Könnyes szemek, bajnok magyarok, hazafias felajánlás- Desmond Child elmagyarázza az újrahasznosított '56-os dalt

Könnyes szemek, bajnok magyarok, hazafias felajánlás- Desmond Child elmagyarázza az újrahasznosított '56-os dalt

Tegnap azt írtam, Desmond Child nem igazán sikerült ráéreznie az ’56-os szabadságharcra, de a NER lényegére más tökéletesen rátapintott azzal, hogy egy kilenc évvel ezelőtti számából hegesztette újra a forradalom emlékdalát. A zeneszerző pénteken írt Facebook bejegyzése ékesen bizonyítja, hogy nem tévedtem. A terjedelmes szövegben van minden, ami egy igazi polgári megnyilatkozáshoz kell: sértődés, “méltatlan politikai támadások”, nemzeti színűre festett Hollywood-pátosz – és persze hazugság.

Tegnap robbant a hír, hogy Child Egy szabad országért című, minap bemutatott dala nem új, már 2007-ben elkészült és a miami sportcsapatok győzelmeinek tiszteletére írta.

A zeneszerző pénteken Facebook oldalán hosszasan vázolja fel a szám történetét. Felidézi, hogy 2006-ban Andreas Carlsson svéd dalszerző-producerrel együtt kezdtek dolgozni a dalon, amelyet megmutatott barátjának, a Miami Egyetem akkori elnökének, Donna Shalalának. (Ne szégyellje magát, neveken nevetni nem elegáns dolog, de az elnök asszony nevén mi is felröhögtünk – a szerk.) Ő arra kérte, hogy használhassa az intézmény megnyitó ünnepségén, és erre a szerzők ingyen engedélyt is adtak, azzal a megkötéssel, hogy kereskedelmi forgalomba nem hozzák, mivel “még keresik a szám végleges helyét.”

Ezt a “végleges helyet” találták meg idén az ’56-os emlékév hivatalos számaként. Child hangsúlyozza, hogy dal akkor még nem készült el, a szöveg, a ritmika, a hangszerelés és a keverés nem volt végleges, a szám nem jelent meg, a jogokból senki nem részesedett a magyarországi felhasználás előtt. És itt van az a bizonyos leheletfinom valótlanság. Mert az valóban igaz, hogy “a magyarországi felhasználás előtt” a nóta nem jelent meg albumon – ám nem a héten bemutatott verzió volt az első, amely albumra került. A dal némileg átírt, lokálpatriótából patriótává átcsomagolt angol nyelvű változata rajta van a Hooligans júniusban megjelent “Igaz történet” című korongján. A Steps of champion című opust, tehát

nem is kétszer, de háromszor is felhasználta

a mester.

A bejegyzés ott éri el intellektuális csúcspontját, amikor Child erről az angol nyelvű verzióról magyarázza el, mennyire ’56-ról szól valójában. A kilenc évvel ezelőtt Miami sportsikereiről írt nótát olyan mesterien varázsolja át magyar nemzeti eposszá, hogy azt muszáj szó szerint idézni.

“A Steps of Champions (Bajnokok lépései) illeszthető azokhoz a dolgokhoz, amelyekben a magyarok bajnokok, a hazafiságtól, a sportoktól, a filmtől, a zenétől kezdve a hihetetlenül erőteljes szorgalomig, amely miatt a világ Magyarországot irigyli”

Ez a normális módja

Desmond Child szerint igazságtalan, hogy újrahasznosított szám miatt támadják őt, hiszen

teljesen elfogadott szokás, hogy a zeneipar alkotói folyamata során dalok korai változatait vagy egyes részleteit kipróbálják, letesztelik egy kiválasztott közönség előtt, és ezeket a részleteket később, a végső változatban fejezik be. Ez a normális módja annak, ahogy a zenei szerzeményeket megalkotják és létrehozzák.

– írja a zeneszerző. Azért arra kíváncsi volnék, hogy,

ha ezt az érvelést korábbi ügyfeleinek, a Kissnek, az Aerosmithnek, vagy Ricky Martinnak vezette volna elő,

végül megírhatta volna-e azokat a slágereket, amelyek világhírűvé tették?
 

Könnyes szemek

A bejegyzésből nem maradhat ki a párás tekintetű giccs sem. Desmond Child szerint a kérdés csak az lehet, jó-e a dal, kelt-e hazafias érzéseket a magyarok szívében. A zeneszerző szerint

“a válasz ott van minden magyar könnyes szemében,

akinek a dalt játssza.”

A legérdekesebb azonban az, hogy Child leszögezi: a dalt teljesen ingyen, hazafiasságból bocsátotta a magyar állam rendelkezésére, csupán a közvetlen lemezfelvételi költségeket térítik meg számukra. Ugyanakkor a projektet levezénylő Terror Háza tegnap azt nyilatkozta, hogy

a szám előállítása mintegy 50 millió forintba került.

A munkálatok a Magyar Rádió 6-os stúdiójában folytak. Az már eleve meglehetősen visszás lenne, ha az állami fenntartású MTVA komoly pénzt kért volna egy állami finanszírozású szám elkészítéséért – ám a költségek a lehető legvastagabbon fogó ceruzával sem rúghattak többre 2 millió forintnál. Tehát van

legalább 48 millió forint, amelyről továbbra sem tudjuk, mire költötték.

Nem tudni, hogy a számban közreműködő énekesek és a kórus mennyit kaptak munkájukért. Ám egyre életszerűbbnek tűnik, hogy valójában Desmond Childtól Radics Gigin, Caramelen és Nagy Ferón át a Hooligansig

mindannyian csak statiszta szerepet kaptak

egy újabb klasszikus fideszes korrupciós tragikomédiában.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »