Kőkemény dominák a ringben – bújós kiscicák civilben? Boxolónőkről szól az HBO legújabb doksija

Boxolónők, akik az életben… milyenek is? Bújós kisciciák? Ugyanolyan dominák, mint a ringben? Erőszakosak és agresszívek, vagy épp a ringben élik ki lényük ezen részeit, az „életben” pedig pont személyiségük másik végpontjába oszcillálnak? De hogy is beszélhetünk arról, hogy „az életben”, ha ezeknek a nőknek ez az életük – vagy legalábbis az életük egy nagyon fontos része?

 
Az HBO saját gyártású dokumentumfilmjében, az Ütős csajokban pont ezekre a kérdésekre keresi a választ. A témaválasztás remek ötlet, hiszen ebben a témában a nézőnek, hacsak nem szakértő, igen kevés biztos tudása lehet, pláne pusztán a spekuláció rég-bevált módszerét használva. Így aztán be kell menni a kulisszák mögé. De miért is ne mennénk be?
 
A dokumentumfilm négy nagyon különbözű korú, hátterű és gondolkodású boxolónő bemutatását kísérelte meg; illetve a boxolónő nem is pontos kifejezés, hiszen főszereplőink közül az egyik egy hétéves kislány. Mondanom sem kell: imádnivaló és vicces. A többiek pedig eléggé különböznek ahhoz a személyiségükben, hogy a filmnek sikerüljön több aspektusból, hús-vér emberek személyes gondolatain és élményein keresztül bemutatnia ezt a világot: az amatőr és profi női ökölvívás világát.
 
Három év alatt készült a produkció, amelyből legnagyobb bánatomra mégis hiányzik az a fajta koherencia, amelytől egy film – akkor is, ha dokumentumfilm – kerek és egész lesz, a kezdet és a vég, az, hogy eljutunk A-ból B-be, egyszóval egy kicsit összeszedetlen, afféle se füle, se farka. Legalábbis számomra. Annyi viszont bizonyos, hogy sokat nevettem a hétéves Csenge bűbájos keménykedésein, Miló Viki jelenetein, amelyekben arról mesél, milyen nehéz egy ennyire céltudatos nőnek férfit találnia (hiszen férfi legyen a talpán, aki egy ex-profi-boxolónő mellett domináns tud lenni, másrészt pedig megfordíthatjuk a dolgot, hiszen egy férfi legyen férfi; nem az a valódi erő, hogy a nő gyenge… úgy könnyű), majd felöltőbe bugyolálja kis ölebeit, hogy a karácsonyi fotózáshoz pózoljanak. Gina és Csilla pedig annyira különböznek egymástól, hogy náluk két jobban eltérő személyiséget valóban nehéz lenne találni; mégis mindketten a box-ban élik ki magukat, de ez mindkettejük számára valahol mást jelent… Bár vannak kevésbé életszagú jelenetek, emlékezetesek maradtak az egy-egy elveszített meccs utáni keserves könnycseppek hullatásának pillanatai, vagy a megdöbbenés, amit egyikőjük átél, miután kifizették a meccsét – és a dilemma, amellyel szembe kell néznie annak, aki kénytelen a szenvedélye és a megélhetés bonyolult koordinátarendszerében belőnie azt a bűvös pontot. Ahol még önmaga lehet, és már önmaga lehet.


 
 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »