Köszönjük, fiúk!

Köszönjük, fiúk!

Míg a vereség letör és elkedvetlenít, a győzelem öröm és boldogságérzetet vált ki belőlünk, hozzájárul egészséges önbizalmunk szinten tartásához, valamint megemeli a teljesítményünket is. Elmondhatjuk tehát, hogy míg a kudarc visszatartó, addig a siker felhajtóerőként hat a tudatunkra. És nincs ez másképp szűkebb, vagy tágabb közösségek esetében sem, az országoknak és nemzeteknek is szükségük van a győzelmi mámor meg- és átélésére. Még akkor is, ha folyamatosan azt sulykolták beléjük, hogy kicsiknek születtek, s mindent elkövettek annak érdekében, hogy azok is maradjanak. Úgy, ahogy ezt velünk, magyarokkal kis híján száz esztendeje teszik.

Az ármánykodások és lélekmérgezés ellenére azonban, amint Magyarország labdarúgó-válogatottjának az utóbbi években elért eredményei azt fényesen igazolják, egyszer a balszerencse-sorozatnak is vége szakad. Ahhoz viszont, hogy a fordulat bekövetkezhessék, szükség van egy olyan személyiségre, aki az élünkre áll, és elhiteti velünk, hogy közös akarattal bármire képesek vagyunk. Csak éppen álmodni kell, merészet és nagyot, s hinni megátalkodottan, hogy vágyainkat valóra tudjuk váltani. Bízni magunkban, az összefogás hatalmában, a kitartás eredményességében, és az általunk előidézhető jó irányú változás lehetőségében.

Dárdai Pálnak ezt sikerült megvalósítani, hiszen ő volt az, aki konokul és elszántan lerakta a megújult, ismét felfelé ívelő magyar labdarúgás alapjait. Munkája és az ő, illetve utódja háta mögé egységesen felsorakozó játékosok tudása és küzdeni akarása pedig a franciaországi Európa-bajnokság kedd esti mérkőzésén végre meghozta rég várt gyümölcseit. A magyar válogatott ugyanis két gyönyörű gólt lőtt az osztrákoknak (2-0).

Reményt keltő ugyanakkor, hogy a legmerészebb várakozásokat is felülmúló győzelmével, a gúnyhatárokon innenső és túlsó oldalán egyaránt lázba hozta a magyarságot, és alaposan felkavarta a már-már poshadó nemzeti öntudat állóvizeit. A rég várt siker hatására ugyanis honfitársaink milliói ünnepeltek örömkönnyekkel szemükben szerte a nagyvilágban, hosszú idő után együtt, illetve egymásért dobbant a szívünk, és ismét jó volt magyarnak lenni. Köszönjük, fiúk!

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »