Kövek és betűk – bibliaértelmezés és palesztinai régészet

Kövek és betűk – bibliaértelmezés és palesztinai régészet

Az „Írás arcai” bibliatudományi sorozat negyedik előadását március 30-án Kőszeghy Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Ókortörténeti Tanszékének oktatója tartotta. Az alábbiakban az előadó rövid összefoglalóját közöljük.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Biblia világának tudományos igényű régészeti kutatása a teológiai érdeklődésből nőtt ki legkésőbb valamikor a 19. század utolsó harmadában. Hosszú ideig tartott, és cseppet sem volt mentes a nehézségektől az a folyamat, amelynek során a Biblia világát feltáró tudomány önállóvá vált. Kapcsolata a teológiával természetesen ma is szoros, ám most már nem a versengés, hanem – néhány szomorú kivételtől eltekintve – inkább a kooperáció jellemzi. Alapvetően ennek a kapcsolatnak köszönhető az is, hogy az ókori Izrael messze a legnagyobb arányban feltárt kultúra az ókori keleten. A teológia és a régészet kettőse a múlt század közepe óta hármassá bővült, hiszen Izrael állam természetes gesztussal kezdte kutatni saját ókori előtörténetét.

A teológiai érdeklődésből kezdett ásatások talán legtipikusabb példája Jerikó volt, nemcsak a kérdésfeltevésben, hanem a válasz ambivalens jellegében is. Hiszen az izraeli törzsek honfoglalásának nyomait kereső kutatók erről ugyan semmit sem találtak, ám felfedezték a palesztinai neolitikum egyik legfontosabb lelőhelyét. A nemzeti érdeklődésre Hácór és Maszada példáját hozhatnánk fel, de rájuk is jellemző, hogy nem egészen azt találták bennük, amit kerestek. Hácór ugyan valóban elpusztult a késői bronzkor végén, azaz az izraeli törzsek honfoglalásának feltételezett időszakában, de a leletek semmit sem árulnak el arról, kinek a számlájára lehetne írni a pusztulást. Maszada esete két szempontból is érdekes. Egyfelől azért, mert még romjaiban is pazar formájában Nagy Heródes építette ki, akinek alakja távolról sem problémamentes a zsidó hagyomány – és, tehetnénk hozzá a keresztény – hagyomány számára. Másfelől akárhogy is nézzük, Maszada egy tragédia, egy bukás emléke, az ilyen események feldolgozása pedig mindig nehéz.

A mára a nemzetközi tudományosságban leginkább palesztinai régészetnek nevezett tudomány (miközben természetesen nem feledhetjük el, hogy az izraeli kutatás nem használja ezt a terminust) alapvető változásokon megy keresztül. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezek a változások a szemünk előtt zajlanak, így mi is részesei lehetünk a folyamatoknak.

Ez a változás tette lehetővé többek közt azt is, hogy teljesen új kérdéseket tegyünk fel a palesztinai régészetnek. E kérdések komoly hányada a régészeti szempontból rendkívül nehéz terepnek számító Jeruzsálem köré csoportosul. A problémák Jeruzsálem történetének eltérő, maximalista, illetve minimalista megközelítéséből következnek. Nemcsak a város kiterjedése, alapításának időpontja áll heves viták kereszttüzében, hanem olykor még az is, hogy létezett-e egyáltalán. Saját kutatásainkból kiindulva példaként megvizsgáljuk Jeruzsálem és agglomerációjának viszonyát a korai bronzkortól a babiloni fogság időszakáig. A témát szűkítendő a Refaim-völgy, azon belül pedig Manahat példáján keresztül mutatjuk meg a megújulóban levő palesztinai régészet hasznosíthatóságát a történettudomány számára.

Fotó: Lambert Attila

Kőszeghy Miklós/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »