Kossuth üzenete!

Kossuth üzenete!

Magyarországnak erőt és egységet kell mutatnia! Ez nem pártpolitikai kérdés, ez nemzeti sorskérdés. Október 2-án lépjünk ki a politikai szócsaták kocsmájából, és legyenek a szavazófülkék az öntudatos, felelős polgárok szalonjai.

Azonos húrt pengetett a napirend előtti felszólalásában a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője és a kormány megszólított államtitkára. Arra szólítottak fel, hogy “hazafiúi kötelességünknek eleget téve” mindenki vegyen részt a vasárnapi népszavazáson.

FÖLDI LÁSZLÓ,  (KDNP): – Képviselőtársaim! Cegléden a mögöttünk hagyott hétvégén immár 21. alkalommal emlékeztünk meg Kossuth Lajos toborzóbeszédéről, amellyel e kiváló államférfi 1848. szeptember 24-én harcba szólította városunk lakóit. Fontos, az egész ország sorsára kiható esemény volt ez. Élő emlékezetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya a Turini Százas Baráti Körnek köszönhetően 2014-ben felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Ma azonban másik világban élünk, olyan világban, ahol a hit és a hazafiság gúny tárgya lett. Ahogyan Kossuth mondta 168 évvel ezelőtt: „Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk. Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket?” Létezik ez a kérdés most, 2016-ban is?

Bárcsak olyan időket élnénk, amikor megtehetnénk, hogy néhány lazán felskiccelt történelemórai fordulattal felidézzük Kossuth Lajos korát, e nagyszerű államférfi ceglédi toborzóbeszédének lelkesítő részleteit. De nem ilyen időket élünk, mert nagy baj van! Vizsgáznunk kell,  vizsgáznunk mert  „Testvérek vagyunk mindannyian, akik hajlandók és képesek áldozatot hozni a haza szent oltárán…”,  ahogy Kossuth mondta; vagy drágább a rongy életünk, mint a haza becsülete, miképpen Petőfi Sándor írta. Én hinni akarok abban, hogy: „Oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.” Ezt is Kossuth mondta egy olyan korban, ami a mi időnkhöz hasonlóan megérdemli a történelmi jelzőt.

– Tisztelt Ház! Az a tét, hogy elsodor-e bennünket egy bibliai méretű népvándorlás, vagy Európa és Magyarország megmarad olyannak, amilyennek közösen felépítettük: gyarapodónak és biztonságosnak. Veszélyben van a nemzetünk, a biztonságunk, a kultúránk, a vallásunk, és veszélyben van a történelmi vakságából nehezen eszmélő Európa is, hiszen a brüsszeli vezetőkből hiányzik a határok védelmének mindenekfelett álló kötelességtudata! Ők azok, akik még mindig nem képesek felfogni, hogy első a biztonság és második a szabadság, különben Európának vége. És ha Európának vége, akkor Magyarországnak is vége!

– Tisztelt Ház! Ezek azok az érvek többek között, amelyeket fontolóra kell vennünk akkor, amikor az október 2-ai népszavazásról beszélünk. Ugyanis a  migránsok kényszerbetelepítésének megakadályozása érdekében meghirdetett népszavazáson Magyarország biztonsága, jövője a tét. Kossuth 1848. szeptember 24-én ezekkel a szavakkal hívta a magyar zászló alá az őt hallgató ceglédieket: „Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá? A válasz: Nem!”  Én is azt kérem, hogy mindannyian mondjunk nemet a közönyre, az érdektelenségre, a kényelemre, és demokratikus lehetőségünkkel élve, hazafiúi kötelességünknek eleget téve beszéljünk és vegyünk részt egy nemzeti sorskérdés megválaszolásában. Magyarországnak erőt és egységet kell mutatnia! Ez nem pártpolitikai kérdés, ez nemzeti sorskérdés. Október 2-án lépjünk ki a politikai szócsaták kocsmájából, és legyenek a szavazófülkék az öntudatos, felelős polgárok szalonjai.

– Kossuthtal együtt kérem: „Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadságszeretete!”

– Kossuthtal együtt kérem: „Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadságszeretete!”

DÖMÖTÖR CSABA, (Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára): – Képviselő Úr! Ön történelmi kitekintésű beszédében Kossuth Lajos legendás szónoklatát idézte fel. Mindez azért is volt indokolt, mert most is küzdelmes időket élünk, most is a szuverenitásunk és az ország védelme a tét. Ezért is fordult a kormány a népszavazás eszközéhez.

– Képviselő Úr! Ön a népszavazási kampány során utalt a cinizmusra és a közönyre. Valóban elég szomorú jelenség, hogy több közéleti szereplő cinikus mellébeszéléssel próbálja takargatni bevándorláspárti véleményét. A baloldal egyik nap letagadja, hogy a bevándorlás probléma, másnap távolmaradásra biztat, harmadnap támogatásáról biztosítja a kormányt a kvótaellenes küzdelemben, negyednap pedig meg megszavaz az Európai Parlamentben a kvótacsomagot megerősítő álláspontot. Azokról a pártokról van szó egyébként, amelyek itt ülnek a parlamentben, de pár nappal a népszavazás előtt sem hajlandók világos választ adni arra az egyszerű kérdésre, hogy igennel vagy nemmel szavaznak-e.

– Képviselő Úr! A népszavazás ügyében valóban nincs helye sem cinizmusnak, sem mellébeszélésnek; azért nincs, mert túl nagy a tét. A tét az, hogy meg tudjuk-e őrizni Európát úgy, ahogy megismertük és ahogy szeretjük, és meg tudjuk-e védeni mindazt, ami magyarrá teszi Magyarországot. Mi egy erős Európát szeretnénk, amelyben Magyarország is erős, olyan Európát, amely képes megvédeni közösségeit, kultúráját, és képes fenntartani a biztonságot. Európa azonban csak akkor lehet erős, ha az uniós vezetők képesek arra, hogy meghallják az európai emberek hangját, vészjelzéseit, és képesek arra, hogy visszavonjanak egy olyan döntést, amely ellentétes az itt élők érdekével. Nemcsak mi mondjuk, hanem milliók Európában, hogy a brüsszeli kvótacsomag olyan kulturális, biztonsági és gazdasági kockázatokkal jár, amit nem szabad felvállalnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy Brüsszel a kommunikációs ravaszkodás helyett végre vonja vissza a kvótacsomagot. Úgy látom, ezt csak akkor fogják megtenni, ha elegen veszünk részt a népszavazáson.

– Képviselő Úr! Sokat idézik Abraham Lincoln kijelentését, miszerint mindent a népért, a nép által! Ezek az időtálló szavak mindennél jobban kifejezik, hogy miért kell részt vennünk az októberi 2-ai népszavazáson. Makacsul ragaszkodnunk kell ugyanis ahhoz, hogy nem dönthetnek a magyarok feje fölött a jövőnket alapjaiban meghatározó kérdésekben. Csak mi dönthetünk arról, hogy kivel éljünk együtt! Ilyen értelemben az október 2-ai népszavazás a demokrácia nagy napja is lesz, ahol minden magyar ember elmondhatja, hogy milyen Európában és milyen Magyarországon szeretne élni.  


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »