Kormánybili mocsokkal

(…) Napjaink háborodottai anélkül, hogy jószerivel tisztában lennének az „Allah Akbár!” miben létével, mégis erre gerjednek, hisz e nélkül már nem is rémtett a rémtett. Hiányában legfeljebb csak egy satnya, mínuszos hír szólna róluk a lapok huszadik oldalán. Így aztán az a defektes családfakutató, aki ük-ük szinten már képes fellelni egy szegről-végről szalajtott muszlim őst, azonmód úgy érezheti, hogy eljött az ő ideje, végre-valahára “valaki” lehet.

Naná, hogy Orbánék is tudatában vannak mindennek. Amit persze valahogy „elfelejtenek” a zemberek orrára kötni. Sőt, direkt kapóra jön nekik! Hogy aztán rögvest elementáris vehemenciával vetődjenek rá minden bűnügyre, ahol az elkövetőnek sötétebb a bőre, messziről gyűtt, s „terrorgyanús” mondatokkal (Szeretem Merkelt!, stb) traktálja a világot.

Úgy kell nekik minden szatír, féltékeny késragadó, vagy bárminemű deviáns, mint egy falat kenyér, hogy permanens rettegésben tarthassák „szeretett” népüket. Csak az a kérdés, hogy mikor vesszük már végre észre, hogy mily’ alattomosan vernek át valamennyiünket. Például az olimpia ideje alatt legnézettebb TV egyperceseiben, s a rögvest utána reklámozott “Tudta?” felütésű hazugságinfóiban. Szinte „elugrani” sem tudunk a húszpercenként ránk borított, mocsokkal telt kormánybili elől, hacsak nem éppen íly módon akarják rábírni idegenszívű honfitársainkat, nehogy magyar honhoz méltatlan szemeiket Katinkáék sikereire merészeljék vetni. (…)

Hámori András: Párizsban szép a nyár…


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »