fejlődését az utóbbi tízezer év rendkívül egyenletes hőmérséklete is lehetővé tette. Az ENSZ párizsi klímacsúcsán létrejött megállapodás nélkül a század végére akár hat fokos hőmérséklet-emelkedés is lehet. A két fok még elviselhető lenne, négy fokos emelkedés esetén katasztrofális változások történhetnek. Ám akkor, ha mindenki betartja azt, amit vállalt, három fokos emelkedés várható.

Az utóbbi években megnégyszereződött népesség hatszor több vizet használ. Ráadásul csökken az elérhető víz mennyisége. Sokáig úgy látszott, hogy a vízválság helyi probléma, ma már látjuk, hogy ez nem így van. Nem csak az egységes hidrológiai rendszer, hanem a globális gazdaság működése miatt is. Ha valahol fennakadás van egy árvíz miatt, az máshol is érezteti gazdasági hatását. Félmilliárd ember él olyan helyen, ahol a vízkivétel kétszer annyi, mint amennyi természetes módon rendelkezésre áll.


Ma a világon 104 család annyi vagyonnal rendelkezik, mint az emberiség fele. Ez a különbség növekszik attól függetlenül, hogy az adott ország gazdasága fejlődik-e vagy nem. Ez is mutatja, hogy a probléma rendszerszintű. A kivezető út is csak olyan lehet, mely az összes érintett területet átfogja. A vallási dimenzió figyelembevétele arra is választ adhat, hogy miért jutottunk el idáig. Olyan korszakhatárhoz érkeztünk, mely akkora átalakítást kíván meg, mely az emberiség életében eddig még nem volt. Tisztán piaci alapon ezt nem lehet végrehajtani. E határt jelzi az is, hogy a tudomány és a vallás eben a kérdésben ugyanarra a következtetésre jutott.

A katolikus egyház álláspontját Székely János püspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke fogalmazta meg. „Egyre több gondolkodó ember számára világos, hogy közös otthonunk a világ bajban van.” Ebben az aggodalomban a vallási és más szervezetek egyaránt osztoznak.


A Teremtés könyvében leírtak szerint az ember feladata az lett volna, hogy szelíd pásztora legyen a világnak. A Szentírás szerint a Föld rendjének őre az ember. De már a kezdeteknél eluralkodott az erőszak, emiatt káosz fenyegette a Földet – az alsó és felső vizek összekeveredtek. Minden élő menedéke Noé bárkája lett, mely a szent sátorra és a jeruzsálemi templomra utal. A bárka ugyanakkor egy olyan hely, ahol az ember közösségben élt az állatokkal.

A Teremtés könyvében tíz alkalommal fogalmaz úgy a Biblia úgy, hogy „és Isten szólt”. Ezért mondják a rabbik, hogy tíz igével alkotta a Teremtő a világot. De a rabbik a tízparancsolatot is tíz igének hívják. Azt akarják ezzel kifejezni, hogy az erkölcsi törvény, amit Mózes által kapott az emberiség, nem társadalmi közmegegyezés eredménye, hanem bele lett írva a természet rendjébe. Az ember feladata a természet örök könyvét olvasni.


A tudomány és a hit ugyanazt a valóságot szeretné megismerni, csak a hit egy fél lépéssel tovább megy. E kettő nem mondhat ellent egymásnak. Az emberi tudás a bűntől sebzettség következményeként mindig töredékes. A tudománynak szüksége van arra a kristálytiszta látásmódra, amit a hit ad. A tudomány a részlegesre, míg a hit az egészre irányul. A hit megmutatja a végső okot és a végső célt.

XVI. Benedek pápa is megjegyezte, hogy sokan tagadják az objektív igazságot. Azért, mert a modern ember nem is akarja azt megismerni, sokkal inkább használni akarja környezetét. Nem alázattal kutatja a világ rendjét. Úgy gondolja, hogy a szabadság lényege szerint korlátlan. Pedig a szabadság törekvés a jóra. Az ember akkor szabad, ha képes felismerni a jót.


A Föld megóvása az ember védelmét is jelenti. Abszurd, hogy állatfajokat védünk, és az abortuszt megengedjük. A Ferenc pápa által használt selejt kultúrája kifejezés sem csak a szemétre utal, hanem arról is szól, hogy leselejtezzük az idős, a szegény vagy a beteg embert. Egy nemzeti kisebbség megszűnése legalább akkora veszteség, mint egy állatfaj eltűnése. A biodiverzitás mellett a kultúrák sokszínűségére is figyelnünk kell.

Nem képzelhető el a Föld megóvása a szegénység felszámolása nélkül. Világos, hogy egy családot a szabad verseny logikájára nem lehet felépíteni. A szabad verseny logikájából nem lesz boldog társadalom. A magántulajdonhoz való jog sem abszolút, senki nem végső tulajdonosa annak, amit birtokol. Addig, amíg a magántulajdon korlátait ki nem alakítjuk, igazságos társadalom sem hozható létre. „A föld a teremtő Isten alkotása, nem csak nyersanyagforrás. Védelmére új mentalitásra van szükség.” – fejezte be előadását Székely János püspök.


A tudomány válaszát Lányi András, az ELTE TTK egyetemi docense igyekezett megfogalmazni. A tudomány – a mellett, hogy jótevő – az emberiség legfőbb veszélyforrásává lett. „De lehet-e a tudomány bíró a saját perében?” Vajon a tudomány megoldás, vagy maga a probléma?

A tudománynak nincs konkrét válasza azokra a problémákra, melyek a környezetrombolás során felmerültek. Sok tudós kijelenti, hogy a tudomány nem illetékes a kérdésben. Minden olyan kijelentést tudománytalannak tartanak, ami az egészre vonatkozik. A természettudomány által látott problémákat a közgazdasági gondolkodás nem tartja annak. A különböző tudományterületek képviselői nem ismerik a másikat, ezért nem tudja senki, melyik tudományos válasz a helyes. A különféle tudományterületek diskurzusai pedig belterjesek. A természettudomány szerint a világ dolgokból, míg a szellemtudomány szerint a világ cselekedetekből áll. Utóbbi előfeltételez bizonyos értékeket és magával vonja a felelősséget is.


Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának tárcavezetője szerint a gazdasági növekedés, az emberi erőforrás állapota és a fenntarthatóság összefügg. A jövő szempontjából meghatározó, hogy a keresztény értékrend „élő erőforrás maradjon” Európában. Hozzátette: „Az egyház részéről felmerülő morális igény, hogy azok legyünk, akik vagyunk, hiszen így válhatunk szabad, alkotó nemzetté.”


A kétnapos konferencia első napján a résztvevő egyházak képviselői és a politikai élet megjelent vezetői a jövőbe vetett remény és a közös cselekvés szimbólumaként elültettek egy fát.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »